Prototype – Játékteszt

A játék elindítása után egy nagyon hangulatos átvezető videó felvázolja előttünk a történet alapjait: egy vírus elszabadult New Yorkban, pontosabban Manhattanben, és a hadsereg nagy erőkkel próbálja megfékezni a fertőzöttek hordáit, de még ennél is fontosabb egy Alex Mercer nevű férfi megállítása, aki különleges képességekkel bír, és mintha a vírushoz is lenne némi köze. A videó után megkapjuk Alex irányítását, és egyfajta tutorial keretein belül megismerkedünk az irányítással. Ami még fontosabb, megismerjük Alex főbb harci képességeit is, úgy mint a karmokat, a pengét, a brutális zúzóöklöket stb. Mikor nagyon belejönnénk karakterünk emberfeletti tulajdonságainak próbálgatásába, újabb átvezetőt kapunk, ahol főhősünk egy HAZMAT ruhás egyénnek elkezdi mesélni, hogy mi is történt eddig, és mi vezetett ehhez a helyzethez. A tényleges játék ezután veszi kezdetét, 18 nappal korábban egy hullaházban, ahol épp Alexet készülnek felboncolni…

Ha valakinek a fentiekből ismerősnek tűnik valami, az nem véletlen, ugyanis tavaly a Treyarch a nagyszerű Web of Shadows-ban elsütött egy hasonló történetet, ráadásul szintén Manhattanben. Épp e szerencsétlen egybeesés miatt volt végig olyan érzésem a játék alatt, hogy ezt már láttam valahol, de erről később. Nézzük inkább magát a programot, mit tartogat számunkra.

Főhősünk Alex nem egy átlagos ember, mint azt a tutorialból is megtudtuk, csak a játék elején mindössze a gyorsasága és ereje használható számunkra, ráadásul amnéziás is. E két alapvető tulajdonságon kívül rendelkezésünkre áll a legfontosabb képesség, a consume (elemésztés). Eme hasznos kis tulajdonság abból áll, hogy kiszemelt áldozatunkat felemésztjük, elfogyasztjuk, így töltve életerőnket, sőt! Az elfogyasztott áldozat külsejét ezután bármikor magunkra ölthetjük, aminek később lesz szerepe. A táplálkozásnak kétféle módja van. Az egyik módszer az, hogy megragadjuk áldozatunkat, és a jobb egérgomb megnyomása után Alex földhöz vágja, rátapos, szétzúzza a fejét stb., majd a testet elnyeli, míg a másik módszer az úgynevezett Stealth Consume. Ennél az F gombbal előhozunk egy menüt, a kiszemeltünk mögé állunk, és amikor alul a DNS-jel pirosra vált és látható az E betű mellette, akkor ezt megnyomjuk, és máris gyönyörködhetünk a nyakkitörős és elemésztős animációban. A stealth consume-nak akkor van jelentősége, ha nem akarjuk magunkra felhívni a figyelmet.

Ezzel el is érkeztünk az alakváltáshoz. Mint említettem, képesek vagyunk a legutóbbi áldozat alakját magunkra ölteni, kivéve a fertőzöttekét. Ez két okból is hasznos: ha nagyon felbosszantottuk a hadsereget, és le akarjuk őket rázni, kiszaladunk a látóterükből, alakot váltunk, és máris folytathatjuk dolgunkat, üldözőink meg célpont hiányában felhagynak a kereséssel. Másik fontos dolog, hogy egyes küldetések megkövetelik, hogy magunkat álcázva behatoljunk katonai bázisokra. Ilyenkor csöndben elfogyasztjuk a bázis parancsnokát, akivel simán besétálhatunk az épületbe. Ez könnyűnek tűnik, de csak eleinte az. Ahogy haladunk előre a történetben, a derék hazafiak rájönnek, mire vagyunk képesek, ezért detektorokkal látják el a bázisokat, melyek kiszúrnak minket, akármilyen alakot veszünk fel, szóval csak óvatosan! Vannak külön a consume-hoz tartozó küldetések is. Ebből kétfajta akad, katonai és fertőzött. A katonait egy sisak jelzi a térképen, míg a fertőzöttféléket a mérgező, toxikus anyagok nemzetközi jelölése. Táplálkozásunkhoz tartozik még a játék egyik érdekes újítása, a Web of Intrigue. Ez a háló Alex emlékeire utal, ugyanis amnéziás hősünk nemcsak áldozatai külsejét, hanem emlékeit és tudását is magába szívja. A piros fejjel jelölt embereket elfogyasztva videókhoz jutunk, melyek apróbb villanásokat mutatnak be a múltból és a jelenből, melyekből kirakhatjuk a történetet, pontosabban kiegészíthetjük a főküldetésekben megismert történetet. Az ilyen célpontok leginkább a katonai bázisok belsejében találhatóak, de előfordul, hogy a főküldetések céljaiként fontosabb személyeket kell bedarálnunk a tudásukért. Leggyakrabban mégis random adja be őket a játék a város utcáin, tehát legyünk résen, amikor épp átszáguldunk Manhattanen. Ezek a kis videók roppant hangulatosak és rövidek, álló- és mozgóképek összevágása beszélgetéssel, vagy pedig narrációval a háttérben. Hatalmas piros pont a készítőknek ezekért a hangulatfokozókért, pláne úgy, hogy az egyik színész, akinek a hangját a legtöbbet halljuk az maga Paul Guilfoyle, akit a CSI Jim Brass kapitányaként ismerhetnek a sorozat rajongói. Állítólag a játék teljesítéséhez legalább 80 darabot össze kell gyűjtenünk belőlük, ami nem lehetetlen, de aki mind a 131-et össze szeretné gyűjteni, az ellesz a játékkal egy darabig.

Mint azt megszokhattuk manapság az ilyen stílusú játékoknál, a Prototype is rendelkezik karakterfejlesztéssel. Mivel főhősünk lényegében egy új fajt képvisel, ezért fejlesztenivalóból akad bőven. A fejlesztéseket persze nem varázsbabért adják, hanem úgynevezett Evolution pontokért. Ilyen pontokat szinte mindenért kapunk, ellenséges egységek legyilkolásától kezdve az egyszerű HP-töltés céljából történő táplálkozásig. De igazán zsíros összegeket a térképen elszórt Eventek teljesítésével lehet szerezni. Ezek az Eventek a főküldetések után gombamód szaporodnak a városban, érdemes mindegyiket teljesíteni. Többféle akad belőlük, egész pontosan 4. Mindegyik valamelyik képességünkre koncentrál, tehát nemcsak pontszerzési lehetőségek ezek, hanem kiváló tréningek is. A leggyakoribb ilyen esemény a Kill, ami értelemszerűen egy koponyával van jelölve. Ezen Eventek lényege roppant egyszerű: egy adott képességgel (pl. karom, buzogány ököl stb.), fegyverrel, vagy járművel kell adott időn belül minél több tetemet/roncsot gyártanunk. Az adott mennyiségtől függően kapunk bronz, ezüst és arany érmet, melyek mind EP-t érnek, értelemszerűen minél jobb a teljesítményünk, annál több pontot kapunk.

A kis lábakkal jelzett pontvadász akciók karakterünk irányíthatóságát teszik próbára. Egyszerű akadályverseny az egész, minél rövidebb idő alatt kell eljutnunk egyik checkpointból a másikba. Itt már igazi kihívások is várnak ránk, mivel néha előfordul, hogy két pont között akár több kilométer távolság is van, ráadásul a felhők alját nyaldosó felhőkarcolók közkedvelt checkpoint-helyek. Harmadik eventünk a személyes kedvencem, a Glide. Ezek akkor válnak elérhetővé, ha megvásároltuk a glide (vitorlázó repülés) képességet. Ha már rendelkezünk vele, akkor Buzz Lightyear módjára elegánsan zuhanhatunk, szállhatunk a levegőben, így nagyobb távolságokat tudunk leküzdeni gyorsan és egyszerűen. Kihasználva mindezt, egy megadott helyen kell leszállnunk, lehetőleg minél közelebb a középső körhöz. Utolsó eseményünket a térképen tűz embléma jelöli, és beszédes neve van: War (háború). Aktiválva a küldetést, megkapjuk feladatunkat, miszerint a hadsereg vagy a fertőzöttek oldalán kell az ellenség számát nullára csökkenteni egy adott időn belül. A csavar az, hogy a patrióták oldalán néha katonai álcában csak egy fegyverrel irthatjuk az ellent.

Az Eventeken és a főküldetéseken kívül is szerezhetünk evolúciós pontokat. Ehhez nem kell mást tennünk, mint egy kisebb csetepatét kirobbantani. Ilyenkor, ha nem boldogulnak velünk a helyi erők, akkor erősítést hívnak néhány nagyon rosszindulatú helikopter képében, már ha nem intézzük el még korábban az erősítést kérő egyént. Ha nem sikerül, akkor jönnek a kopterek, és két lehetőségünk marad: vagy lekaparjuk őket az égről, vagy pedig elmenekülünk előlük, mindkettőt EP-vel jutalmazza a program. EP-szerzési lehetőségeink utolsó módja a katonai bázisok és fertőzött kaptárok (Hive) elpusztítása. Ezeket csak akkor tudjuk megtenni, ha már rendelkezünk a járműlopás képességével, különben meg sem tudjuk karcolni az épületeket.

Most, hogy túlvagyunk a karakterfejlesztésre fordítható pontok begyűjtésének módjain, nézzük, mire költhetjük el őket. A legfontosabb képességek CORE felirattal vannak jelezve, ezeket, amint módunk van rá, azonnal vegyük meg, különben iszonyatosan benehezedik a játék, sőt néhol teljesíthetetlenné is válik. Hét fejleszthető csoport áll rendelkezésünkre, név szerint Powers, Movement, Survivability, Combat, Disguise, Vehicle és Weaponry. Nézzük egyesével őket. A Powers különleges állapotunkból fakadó egyedi képességeink gyűjtőhelye. Itt költhetünk néhol már horribilis összegeket karmaink, pengénk stb. képességeink erősítésére, új kombókra. Ebben a csoportban a leghasznosabb képességünk a Shield, majd később az Armor. Értelemszerűen csökkenti a minket érő káros fizikai hatások erejét, ami nagyon hasznos dolog, de akad megkötés is. Ha a pajzsunk aktív, akkor Alex nem képes akrobatikusan kikerülni az előtte lévő akadályokat, hanem csak egyszerűen félretolja, félredobálja őket úgy, mint a készítők korábbi játékában, a Hulk Ultimate Destructionben. Az Armor módban viszont gyakorlatilag csak ugrani és futni tudunk, tehát vagy a védelmet vagy a mozgékonyságot választjuk.

Ha már mozgékonyságról van szó akkor haladjunk is a következő csoportra, a Movementre. Minden itt található, ami főhősünket segíti a haladásban. Itt CORE-felirattól függetlenül mindent érdemes kimaxolni, ugyanis nem egyszer mentheti meg az életünket egy gyors sprint vagy a majd kilométeres ugrások. Arról nem is beszélve, hogy a Movement eventek is sokkal könnyebbek lesznek. A következő csoport a Survivability. Nevéből értelemszerűen következik, hogy itt található minden, ami segíti a tényleges életben maradást. Gondolom írnom sem kell, hogy ezek megléte is kötelező, főleg azoknál a küldetéseknél, ahol nem használhatjuk speciális képességeinket. Erős deja vúm volt ennél a résznél, ugyanis sok ismerős akadt a már említett Hulk-játékból, pl. a Critical Mass. A CM egy nagyon hasznos dolog. Akkor lép életbe, amikor HP-csíkunk piros része elfogy, és a zöld részbe ér. Ilyenkor lehetőségünk van aktiválni a megfelelő gombkombinációkkal a legpusztítóbb támadásainkat. Kivitelezésük roppant látványosra sikerült, főleg a Tendril Barrage Devastatoré. Lényegük, hogy a közelben lévő összes ellenfelünket elpusztítják, némi szuszhoz juttatva minket. Ez pl. a TBD-nél úgy néz ki, hogy testünkből csápok csapnak ki minden irányba, felnyársalva mindenkit, aki az útjukba kerül, majd a csápok visszahúzódnak Alex testébe.

Továbbhaladva a csoportokon a következő a sorban a Combat. Szintén beszédes a név, ugyanis itt a különféle speciális mozdulatokat, kombókat és a már említett Critical Mass-os támadásokat tanulhatjuk-fejleszthetjük. Annyi a különbség a Powers-hez képest, hogy ezek a puszta kezes harcra vonatkoznak, és a dobási képességünkre hatnak. Mivel Alex természetfeletti erővel rendelkezik, így nagyobb tárgyakat, pl. egy autót is képes eldobni, ennek erősségét és hatékonyságát fejleszthetjük itt, vagy megtanulhatjuk, hogy futás közben is megragadhassunk tárgyakat. Következő fejlesztenivalónk a Disguise. Értelemszerűen a stealth consume-ot fejleszthetjük, növelhetjük az elnyelt áldozatokból nyert élet nagyságát stb. Itt található a legviccesebb képesség a játékban, a Patsy. Ezt csak akkor használhatjuk, amikor álcázzuk magunkat, hasonlóan a stealth consume-hoz. Lényege mindössze annyi, hogy ezzel a képességgel tetszőlegesen megvádolunk valakit, hogy az keresett fertőzött, a társai pedig nemes egyszerűséggel lelövik. Amint észlelik a hibát, azonnal orvosért kezdenek ordibálni, és megzavarodnak egy kicsit. Amiben eltér ez a csoport a többitől az az, hogy az utolsó képességeket nem megvenni tudjuk, hanem a megfelelő személyt elemésztve juthatunk hozzájuk. Őket általában a térképen +-jellel ellátott katonai bázisokban találjuk meg, vagy pedig a főküldetésekben jutunk el hozzájuk. Az utolsó két upgrade-csoport, a Vehicle és a Weaponry tagjai ugyanerre a módszerre épülnek, és nem egyszer szerepelnek a Military Consume Eventek fő céljaként

Végezve a karakterfejlesztéssel, essen pár szó magáról a játékról is. A játékmenet a klasszikus sandbox-hagyományokat követi, miszerint szabadon bóklászunk a városban, és kedvünkre teljesítjük a mellék- és főküldetéseket. Mint azt már megszokhattuk, nemcsak küldetéseket és mellékküldetéseket teljesíthetünk, hanem akadnak elszórt gyűjthető jóságok is. Az úgynevezett Landmark és Hint collectibles-ök töltik be ezt a szerepet. Az előbbi kis kék gömbként van jelen az egész városban, az utóbbi lilaként. Gyűjtésük semmi bónuszt nem ad számunkra, mindössze kitolják a játékidőt és plusz EP-t kapunk értük. Véleményem szerint kicsit túlzásba estek ezekkel a készítők, mivel összesen 250 darab gyűjthető cucc van szétszórva, motiváció meg szinte semmi. De persze aki nagyon ráér, az nyugodtan összevadászhatja őket.

Sokat emlegettem a fő küldetéseket, de még nem írtam róluk. Ezek viszik előre a történetet, aktiválják az új Eventeket és upgrade-eket, és nem mellesleg rengeteg EP-t kapunk értük. A fejlesztők igyekeztek minél változatosabbá tenni őket, és ez nagyjából sikerült is. Majd mindegyik küldetés több részből áll, és ügyesen vannak keverve a zúzós akciórészek a lopakodós részekkel. Valahogy jobban sikerült megtalálni az egyensúlyt, mint anno a 2003-as Hulk-játékukban. A járművezetés az már csak hab a tortán, bár nem mindegyik jármű irányítását sikerült normálisan megoldani. Amit viszont még jól megoldottak, azok a boss fightok, bár némelyik inkább idegesítő és bosszantó, mintsem ötletes. Főleg a végső boss, akinél majdnem abbahagytam az egész játékot.

Az eddig leírtakat egy viszonylag szép grafikus motor hajtja, bár ennél láttunk már szebbet is. A karakterek, a járművek és a fertőzöttek jól vannak kidolgozva, csak rengeteg az iker az NPC-k közt, de ez apróság. A környezet megvalósítása is pofásra sikerült, főleg a fizika. Majdnem mindent össze tudunk törni, zúzni, és a nevesebb épületek tökéletesen felismerhetők. A fertőzött területek nagyon hangulatosak, ahogy varjak repdesnek fölötte, az utcán a civilek menekülnek nem épp egészséges társaik elől, elhagyott autók, autóroncsok az utcákon, a hadsereg próbálja visszaszorítani a hunterek és a sima fertőzöttek hordáit, mindezt vörös árnyalattal megdobva. Mindez szép és jó, csak nagyon hasonlít a tavalyi Web of Shadows-ban látottakra, de mégis más, ezért élvezhető. Az látszik, hogy sok energiát öltek a programba, épp ezért nem értem, hogy miért lett olyan a mesterséges intelligencia amilyen. Az ellenfeleinké még hagyján, na de a civil lakosságé az büntetendő. Nyugalmi állapotban ugye kényelmesen sétálgatnak, de amint valami történik, akkor mint a tyúkok rohangálnak össze-vissza, járműveink elől nem térnek ki, és valahogy mindig a tűzvonalban vannak. Ezt már csak az autósok tudják überelni. Javaslom, ha valami igazán bizarr dolgot akartok látni, figyeljétek meg, hogy tolatnak a derék New York-i sofőrök. Az AI az álcázós részeknél sem remekel. Csak akkor bukunk le, ha nyilvánosan táplálkozunk, vagy megtámadunk valakit, meg ugye ha lebuktat a detektor. Ha ezeket nem követjük el, akkor az esélyünk a lebukásra szinte nulla. Ugorhatunk métereseket, zuhanhatunk le akár az Empire State Building tetejéről, felkaphatunk egy kocsit és eldobhatjuk, max egy kis gyanút keltünk a katonákban. Egyszóval nem egy Hitman a dolog.

Összességében egy egész élvezetes játékról van szó, sok jól ismert elem felhasználásával, érdekes történettel és egész kellemes grafikával. Korrekt nehézségű küldetések és ötletes melléküldetések jellemzik még a programot, amit csak az AI hibái és a városban való mászkálás monotonitása ront le egy kicsit. A Web of Intrigue nagyszerű ötlet, és a megvalósítás egész jól sikerült, csak a kevesebb több elvet kellett volna követni, a többi újításnak szánt dolgot pedig sajnos már mind láttuk valahol. Nem egy rossz játék, de ha hamarabb jelent volna meg, nagyobbat szólt volna, ám így is kellemes órákat tölthetünk el Alex emlékeinek visszaszerzésével és New York megmentésével.