Battlefield 1943: Pacific – Játékteszt

A napokban érkezett meg a kizárólag digitális úton beszerezhető legújabb Battlefield játék, a Battlefield 1943: Pacific, mely premierje napján X360-on és PS3-on debütált. Mi előbbin nyüstöltük.

A Battlefield 1943: Pacific hét elején történő megjelenése egy teljesen új korszakot nyitott a Microsoft és az X360 életében, hiszen ez az első olyan, szinte teljes értékű, akár bolti forgalmazásban is árusítható játék, ami kizárólag digitális úton, azaz csakis az Xbox LIVE-on keresztül – PlayStation 3 esetében PlayStation Networkön – szerezhető be, ráadásul nem is túlságosan borsos áron. Az EA DICE legendás sorozatának új darabja követi a kitaposott ösvényt, vagyis egy gyors, feszes iramot diktáló, második világháborús témájú egyveleget kapunk, ami ezúttal kizárólag multiplayer módban játszható, így az 1500 MS pontba, azaz közel 15 dollárba – közelítőleg 3000 FT – kerülő termék valóban nem hoz minket csődközelbe. Mert ugyan a játékban nincsenek kifejezetten szemet szúró újítások, mégis kiváló mércéje lehet a digitális terjesztés módjának, amivel így egy új standardként állhat majd a többi stúdió előtt. A Battlefield 1943: Pacific egyetlen egy dologban nyújt újdonságot, mégpedig a modernizált küllemében, illetve a kornak megfelelő igényeket minden téren kielégítő multiplayer módjában.

A Battlefield franchise még 2002-ben indult el hódtó útjára, ugyanis a svéd DICE ekkor ügyesen lovagolta meg  a második világháborús hullámot, így Battlefield 1942 néven piacra dobta az első felvonást, aminél a hangsúly egyértelműen a többjátékos módon volt. A siker természetesen nem maradt el, így a sorozat több irányba, de kinőtte magát, hogy aztán a jövőben – Battlefield 2142 -, vagy épp a hidegháború egyik legvéresebb küzdelmeinek helyt adó Vietnámban is tiszteletét tegye. A Battlefield 1943-ról mindezek ellenére úgy lehet nyilatkozni, hogy az első rész egyik spinoffja. A játék alapjáraton három különböző térképet tartalmaz, mindet az 1942-es epizódból, és egyetlen egy játékmódban játszható, a Conquestben, ahol két fél, Japán és az Egyesült Államok vív egymással ádáz csatát, hogy a térképeken elhelyezett öt stratégiai pontot elfoglalja és tartsa. A játék menüjéből gyors összecsapásokban, privát mérkőzéseken vagy kizárólag barátokkal közösen vívott csatákban vehetünk részt, melyeknél csakis 16 fő egyidejű jelenlétével indíthatók el a meccsek, ami hatalmas mellélövés a fejlesztőktől. Megmaradt a szakaszrendszer is, aminek továbbra sincs semmi értelme, a játék minden egyes újonnan kezdett meccs előtt szétdobálja a játékosokat, bár annyit fejlődött a rendszer, hogy saját, négyfős csapatok kreálhatunk, így tényleg azokkal játszhatunk egy csapatban, akikkel szívesen mókázunk.

A játékban három választható osztály közül válogathatunk: gyalogos, lövész és felderítő. Mindhárom különböző fegyverzettel bír, de mindhárom esetében eltérő távolságokban képes csak hatékonyan közreműködni a csapat munkájában. Vagyis a gyalogos közeltávra, a felderítő középtávra, a lövész pedig értelemszerűen mesterlövészként szedheti áldozatait. A cél – ahogy fentebb is írtam – a pályákon elhelyezett stratégiai pontok megszerzése és azok védelme. Ezzel ugyanis taktikai előnyhöz jutunk, ugyanis minél több ilyen pontot uralunk, annál több lehetőséghez jut csapatunk. Az új Battlefieldben a fejlesztők korlátlan tölténnyel adományozzák meg a játékosokat, bár van újratöltési idő, így érdemes odafigyelni, hogyan választjuk meg a tárcsere idejét, hisz ez könnyedén az életünkbe is kerülhet. A fejlesztők egész jó egyensúlyt teremtettek a játékban, így mind a pályák kialakítása, az azokon elhelyezett tereptárgyak, épületek, mind a három különböző kaszt közötti különbségek jól kidomborodnak, amiket speciális, másodlagos tüzelési módokkal és képességekkel kompenzál a termék. A mesterlövész például őrtornyokban megbújva szedheti áldozatait.

A Battlefield szériákra jellemző járművek is megmaradtak, bár a repertoár igencsak kiszélesedett. A Battlefield 1943: Pacific-ben szárazföldön, vízen és levegőben is irányíthatunk majd korhű járműveket, így különböző dzsippeket, tankokat, vadászgépeket vagy hajókat terelgethetünk. A repülők irányítása viszont a sorozatra nem jellemző módon nagyon nehézkes, körülményes és sok időbe telik míg megtanulja az ember. A célzásról már nem is beszélve, a ledobott bombák esetében sokszor csak vaktában tudjuk kioldani rakományunkat, nem tudni, hol fognak majd landolni. Éppen ezért a pályákon az Air Raid lehetőség nyújt nagyobb élvezetet, ugyanis a térképen elhelyezett szirénázó, antennával felszerelt épületek elfoglalásával három nehézbombázó felett vehetjük át az irányítást, amivel igencsak komoly pusztítást tudunk végrehajtani az ellenséges vonalak mögött. A játékban megjelent a rangrendszer is, ahol 50-es szintig lehet fejlődni, bár nem valami látványos sebességen zajlik a szintlépés. Speciális feladatok, küldetések teljesítésével pedig különböző plecsniket szerezhetünk, amikkel tekintélyt vívhatunk ki a többi játékos előtt.

Technikailag hol előrelépett, hol visszafejlődött a játék. Letölthető produkcióként impresszív, nagyon szép látvánnyal bír a Battlefield 1943: Pacific, amiben a fény-árnyék effektek, a térképek részletessége hihetetlen. Sok, kizárólag boltban megjelenő produktum megirigyelhetné a Frosbite motor képességeit. Amelyek közül főként a környezet teljes rombolhatósága emelhető ki, viszont visszalépés a DICE embereitől, hogy nem lehet minden egyes épületet porig rombolni. Kidönthetjük a fákat, a járművekkel kerítéseket döngölhetünk a földbe, bizonyos épületeket pedig teljesen elpusztíthatunk, akad azonban jó pár olyan tereptárgy, ami se gránát, se robbanás, se semmilyen járművel való becsapódás ellenére se tudunk összedönteni. Hogy ezzel mi volt a fejlesztőcsapat célja, már sose fog kiderülni, de tény, hogy ezúttal nem leszünk képesek tankkal átlőni épületeket, így stratégiai előnyhöz se juthatnak a csapatok.

A Battlefield 1943: Pacific hibái ellenére fantasztikus játékélményt nyújt, amit főként a kizárólagos multiplayer adta örömöknek köszönhet. A játékos "rá van kényszerítve", hogy csakis hús-vér emberekkel vívjon csatákat, a rombolás, a karakterfejlődés, a lövöldözés, a járművek vezetése, a stratégiai pontok elfoglalása és védése igazi "fun életérzést" garantál, így a 24 fős online meccsek valóban impresszív élményben részesítik azokat, akik kipróbálják a Iwo Jima, Wake Island és Gudalcanal pályákat. Egyelőre mindenképpen a nyár egyik kellemes meglepetése, és ha éppen nem fesztiválozol valahol, akkor kiváló időtöltésnek bizonyulhat egy hűvös szoba és egy hideg sör társaságában.

Értékelés: 8,7/10