Tales of Monkey Island: Chapter 1 – Játékteszt

Pár nappal ezelőtt futott be az E3-on bejelentett, epizódok formájában érkező, minden idők egyik legsikeresebb kalandjáték renovált verziójának, a Tales of Monkey Islandnek az első része.

Az idei E3-on, durván öt héttel ezelőtt jelentette be a LucasArts, hogy állandó partnerével, a Telltale Games-szel karöltve feltámasztja kultikus kalandjátékát, azt a két ismert szóból álló produkciót, amitől az öregmotoros PC-s tábor és a stílus kedvelői egyaránt totális, már-már gyermeki izgalomba kerülnek: "Monkey Island". A tervek szerint a Tales of Monkey Island egy teljes játék történetével bír, amit havonta, öt különböző fejezetként tálalna a Wallace & Gromit’s Grand Adventures-t és a Sam & Max-et is hasonló formulában feltámasztó csapat. Vagyis ezúttal nem egyedül is helytálló termékeket, hanem egy folytatásos teleregényt kapunk, ami kicsit kockázatos húzás, hiszen egy ilyen volumenű alkotás esetében az egyben adagolt élmény nyújthatna olyat felhőtlen játékélményt, ami miatt mindig is kedveltük a szériát. Az első fejezet végigjátszása után azonban mindenki megnyugodhat, a kísérlet bejött, a Monkey Island így is kitűnően működik.

A 2000-ben debütált Escape from Monkey Island óta nem kaptunk a LucasArts-tól kalandjátékot, így az előzetesen megkapott tesztverzió betöltése előtt az ember akarva-akaratlanul is nosztalgikus állapotba kerül. A Launch of the Screaming Narwhal alcímet viselő epizód történetének kezdetén rengeteg ismerős arcot köszönthetünk, természetesen köztük a sorozat állandó főszereplőjét, Guybrush Threepwood kalózt is, akivel ezúttal újabb rejtélyeket kell majd megoldanunk. A játék az első kaland vége után veszi fel a fonalat, így hajónkkal a zombi kalóz, LeChuck nyomába eredünk, aki kedvesünket, Elaine Marley is fogva tartja. Az alávaló és becstelen LeChuck eközben egy halálian aranyos majmot faggatva szeretné megfejteni egy mágikus voodoo kard rejtélyét, azonban a varázslat kudarcba fullad, főhősünk, Guybrush pedig magához térve Flotsam Island partjainál találja magát. Innen indulva kell aztán számos érdekes kirakóst és rejtvényt megoldanunk, hogy a durván egy hónap múlva érkező folytatásban folytatódó sztori újabb építőkockáiból körvonalazódjon a teljes sztori.

A játékmenet alapvetően nem változott, így továbbra is a különböző küldetések teljesítéséhez tárgyakat kell összegyűjtenünk, beszereznünk, majd azokat kombinálva kell megoldanunk a rejtvényeket, fejtörőket, kirakós feladványokat. A szigeten felfedezhetjük a várost, az azt körülövező dzsungelt, társaloghatunk a helyiekkel. A végtelenül leegyszerűsített játékmenetet az első epizód esetében közel 6-7 órán keresztül élvezhetjük, ami nem sok, de a játék egyedi hangulata, a jól megírt forgatókönyv, a sziporkázó, beteg vicces betétek és a változatos küldetések miatt emiatt nem tudunk pontot levonni. Ebben pedig hatalmas szerepe van a Telltale csapatához verődött, a klasszikus részeken is dolgozó fejlesztőknek. A játék dizájn direktora például az a Dave Grossman volt, aki a legelső részeken is dolgozott, a zenei aláfestésért az előző négy epizód zeneszerzője, Michael Land felelt, míg a főhős hangját kölcsönző Dominic Armato, valamint az egész sorozatot megálmodó Ron Gilbert is visszatért. Utóbbi főleg a megbeszéléseken segítette a csapat munkáját.

A vizuális megvalósításért a Wallace & Gromitban megismert motor dübörög, így a játék történetében először élvezhető a korábbi 2D-s kaland teljes 3D-ben. Ennek megfelelően minden teljesen új, renovált, poligonszámban is megnövelt külsőt kapott, a játékot pedig TPS nézetben játszhatjuk végig. Mondanom se kell, hogy ez az újítás fantasztikus plusz élményt ad az amúgy is lehengerlő atmoszférához. A játékos így sokkal jobban bele tudja élni magát a történésekbe, olyan, mintha mi magunk lennénk a ravasz kalózok. Ezt erősíti, hogy a párbeszédek nem CGI-vel lettek képernyőnkre varázsolva, hanem a játék motorját használva  történt a kivitelezés, ami sokat segít az új, a sorozatot nem ismerő játékosok elcsábításában, és a régi motorosok megtartásában. Némi változás történt az irányításban is, ami elhagyva a korábbi point-and-click sémát áttért a Wallace & Gromitban alkalmazott módszerre, miszerint csak egérrel, vagy akár billentyűzet és egér kombinációjával is irányítható a játék. Igazából utóbbi megszokás kérdése, mint ahogy az is, hogy a bal egérgombot nyomva tartva tudunk közlekedni, esetleg párbeszédeknél a fejünket mozgatni. A jobb egérgomb lenyomásával, vagy a Shift gomb nyomva tartásával pedig szaladni tudunk. Az inventory letisztult, egyszerűen kezelhető, bár egyes tárgyak kombinálásánál még szokni kell az új, itt-ott módosított küllemet. Fejtörőkből kellő mennyiség van, viszont azok nehézsége nem okoz túl nagy kihívást, amit mindenképpen annak a számlájára tudunk csak felírni, hogy az új játékosoknak szeretnének kedvezni a fejlesztők.

A Telltale és a LucasArts kísérlete kiváló rajtot vett, és bár az epizódikus formában közzé tett részek miatt egyelőre több a kérdés, mint a válasz, mégis egyértelműen kijelenthető, hogy a Monkey Island szelleme visszatért. Viszont a nem túl komoly kihívás miatt nem biztos sokan döntenek majd az újrajátszhatóság miatt. Mindenesetre kezdeti próbálkozásnak nagyon jó, az elkezdett módosítások jó irányba vitték el a sorozatot, így nagyon várjuk már a folytatást.

Értékelés: 8,3/10