The Sims 3 – játékteszt

Az ezredfordulón talán még maga Will Wright sem gondolta volna, hogy milyen nagy sikereket fog elérni a program, melyben a korábbi SimCity játékok menedzselős játékmechanikáját az egyének hétköznapi életébe ültette át, létrehozva ezzel az egykori babaházak modern kori változatát. Ez volt a 2000-ben napvilágot látott The Sims nevű csoda, ami azóta temérdek kiegészítő csomaggal gazdagodott és gyakorlatilag megjelenése óta szinte folyamatosan az eladási listák élén trónol. A második epizód minden téren rákontrázott elődjére és minden korábbi rekordot megdöntött, nemrégiben pedig trilógiává bővült a sorozat, egy teljesen új éra köszöntött be a simek világában. Sikerek területén már most igen szépen teljesít a Sims 3, hiszen annak ellenére, hogy a megjelenés késleltetésével hatalmas öngólt rúgott magának az EA, és a teljes játék a hivatalos debütálás előtt egy hónappal már elérhető volt a különböző warez site-okon, a harmadik Sims rekord eladásokkal nyitott a boltokban. Lássuk, mi új van még a nap alatt azok után, hogy az első két részben és kiegészítőikben már szinte mindent elsütöttek a készítők!

Nos, kezdjük a legelején! A játék a már megszokott töltőképernyővel indul, de feltűnően gyorsabban, mint ahogyan tette azt a második rész – persze ezt magyarázhatjuk azzal, hogy ez még nincs telepakolva kiegészítőkkel, de majd idővel kiderül, mennyit változik a töltési ideje. Kezdésként választhatunk, melyik városkában is szeretnénk mi játszani, bár ez egyelőre senkinek nem fog túl nagy dilemmát okozni, ugyanis az alapjáték csak Sunset Valley városát tartalmazza – igaz, már online elérhetők az első extra tartalmak, köztük az új település River View is. Választhatnánk akár előre megkreált párokat, családokat, akiket beköltöztethetünk valamelyik házikóba, de természetesen minden hozzám hasonló jóérzésű egoista a karakterszerkesztőbe veszi az irányt, hogy ott órákat szöszmötöljön önmaga virtuális másának megteremtésével.

A fejlesztők nem beszéltek a levegőbe, mikor hatalmas szabadságfokot ígértek a karakterkészítéshez. A karakterek poligonszáma érezhetően nagyot nőtt a korábbiakhoz képest, s ennek köszönhetően ezernyi apró részletet állítgathatunk virtuális alteregónkon. Persze a türelmetlenebbek számára a játék felajánl előre elkészített sémákat, arcvonásokat, orrformákat, de az igazi élmény mégis az, amikor minden apró részletet mi határozhatunk meg a haladó üzemmód csúszkáival. Az első negatívumokat is itt találjuk, nevezetesen, hogy például a frizura tár kifejezetten szegényes, és mi tagadás, a ruhaválaszték is lehetne kicsit bővebb, bár így is akadnak benne nagyon jól eltalált cuccok, de persze ez is az EA üzletpolitikájának a része, ugyanis az új városka mellett már az új hajkoronák is megvásárolhatók a neten, és így joggal várható a plusz ruhák érkezése is.

Ha a test elkészült, jöhetnek a személyiségjegyek! Ez ugyebár korábban úgy nézett ki, hogy adott pontokat osztottunk szét bizonyos tulajdonságok között, ezzel meghatározva, hogy simünk mennyire szereti a családot, mennyit takarít, milyen barátságos. Most ez teljes mértékben megváltozott. Itt bizony komplett személyiségek vannak, különböző személyiségi jegyekkel. Választhatunk például, hogy simünk inkább barátkozó legyen, avagy egy magányos farkas, lehet családszerető, de akár utálhatja a gyermekeket, lehet technikai zseni, és könyvmoly, bátor és adakozó, avagy kleptomán hajlamokkal rendelkező nihilista, vagy zseni és így tovább. A rengeteg tulajdonság közül ötöt kell kiválasztanunk, s ezek lesznek azok, amelyek meghatározzák virtuális énünk viselkedését. Amit itt beállítunk, az erősen kihat majd magára a játékra is. Példának okáért a barátságos simek előnyben vannak az ismerkedésnél, az ideges jellemek egész pici apróságokon is képesek teljesen felhúzni magukat, a zsenik könnyebben tanulnak, a könyvmolyok gyorsan olvasnak, a számítógépzsenik pedig idővel kis hackerkedéssel még egy kis extra pénzhez is juthatnak és így tovább. Csak rajtunk áll milyen személyiséget kreálunk, de ezek a döntéseink kihatnak majd az egész játékra, ugyanis személyiségjegyeink alapján választhatunk magunknak életcélt, amiért kis teremtményünk törheti magát.

Az új rész legnagyobb ígérete, amit gyakorlatilag szlogenként is használtak, hogy kitárul simjeink előtt a világ. És tényleg, a sorozat történetében először, a városban bárhová elmehetünk, abszolút nincsenek korlátaink. Végre nem csak otthon ülünk és várjuk, hogy jöjjön valaki látogatóba, mi is mehetünk szomszédolni, cseveghetünk ismerőseinkkel, mászkálhatunk a házaikban, de persze csak illedelmesen, különben hamar kiadják az utunkat, ellenben az ügyesebb kleptománok szert tehetnek egy pár apró szuvenírre. A másik nagy ígéret az volt, hogy elkísérhetjük simünket dolgozni. Ezzel kapcsolatban a megvalósítás hagy némi kívánni valót maga után. Én legalábbis konkrétan úgy képzeltem, hogy látom majd, mit is csinál virtuális énem a virtuális szerkesztőségben, rendőrségen, étteremben, hivatalban, vagy ahol éppen állást talál, de nem. Kis védencünket ugyan követhetjük a munkahelyig, ott viszont eltűnik az adott épületben, ahova mi már nem mehetünk be, s innentől csak azt állíthatjuk be, hogyan viszonyuljon a munkához. Itt választhatunk, hogy keményen dolgozzon, amiért vélhetően egyszer majd elnyeri jutalmát, ellenben nagyon elfárad, avagy nyalizzon picit a főnöknél, ami ugye lényegesen egyszerűbb módja az előrejutásnak, ha az ember kellően hajlékony hozzá. Viszont ha éppen sokáig tartott az esti buli és aludni nem volt elég időnk, akkor döntetünk úgy is, hogy csak takaréklángon menjen a meló, ez esetben simünk képes elvonulni és alkalmas helyen szundítani egyet, vagy éppen kerít magának valami harapni valót. Egyébként ez a probléma a fedett középületekkel is megvan, tehát az igazi szabadság addig tart, amíg a friss levegőn vagyunk – lehet, hogy ez egyféle „vissza a természetbe című” rejtett üzenet lenne az EA részéről…

A nagy szabadság ellenére azért a fő játéktér továbbra is otthonunk marad. A játékmechanizmus alapjaiban véve nem sokat változott, ugyanúgy kell terelgetnünk a kis virtuális emberkéinket, mint eddig, továbbra is megvannak a napi rutinfeladatok, de ezen nincs mit csodálkozni, hiszen élet-szimulátorról van szó vagy mi a szösz. Lényegi változás ugyan nincs, mégis sikerült sokat egyszerűsíteni a dolgokon. Egyrészt azzal, hogy a szükségleteket jelző kis csúszkák számát hatra redukálták a korábbi nyolc helyett, ugyanis eltávolították a környezet és komfort opciókat, mely igények ezentúl az összevont hangulatmérőn  ideiglenes hatásokként jelentkeznek, melyek bizonyos cselekvések következményeként ideig-óráig befolyásolják kedélyállapotunkat. Másrészt pedig nem romlik olyan gyorsan simjeink állapota, ahogyan az előző részekben, ráadásul, a rövidtávú vágyak és célok teljesítéséért továbbra is boldogságpontok járnak, amiért extra jutalmakat vásárolhatunk. Ilyen pl. hogy csak ritkán kell WC-re mennie simünknek, vagy minimális mennyiségű étellel is beéri stb. Összességében most kevesebb időt kell a kötelező szükségletek kielégítésével töltenünk, ráadásul az ideiglenes hatások részben ezek az alapvető igények is megjelennek, tehát, ha pl. azt látjuk, hogy Bélánk rosszkedvű, mert korog a pocak, akkor elegendő ennek a kis ikonjára kattintani és láss csodát Béla célba veszi a hűtőt – és ez működik WC-vel és fürdővel is. Ha ez nem lenne elég, akkor az MI mértéke állítható a játékban, és kellően magas szinten az összes szükségletet orvosolja helyettünk, bár személy szerint vitatom a magas szabad akarat létjogosultságát a programban, hiszen ilyenkor könnyen előfordul, hogy a játékos egyszeriben átlényegül szimpla nézővé, mert a simek mindent elintéznek saját hatáskörükön belül. Beállítható ezen kívül még az is, hogy Simjeink ne öregedjenek, így viszont elfelejthetjük a generációváltást, és lemondhatunk a gyermekáldásról is, ami részint megint csak megöli a dolog hangulatát.

Technikai szempontból is nagyon jól teljesít a játék. Grafikailag bár a karakterek kidolgozottabbak és kicsit talán részletgazdagabb minden, összhatásban nagyjából az előző rész színvonalát hozza, és ez jelen esetben egyáltalán nem negatív kritika. A színek nagyon élénkek, a karakterek kellően komolytalanok, néhol viccesek és a motor gyengébb gépeken is gond nélkül képes megjeleníteni a teljes élő, lélegző várost is. Természetesen hibái is vannak, így például simjeink nem feltétlen képesek mindenhova odatalálni, vagy egymást kikerülni, röviden szólva az útkeresési rutin kifejezetten gyatrán teljesít. A másik élményromboló részlet a közutakon való közlekedés. Nagyon jópofa, amikor kocsikázó, vagy taxizó simünket követi a kamera, és még azzal sincs nagy baj, hogy a KRESZ elveit nem tekintik irányadónak, és nem feltétlen adnak elsőbbséget senkinek, illetve a stop táblánál sem hajlandóak megállni, de hogy gondolkodás nélkül áthajtanak a forgalom többi résztvevőjén az már kicsit bosszantó. Ezt megoldhatták volna egy egyszerű kerülő manőverrel, vagy az sem lenne gond, ha felvennék ilyenkor a forgalom ritmusát, vagy legalább egy rendes karambolt látnánk, de ez a megoldás valahogy nagyon nem az igazi.

Hangok terén szintén rendben van a program, bár a sim nyelvtől személy szerint a falra mászok, ellenben maximális tiszteletem a szinkronhangoknak, hogy ezt képesek voltak felmondani. A zenei stílusok terén lehetne nagyobb a választék, de tekintve, hogy saját zenéinket is berakhatjuk a játékba, ez a kérdés elveszti jelentőségét.

Összefoglalva továbbra is biztosan lesznek olyanok, akik bugyuta tamagochinak tartják majd a szériát, ellenben vitathatatlan tény, hogy sokkal életközelibbé vált a Sims 3, mint az elődjei voltak. A megrögzött sim-fanatikusok ezt is imádni fogják, de állítom, hogy az új epizód új rajongókat is szerez majd Wright mester univerzumának. Támogatottsággal probléma nem lesz, tekintve, hogy már most igen erős online bázissal rendelkezik a cucc, ahonnan simpontokért tölthetünk le extrákat és biztosra veszem, hogy hamarosan érkeznek ehhez is a kiegészítők, mivel a mindennel telenyomott második rész után a Sims3-ból nekem például hiányoztak az évszakváltások, a háziállatok és egyéb apróságok de ezek egyértelműen az EA eddig is tökéletesen bevált üzletstratégiája miatt nincsenek még benne a játékban. Egy szó mint száz, csak ajánlani tudom mindenkinek, aki egy kis könnyed kikapcsolódásra vágyik, de csak óvatosan, mert erősen addiktív a cucc. Az igazi hardcore rajongók már úgyis legalább a harmadik generációnál járnak a családdal…