Overlord II – Játékteszt

Két éve már, hogy először bújhattunk a sötét nagyúr szerepébe a Triumph Studios jóvoltából. Most újra megtehetjük, hisz visszatértek kedvenc kis gremlinjeink, hogy újra sok mókás kalandban vegyenek részt az oldalunkon. Akinek kimaradt volna az első rész, annak röviden összefoglalnám: az elődben egy hosszú idő után frissen felébresztett Overlordot irányítottunk, aki minionjai segítségével újra beletanul a gonoszságba, és hódító útjára indul, miközben egy másik gonosszal is összecsap. Mindez egy bájosan debil fantasy környezetben zajlott, rengeteg sikeres fantasy filmet és stílusjegyet kiparodizálva. Külön pluszt jelentett az újfajta játékmenet, ami keverte a TPS és RTS stílust, ráadásul roppant élvezetes formában. De nézzük, tudtak e újat mutatni a folytatásban.

Kezdjük a történettel. Ugye az első rész többfajta befejezéssel rendelkezett, ezért senki ne számítson egy közvetlen folytatásra. Jelen történet szerint az első rész Overlodja eltűnt, és minionjai azóta keresik utódját, vándorolva a világban. Egy nap Nordberg hűvös városában találnak egy fiút, akit a helyiek csak Witch Boy-nak hívnak. Ebből az elnevezésből már sejthető, hogy hősünk népszerűségét tekintve fogalmazzunk úgy, hogy ha lenne kiszavazás a városban, lenne miért izgulnia. Szóval, eme „gyermeket” szemelik ki a minionok, és azonnal tesztelni kezdik az alkalmasságát. Ekkor vesszük át mi az irányítást, és beletanulunk a játék alapjaiba. Miután magunkévá tettük az alapokat, akkor indul el igazán a történet. Az általunk okozott kellemes kis felfordulásnak hamar véget vet egy csapat Asterixből eltévedt Birodalmi katona, és követelik a városlakóktól, hogy adjanak át minket, lévén varázshasználó lényt, plusz még a várost is elfoglalják, mert épp ráérnek. A derék Nordbergieket nem igazán kell győzködni a kiadatásunkról, de szerencsére a minionok mellénk szegődnek, és segítenek elmenekülni a birodalom elől. Innentől egyértelmű a dolog: célunk igazi Overlorddá válni és fordított szereposztásban eljátszani a Birodalom Visszavágot. De minden bosszútörténet a felkészüléssel kezdődik, első dolgunk tehát a szétszóródott minionok összevadászása.

Akik alapból velünk vannak, azok a barnák. Ők lennének a harcosok, akik leginkább a közelharcban járatosak, és az első rész óta megtanultak farkasokon lovagolni. Ez azért hasznos, mert egyrészt így gyorsabbak és elérnek olyan helyeket is, ahol kisebb hasadék van. De ami a legfontosabb, hogy a teknőcalakzatba verődött Birodalmi katonákat csak farkashátról tudjuk megsebezni, vagy pedig a centuriót kivégezve egyenként végzünk velük. A következő minionfaj a vörösek. Piros kis barátaink színe a tűzzel való kapcsolatukra utal, ugyanis tűzzel támadnak mindenre, ami nem szimpatikus számukra, ráadásul még immúnisak is rá. Hasznos kis tulajdonság ez, segítségünkre lehetnek akkor, ha olyan helyre kell eljutni, ami nem épp felhasználóbarát hőmérséklettel rendelkezik, és még a lángoló úttorlaszokat is el tudják oltani. Ők is fejlődtek, hisz képesek meglovagolni a tűzgyíkokat, akik bizonyos falrészekre még fel is tudnak mászni. Becsüljük meg kis vöröseinket, mert ők az egyetlen távolra támadó egységeink. A sorban a zöldek következnek, akik a személyes kedvenceim. Ők nemcsak kiváló harcosok, hanem a lopakodásban is jeleskednek. Az, hogy még immúnisak is a mérgekre, már fölösleges is megemlíteni. A nem éppen Overlord-barát, mérgező környezetben mászkálhatunk velük, a mérgezett akadályokat is elbontják, és ha egy helyben megállnak, akkor láthatatlanná válnak. A támadásuk sem a megszokott és főleg nagytestű ellenfelek ellen hatékony, ugyanis felmásznak az ellenfélre, és lógnak rajta, mint a kötözött sonka a hentesnél. Ráadásul ők is kaptak megülhető jószágot, a mindenki által kedvelt pókokat. Eme hasznos kis jószágokkal pedig a pókhálós falakra felmászhatnak, így meglepetésszerűen lecsaphatunk az ellenfeleinkre. Utolsó versenyzőink pedig a kékek, akik a mágikus vonalat képviselik csapatunkban. Ők nem varázsolnak, mindössze ellenállnak minden mágikus támadásnak és akadálynak, plusz képesek feltámasztani elhullott bajtársaikat. Plusz még ők az egyetlenek, akik nem rendelkeznek hátas jószággal, cserébe viszont úgy úsznak, mint a halak, ellenben a többiek igazán tehetségesen fulladnak meg. Egyéb képességük, amikor személyesen terelgetjük őket a sweep gombokkal, akkor láthatatlanok. Mellesleg nem tudnak támadni, tehát ne őket küldjük be a harc sűrűjébe. De nemcsak ők fejlődtek, hanem mi is, ugyanis egyes helyeken átvehetjük egy minionunk irányítását, bejutva olyan helyekre, ahova Overlordként nem tudnánk, és a sweepelés sem vezet eredményre. Ehhez kapcsolódnak olyan küldetések, hogy például, be kell szivárognunk Birodalminak álcázva magunkat egy bázisra, hogy kinyissuk a kaput stb. Néhol ezt zöldjeinkkel kell megtennünk, akik ugye profik a témakörben. (Ezt egyes külföldi kollegák Metal Gear Overlordnak nevezték.)

Egyéb újításokat is eszközöltek a fejlesztők. Ebből a legszembetűnőbb pedig a lakhelyünk. Az első rész kényelmes (és mellesleg rengeteg munkával helyrehozott) sötét tornya a múlté, jelenlegi bázisunk a Netherworld nevezetű hely. Ez egy külön (al)világ, saját fizikai törvényekkel és hangulattal. Minden sötét és borús, láva folyik mindenfelé, és lebegő platformokkal juthatunk el birodalmunk távolabbi részébe. Két ilyen távoli rész van, ebből az egyik minionjaink szállása. Itt találhatóak hűséges gremlinjeink barakkjai, ahol pontosan megtudhatjuk, hogy fajonként hány minion áll rendelkezésünkre, melyikük hányadik szintű, és épp milyen agyament titulust birtokol (pl. Pointy-hat Punisher). Ugyancsak ezen a területen található a játék egyik leghasznosabb újítása, a Graveyard. Eme hasznos találmány hasonló a barakkokhoz, annyi különbséggel, hogy itt az elhullott greminljeinket vehetjük szemügyre, azt hogy hányadik szintűként és miben hunytak el. Ugyancsak itt látható az is, hogy hány életet követelnek társaiktól azért, hogy újra a szolgálatunkba állhassanak. Bizony, feltápolt és elesett minionjainkat visszavehetjük a kaszástól, kevéssé fejlett társaik életéért cserébe. Minél magasabb szintű a feltámasztani kívánt minion, annál több újoncot kell beáldoznunk. A másik ilyen távoli hely a kohó, amit egyik régis ismerős, Giblet felügyel. Itt készíthetünk magunknak új fegyvereket, páncélzatot elég borsos összegekért cserébe. De nem csak pénzt követelnek a fejlesztések, hanem minionéleteket és kristályokat is, tehát mindkettőt gyűjtsük szorgalmasan. Önmagunkon kívül kis kedvenceink barrakjait is itt upgradelhetjük, szintén elég drágán. Akad még számunkra Private Quarters is ebben az alvilágban, aminek a funkciója nem sokat változott az előd óta. Ugyanúgy itt találhatók az összegyűjtött kincseink és az Úrnőink. Bizony, többes számban, ugyanis az eddigi két mistress helyett most már 3 hölgyeményt tarthatunk az oldalunkon. Név szerint a hölgyek Kelda, Fay és Juno. Mindhárman rendelkeznek egyedi fejlesztésekkel és saját stílusú dekorációval. Egy idő után választanunk kell, hogy melyikük lesz a fő úrnő. Ekkor megkapjuk az ő fejlesztéseit és dekoráló elemeit, de a többieket sem veszítjük el, csak épp nem nyújtanak számunkra semmit. Megemlíteném még, hogy itt találhatóak még „más” minonjaink, matróz ruhában és Mozart jelmezben, és folyamatosan biztosítanak minket diszkréciójukról („We don’t peek master”). Utolsó és egyben legfontosabb helyszín a trónterem. Ez az operációs központ. Innen indulunk trónunk segítségével, teleportálhatunk a küldetéseink helyszínére és ide kerülünk ha végeztünk avagy visszateleportálunk. A küldetéseinket is itt vehetjük fel, a trónunk könnyen kezelhető felületén. Eme furcsa birodalom ura öreg barátunk Gnarl, aki most is hasznos információkkal lát el minket küldetéseink folyamán, meg úgy általánosságban is.

A játékmenetet nem érte túl sok változás, maradt az a felállás, hogy Overlordunk masszív és szinte elpusztíthatatlan, épp ezért nem végez olyan alantas dolgokat, mint cipekedés vagy kapcsolók, karok használata, erre vannak a minionok. De most már használhatjuk őket arra is, hogy különféle eszközöket üzemeljenek be nekünk.  Ilyen kedves eszközök a katapult és a ballista. Kiváló tömegoszlató fegyverek ezek, sok gondtól megkímélnek minket, amikor épp Birodalmiak lepik el a környéket. Van még egy dolog, amit beüzemelnek számunkra, a hajók. Bizony, gonoszkodásunk most már a vizekre is kiterjed. Egyes helyszíneket csak tengeri úton közelíthetjük meg, és még harcolhatunk is más hajókkal. Túl nagy dologra, ne számítson senki. Ez annyibból áll, hogy vöröseink a hajó orrába állnak, és leégetik az ellenfél vitorláját, akik megállnak, és mi pedig átszállunk rendet rakni. Amint masszívabb hajóhoz jutunk, egyes akadályokat egyszerűen áttörhetünk. Egyébként minden más maradt a régiben. A varázslatokat és a fejlesztéseket a pályákon szétszórt totemekként találjuk meg, amit elcipeltetünk a legközelebbi kapuhoz, és máris használhatjuk ezeket. Ami megmaradt még, azok a küldetések két módon vörténő megoldása. Gnarl folyamatosan tájékoztat minket arról, hogy milyen módokon teljesíthető egy adott feladat, egyszerűsítve: lehetünk gonoszak vagy nagyon gonoszak, a döntés rajtunk áll. Plusz még azt a jópofa megoldást is megtartották, miszerint ha kedvünk tartja, akkor mindent elvégeztetünk minionjainkkal, gyakorlatilag RTS-ként játszva végig a játékot.

A fent leírtakat az első rész továbbfejlesztett grafikus motorja hajtja. Megmaradt a kissé rajzfilmes grafika, de persze erősen tuningolva, ezzel együtt azonban megmaradt az alacsony gépigény. A főbb karakterek nagyon jól kidolgozottak, főleg a raszta elfek lettek eltalálva, de minionjaink gyűlöletének tárgyai a bébi fókák (ők csak bolyhos patkánynak nevezik őket) is jól mutatnak. A környezet is elég változatos lett, kezdve a Netherworld sötét és borongós világától Nordberg havas tájain át egészen a Birodalom városáig sok helyen megfordulunk, még az első rész helyszínére is visszatérünk. A hangok és a zenék is nagyon jól sikerültek, a játék indításakor felcsendülő dallam minionjaink „énekével” azonnal megteremti a hangulatot, ennél többet nem is kívánhatunk egy főcímtől. A játék közbeni zenék sem rosszak, illeszkednek az adott szituációhoz és környezethez. Gremlinjeink hangja az első részhez hasonlóan idióta, de tanultak új dolgokat is, pl. amikor megállunk egy spawing pit előtt, de nem hívjuk a minionokat, akkor hallhatjuk, hogy ez ordibálják: We are heereeee! (Itt vagyuuunk!).

Mindez szép és jó, de sajnos ez a program sem tökéletes. Megmaradt a klasszikus célzórendszer-beli hiba, gyakorlatilag használhatatlan. Elég nehézkes célozni, lévén sosem azt fogja be a célzásunk, amit kellene, így nem egy miniont fogunk véletlenül a halálba küldeni,  ezért javallott inkább a sweepet alkalmazni a veszélyesebb helyeken. A mesterséges intelligencia amúgy sincs mindig a helyzet magaslatán. Ellenfeleink csak akkor támadnak meg, ha egy bizonyos távolságra vagyunk tőlük, kis kedvenceink útkereső rutinja is igencsak meg tud zavarodni, és jönnek a vízbefúlások, elégések, vagy pedig a beakadások. De mindezek eltörpülnek amellett a bug mellett, amelyik miatt néha nem indulnak be a szkriptelt események, és kezdhetjük előröl az egész játékot.

Összegezve a dolgokat, egy roppant hangulatos, kevés újítással rendelkező folytatás lett az Overlord 2, amiben akadt egy pár hiba. A hibákat mind elfeledteti a nagyszerű hangulat, és ha nem kell újrakezdeni a játékot, akkor a közel 20 órányi játékidő sok kellemes percet szerezhet nekünk, én ajánlom mindenkinek, aki szerette az első részt, de azoknak is, akik szeretik a humort és a fantasy-t.