Red Faction: Guerrilla – Játékteszt

Az előző generáció egyik meglepetésjátéka, a Red Faction a rombolhatóság lehetőségével csempészett némi ízt az unalmas, ezerszer elpuffogtatott FPS klisék tengerébe.

A rombolhatóság, mint olyan a mai napig nem tudott igazán utat törni magának az akciójátékok tengerében, pedig kíváló taktikai elemként funkciónálhatna. Ennek ellenére a statikus elemek rombolásánál megállt a legtöbb fejlesztő tudománya, a pusztítás, mint olyan csak bizonyos mértékben, amolyan látványos elemként került bele a kigondolt koncepciókba. Ebbe a sivár, klissékkel teli stílusba próbált némi színt csempészni a THQ és a Volition csapata az előző generációban megjelent Red Factionnel, mely ezen húzásával feledtette az amúgy komolyabb problémákat, így az amúgy teljesen középszerűre sikeredett két rész mégis kiváló szórakozást nyújtott mindazoknak, akik kipróbálták a játékot. A Red Faction: Guerrilla-tól éppen ezért e a kritikusok, így mi se vártunk túl sokat, ennek ellenére a sajtó imádta, és csak úgy repkedtek a nyolc és kilenc pontok. Ezek után kíváncsiak voltunk, hogy tesztpadra küldött verziónk kipróbálása után vajon mi is így vélekedünk-e a többszöri halasztás után megjelent produkció.

Játékunk főhőse, Alec Mason a játék kezdetén még szabad emberként, testvére unszolására érkezik a Marsra, mégpedig azzal a célzattal, hogy bányászként hátralévő életében itt dolgozva fog majd meggazdagodni. Az elnyomó Earth Defense Force azonban meghiúsítja a "Marsbéli álmot", és elteszi láb alól Mason testvérét, aki bosszút forralva beáll a lázadó Red Faction csoportba, hogy a szabadságért és a függetlenségért harcolva egy szebb jövőt alapozzon meg a vörös bolygó lakói számára. A történet amúgy röviden ennyiben ki is merül, szövevényes összeesküvés-elméletek, érdekes mellékszálak sajnos nem kerültek a játékba, a fejlesztők a gyilkossággal gyakorlatilag elintézték főhősünk motivációját. Az EDF amúgy komoly múltra tekint vissza, hiszen az előző két epizódban is a vállalat körül forgott minden, ugyanis a cég a Föld energiaforrásainak kimerülése után a Marson található bányászni való ásványokkal próbálja kompenzálni komoly anyagi veszteségeit. Célja elérése érdekében azonban nem ismer se istent, se embert, könyörtelenül hajtja rabszolgasorba a Marson dolgozókat. A mi feladatunk tehát nem lehet más, mint a különböző szektorokra osztott Marson található EDF komplexumokat porig romboljuk és felszabadítsuk az elnyomott bányászokat.

Ezekből a területekből összesen hat van a játékban, melyeket tetszőleges sorrendben kell felszabadítanunk, így a játék azonkívül, hogy erős TPS beütéssel bír, egyfajta szabad játékmenetet is kínál, ami pedig egyértelműen a sandbox, azaz nyílt világú játékok sajátja. A fő küldetéseket zölddel jelöli a térkép, ha ezeket teljesítjük, akkor megjelennek a  sárgák, amikből általában 2-3 darab van régiónként. A kötetlen teljesítési mód kicsit csalóka, célszerű több mellékküldetést előbb megoldani, hiszen ezzel a felszabadított területeken a lázadók morálját növelhetjük, ezzel egyidőben pedig az EDF erején ejthetünk sebet. Ugye ez azért jó, mert ezzel sokkal nagyobb támogatottság áll majd a hátunk mögött, könyebb dolgunk lesz a küldetések teljesítésekor, elrejtett utánpótlásdobozok is több muníciót rejtenek számunkra, továbbá az így kapott kreditekből megvehetjük és feljavíthatjuk felszereléseinket és fegyvereinket. A missziók szerencsére változatosak, akad köztük olyan, amikor porig kell rombolni valami objektumot, de megeshet, hogy nekünk kell védekeznünk a támadó csapatokkal szemben, vagy éppen egy ellenséges rakományt kell elcsípnünk és magunkévá tenni.

A Red Faction: Guerrilla sava-borsát mégis az állandó rombolhatóság lehetősége nyújtja. Lényegében enélkül nem lehet teljesíteni a küldetéseket, és ha valaki nem érez rá ennek ízére, az bizony átkozni fogja a Volition csapatát, mert unalmasnak, egysíkúnak véli majd a produktumot. Pedig higgyétek el, sokkal nagyobb móka a különböző fegyverekkel átverekedni magunkat a felhúzott épületeken, mint megkerülni azokat. Ennek megfelelően egy hihetetlenül látványos, a mai kor minden igényét kielégítő külcsínt rittyentett a Volition a játék alá. Látszik, hogy többször is csúszott a megjelenés, a Red Faction: Guerrilla technikai megvalósításai és optimalizálása rengeteg munkát vett igénybe, de a játék valóban zökkenőmentesen veszi az akadályokat még akkor is, amikor a térképen egyidőben több járművet és épületet robbantunk fel. Némi pop-up hatás ugyan megfigyelhető, de ez nem zavaró a játékélmény szempontjából, ráadásul azt hinné az ember, hogy a Mars ábrázolása egy monoton, egysíkú pályatervezést jelentene, a fejlesztők mégis ránk cáfoltak. A planéta egyes régiói között akadnak igazán nyomasztó, hátborzongató pályák, és sikerült változatosságot, színt vinni a Guerrilla megjelenítésébe.

A rombolhatóság, mint koncepció ezúttal nemcsak látványelem, hanem szerves, taktikus része a játékmechanikának. Gyakorlatilag – ahogy fentebb is említettem -, ennek felfedezése és megfelelő szinten való művelése nélkül elveszünk a küldetések alatt. Fegyverarzenálunk széles palettájának köszönhetően akár rambo stílusban is nyomhatjuk, ahol shotgunnal, áramszóróval, vagy borotvaéles pengékkel felszerelt kalapácsokkal – pörölykalapács – apríthatunk, de lehetőségünk nyílik a lopakodást, a meglepetésszerű támadást is magas fokon művelni, hiszen rendelkezésünkre állnak olyan technikai kütyük, mint a távirányítású bomba, a nanofegyver, vagy a jetpack, amit hátunkra kapva  akár epülhetünk is, így a magasból  elhelyezett robbanótöltekkel lephetjük meg az  EDF elnyomó seregeit. Ezen kívül lehetőségünk nyílik különböző járművek terelgetésére is, amikkel szintén hatásos eredményeket érhetünk el egy-egy épület porig rombolása során. Például őrtornyok tartópilléreit üthetjük ki egy megfelelő sebességre felgyorsított négykerekűvel, de az Alien második részéből jól ismert rakodórobotokba bújva is féktelen pusztítást hajthatunk végre.

Ha pedig végeztünk a szóló móddal, még mindig lesz lehetőségünk kipróbálni a Red Faction 16 játékos multiplayer üzemmódját, amibe a Volition beépített tíz használható pakkot, elyekkel különböző képességekre tehetünk szert. Ilyen például a repülés, a falak emberi erővel történő rombolása vagy a láthatatlanság. A játékmódok kreatívak, ötletesek és változatosak, így mind a Damage Control, a Siege vagy a Demolition rejt magában olyan lehetőségeket, ami miatt érdemes lesz újabb órákat beleölni a produkcióba.

A Red Faction: Guerrilla gyenge sztorija, unalmas karakterei és néhai monotonitása ellenére egy nagyon tartalmas és izgalmas játék, melynek savát és borsát egyértelműen a mértéktelen pusztítás lehetősége adja. A fejlesztők minden eköré építettek fel, és a játék ezen eleme nem is okoz csalódást. Ráadásul a többjátékos mód is szakít a hagyományokkal, és a klasszikus, már jól bejáratott játékmódok helyett izgalmakkal teli, változatos megpróbáltatások várnak a játékosokra.

Értékelés: 8,6/10