Armed Assault 2 – Játékteszt

Pár hónappal ezelőtti próbakörünk után befutott szerkesztőségünkbe a Bohemia harci szimulátorának teljes verziója, amit azonnal tesztpadra küldtünk.

Áprilisban lehetőségünk volt a Bohemia Interactive sikeres harci szimulátorát, az Armed Assault folytatását tesztelni. Már ekkor látszott, hogy ezen szűk stílus etalonjának számító franchise második része tovább emelte a magasra emelt lécet, de akadt bőven javítani való benne. A cseh srácok a maradék idejükben ugyan nem ültek tétlenül, termékük még mindig hihetetlenül bugos, ami a fantasztikus játékélményt keményen lerontja, de ettől még mindenképpen érdemes megemlíteni a játék erősségeit, mert abból is bőven akad, ráadásul a mérleg nyelve, pozitív irányba csap át.

Az Armed Assault 2 helyszíne ezúttal is egy fiktív város, csak a második rész Kelet-Európára összpontosít. A játék során a szovjet haderők által megszállt Csernarusz falvacskájában kell felszabadítanunk a lakosságot, ugyanis az orosz hadsereg a grúziai esethez hasonlóan szeretné magához láncolni a falut, a lakosságot pedig teljes egészében az orosz társadalomba integrálná. Természetesen a helyzet közel sem ennyire egyszerű, hiszen a térségben több ellenséges vagy éppen szövetséges csapat is állást foglal. A 27. Tengerészgyalogos Expedíciós Egység (MEU) feladata, hogy a kormány javára billentse a kirobbant polgárháborút, a helyi védelmi erők (CDF) korábban az orosz-szimpatizáns gerillákkal (ChDKZ) szemben harcoltak, azonban jelenleg az amerikai csapatokat segítik a küzdelmekben. Mégis a legnagyobb szenvedést a civil lakosságnak kell elszenvednie, akik természetesen befolyásolhatóak, a mi oldalunkra állíthatóak, viszont ehhez rengeteg mindennek kell klappolnia játék közben. A cselekmény szövésében teljesen szabad kezet kap a játékos, így lehetőségünk nyílik magunk eldönteni, éppen melyik felet támogatjuk, vagy próbáljuk gyengíteni. Ez komoly taktikai érzéket kíván, hiszen egy rossz döntés esetén egy erősebb féllel szemben csúnyán alul maradhatunk.

Az első rész ismeretlen bakája után ezúttal egy tapasztalt, rutinos rókaként kell csatába vonulnunk. Patrick Miles őrmester vezetésével kell egy ötfős társaságot terelgetnünk úgy, hogy parancsainkkal lehetőleg ne a túlvilágra küldjük szerencsétleneket. Az osztagban mindenkinek megvan a maga szerepe, így lesz olyan, aki csak egy bizonyos fegyvertípushoz ért, akad rádiós és még sorolhatnám. Ez azt jelenti, hogy a küldetések elején kapott eligazításnak megfelelően kell kiválogatnunk a tagokat, majd a küldetés előrehaladtával a lehető legprecízebben, minimális veszteségekkel teljesítenünk azt. A missziókat viszont egymástól függetlenül  teljesíthetjük, és ami a játék egyik legnagyobb erénye, hogy valós helyzeteket szimulál, vagyis nincsenek scriptelt jelenetek, tehát egy-egy küldetést akár más is teljesíthet. Az Armed Assault 2 egyik komolyabb hibája itt ki is domborodik, ugyanis bizonyos esetekben a küldetéslista nem frissül, így hiába látjuk, hogy kitűzött célunkat valaki előttünk már teljesítette, sajnos nem tudjuk a listát frissíteni. Csapattagjaink MI-je egész jónak mondható, fedezékbe vonulnak, parancsainkra azonnal reagálnak, sebesült bajtársaikon segítenek. Ugyanez elmondható az ellenfél egységeiről is, akik fedezékbe bújnak, lesből támadnak, dinamikusan változtatnak taktikát, ennek megfelelően helyzetüket is az adott szituációhoz igazítják. Lehasalnak, elbújnak, segítséget hívnak, járművekbe huppanva próbálnak meg minket eltenni láb alól.

Rádión keresztül kapott küldetéseinket egy közel 225 négyzetkilométernyi területet bebarangolva tudjuk teljesíteni. A környezet hihetetlenül aprólékosan ki lett dolgozva, ami végre valóban egy élő atmoszféra hatását kelti.  Ezt főleg a több tereptárgynak köszönheti, de vadállatokkal is találkozhatunk, valamint a városok és erdei helyszínek visznek változatosságot az amúgy kicsit szürkés, őszi hatást keltő évszakba. A lakosság mindennapi teendőit végzi, az utakon autók járnak, a háztartásokban pedig háziállatok rohangálnak. Mindez sokkal életszerűbbé teszi az Armed Assault folytatását. A civil lakossággal célszerű baráti kapcsolatot kialakítani, a történet szempontjából rengeteg háttér információt, plusz adalékot csepegtetnek a velük folytatott párbeszédek során, valamint rengeteg segítséget is nyújtanak a küldetések sikeres teljesítésében. Újdonság a folytatásban, hogy végre lehetőségünk van elcipelni a sebesülteket, így azok ápolása fedezék mögött, biztonságot nyújtó helyeken lesz lehetséges. A sebesülési rendszer is renováláson esett át. A találatot kapott katonák egy-egy könnyebb sérülés után lehasalnak vagy legugolnak, de folytatják tovább küldetésüket, mindaddig, míg el nem véreznek.

A járművek irányítása nem sokat változott, ráadásul a változatosság és a bőség zavara itt nem jellemző a játékra. Akadnak különböző légi járművel – helikopter -, pár dzsip meg egy-két tank. Viszont változásokon esett át a tüzérségi eszközök használata, ugyanis azok korábban csak látható célpontoknál volt alkalmazható, ráadásul direkt tüzelésre. Egyrészt végre mi magunk is kérhetünk tüzérségi támogatást, másrészt mi magunk is használhatunk tüzérségi eszközöket, és végre nem látható, tereptárgyakkal jól eltakart célpontokat is kifüstölhetünk. Ilyenkor egy kis, átlátszó térkép jelenik meg előttünk, és az eszközt forgatva és emelve változtathatjuk a célt a térképen. A játékot meghajtó motor hihetetlen látvánnyal bír, hatalmas távolságokra láthatunk el, pop up hatásnak nyoma sincs, a tereptárgyak, a járművek, a karakterek, a fegyverek kidolgozása hihetetlen profi, viszont ennek ára van. Ahhoz, hogy megfelelő FPS-sel tudjuk futtatni a produkciót, nagyon komoly hardvert kell a játék alá pakolni, amit manapság se tehet meg mindenki. Ez egyértelműen a cseh srácok félkész munkájának a gyümölcse, a produkció egyszerűen nincs rendesen optimalizálva. Ahogy az állandó beragadások, grafikai hibák, illetve a játékmenet gördülékenységét akadályozó hibák is ennek számlájára róhatok fel. A Bohemia már két javítócsomagot is kiadott, de mivel egy több éves életciklussal bíró produktumról van szó, lesz bőven ideje a gárdának tökéletesíteni termékét.

Másik, és utolsó nagy szívfájdalmam a honosítás. Dicséretes, hogy a hazai forgalmazó lokalizált verziót dobott piacra, de a sok-sok értelmetlen félrefordítás, elírás láttán az ember azt kívánja, bárcsak ne tette volna. Aláírom, nagyon nehéz, és összefüggéstelen mondatokkal van tele a játék, ráadásul rengeteg karakterből áll a szkript, ha már egyszer csinálok valamit, akkor azt csináljam rendesen. Ez egy nagyon félkész munka, pont olyan, mint a teljes játék, ami mindezek ellenére hihetetlen, valós harci élménnyel gazdagítja a nagyérdeműt. Az Operation Flashpoint második részének bizony fel kell kötnie a gatyáját, ha szeretne magának egy nagyobb szeletet a tortából.

Értékelés: 8,2/10