16 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

Wolverine újra a mozikban, és ennek örömére a Raven Soft csapata a monitorunkra is elhozta a legendás mutánst. A Raven csapata nem finomkodott, Wolverine brutálisabb, mint valaha!

Az 1974. novemberi Incredible Hulkban történő megjelenése óta Wolverine az egész világon hihetetlen népszerűségnek örvend a képregényrajongók körében. 2000-ben még jobban kibővült ez a kör, hisz ekkor került a mozikba Bryan Singer X-Men-filmje, melyben sikerült az, amit sokan lehetetlenek tartottak: megtalálni a megfelelő színészt Wolverine szerepére. A szerencsés nem volt más, mint Hugh Jackman, aki annyira jól alakította a karaktert, hogy idén egy külön filmet szenteltek a figurának. Mindeközben a Raven Software azon gondolkozott, hogy kellene már csinálni egy igazán tökös játékot mindenki kedvenc mutánsáról, és, akárcsak a Pirates of the Caribbean játék esetében, összetalálkoztak a cégek, és megszületett az X-Men Origins Wolverine program, ami megjelent majd az összes platformra.

 

Eme program PC-s változata kerül most terítékre. Shifty már volt olyan szerencsés, hogy idő előtt kipróbálhatta a játékot, én ehhez tennék hozzá pár dolgot. A történet nagyvonalakban követi a filmet, de persze el is tér tőle. Két szálon mozog a sztori: az egyiken Logan egy 3 évvel ezelőtti afrikai küldetését követjük végig, amikor még az X-Team tagja volt, míg a másik szál a jelenben játszódik. Itt a Sabertooth (Victor Creed) által meggyilkolt feleség miatt állunk bosszút, és így jutunk el a Weapon X programhoz is. A két szál igencsak fedi egymást, ugyanis Afrikában ismerjük meg a szereplőket és azokat az eseményeket is, amelyek a jelenben zajló történésekhez vezettek. Nem ismerem a film történetét, de a játéké sötét, komor és drámai, rengeteg erőszakkal és vérrel fűszerezve. Nincsenek jó és rossz karakterek, mindenkinek van valami sötét folt a múltjában vagy a jelenében. A komorságot kissé ellensúlyozzák hősünk poénos beszólásai az átvezetőkben, illetve a morbid kivégzések a bossoknál és egyes videókban. Tökéletes példa erre a Shifty által említett helikopteres jelenet is. Ezzel el is érkeztünk a játék legnagyobb vonzerejéhez, a brutalitáshoz.

 

 

A Ravenes fiúk-lányok sosem a gyerekbarát programjaikról voltak híresek, elég megemlíteni a Soldier of Fortune sorozatot, így biztosak voltunk benne, hogy itt is csöpögni fog a paradicsomlé. Már a bevezető videóban is több vér folyik, mint az összes eddigi X-moziban (és a Wolverine filmben, ahol állítólag egy csepp sincs…), és ez a New Game feliratra kattintva csak fokozódik. Egyetlen fegyverünk a Logan testéből előpattanó karmok, de nincs is másra szükségünk. Eme hat pengével olyan mértékű pusztítás vihetünk végbe, hogy még kevés is az M-es besorolás. Minden egyes vágásunkat vér és lecsonkolt végtagok követik, ráadásul áldozataink sem kis számban jönnek, úgyhogy kellemes kis mészárlásokat tudunk rendezni. Ráadásul a Rise of the Argonauts-hoz hasonlóan a látványosabb utolsó csapást lassítva láthatjuk, közben jól megfigyelhetjük ellenfeleink szó szerint szétmarcangolt testét. De nemcsak a rosszfiúk rongyolódnak az összecsapások során, hanem mi is. Minden egyes lövés, vágás meglátszik hősünkön. Egy-egy nagyobb összecsapás után, főleg ha robbanással és shotgunnal kombinált, csontig hatoló élmény Wolverine-re ránézni – szó szerint. Ilyenkor néha olyan érzésem volt, mintha a Stubbs the Zombie-val játszanék. De nemcsak hősünk puha része sérül, hanem a felsőruházata is. Tehát amikor lövések szaggatnak utat karakterünk testében, akkor bizony, olyan nyomot hagy Logan atlétáján, hogy azt semmilyen mosópor nem viszi ki. Épp emiatt fogjuk leginkább félmeztelenül terelgetni hősünket, így a női játékosoknak is kedvez a program. Szóval a ruhánk (és ami alatta van) amortizációjának megtörténte után figyelhetjük meg a program egyik zseniális részét: a real time regenerációt. Ahogy a filmekben, itt is a szemünk előtt nőnek vissza karakterünk szervei, izomzata, húsa és végül a bőre. Külön tetszett, hogy a csontok ténylegesen fémből vannak. Mindez apróság, de nagyon sokat tesz hozzá a hangulathoz. Na de térjünk vissza a harchoz!

 

Az előzetes cikkben is feltűnt és a készítők is sokat dobálóztak a God of War-típusú játékokkal. Már értem, miért. Wolverine ugyanolyan kecsesen és mégis brutálisan bánik a természet adta fegyvereivel, mint Kratos Arész és Pallasz Athéné pengéivel. Ugyanolyan folyékonyan tudjuk egymásba fűzni a kombókat, és osztani a halált, mint az isteni játékokban, annyi különbséggel, hogy itt végig csak a karmaink maradnak fegyvernek. A másik párhuzam Kratos kalandjaival, az egyes bossok és minibossok legyőzésében keresendő. Akárcsak az ókori Hellász világában, itt is a nagyobb ellenfeleket néha a jól ismert gombnyomogatós módszerrel tudjuk leteríteni. Mondjuk, itt nagyrészt csak az egér bal gombjának nyomogatásából áll a dolog, PS2-őn és X360-on sokkal nagyobb szerepet kap ez a rész. Wolverine-ünk persze nemcsak közelről osztja csapásait, hanem távolról is. Ez az úgynevezett Lounge Attack, vagyis az ugró támadás. Ehhez két gombra van szükség: eggyel átlépünk „ugró” módba, az egér mozgatásával kiválasztjuk a célpontot (ha többen vannak a képernyőn), majd a dash gomb lenyomásával rávetjük magunkat kiválasztott áldozatunkra, néha meglepően nagy távolságokból is. A játék elején a gyengébb ellenfelekkel már maga az ugrás is végez, de a többieknek azért kell némi ösztökélés ahhoz, hogy kifeküdjenek. Ez, akárcsak a Web of Shadows-ban a web kicknél az egér jobb és bal gombjának időben történő lenyomását jelenti. Ha a bal gombot választjuk, akkor becsapódáskor Wolverine szabályosan marcangolni kezdi áldozatát, egészen addig, míg az ki nem múlik, vagy pedig le nem rúgja Logant magáról. Ha mégsem rúgnak le minket, akkor maga a karakterünk taszítja tova áldozatát. Másik lehetőségünk a jobb gomb. Ennek hatására a becsapódás után Logan a levegőbe lendül, és lezuhanáskor a célpont fejébe mélyeszti karmait. Az ugró támadás harmadik felhasználhatósága a stealth attack. Ha zsákmányaink nem vesznek észre minket, akkor rájuk ugorva nemes egyszerűséggel lefejezzük őket. De használhatjuk még egy módon, mégpedig a továbbjutáshoz. Nem egy olyan alkalom lesz, hogy az előrehaladás útját egy nagyobb mélység akadályozza, de a túloldalon egy rosszarcú található. Ilyenkor csak ráugrunk, kivégezzük tetszés szerint, és haladhatunk tovább. Ha még nem lenne elég az ugró támadásból, akkor nagyobb testű ellenfeleinket (Leviatan, W.E.N.D.I.G.O.) is ezzel győzhetjük le.

 

 

Harci repertoárunk még így sem teljes. Ahogy haladunk előre a játékban, úgy kapunk extra képességeket. A special gomb plusz egy megadott gomb segítségével csalhatjuk elő őket. A legpusztítóbb mozdulataink ezek, és egyben a leglátványosabbak is. Épp ezért nem használhatjuk őket csak úgy, kényünk-kedvünk szerint. Életcsíkunk alatt található a rage bar, és ennek tartalmát használják el ezen mutatványaink. A rage bart öldökléssel és tereptárgyak szétzúzásával tölthetjük fel, tehát kifizetődő a vandalizmus. Ha már elegendő rage-ünk van, akkor igazán szabadjára engedhetjük Wolverine-t. Mindezt tehetjük olyan mozdulatokkal, mint a Claw Spin (ekkor elkezdünk pörögni és mindent ledarálunk, ami az utunkba kerül), a Claw Drill (forgó halálként nyílegyenesen vetődünk előre, konkrétan kettészakítva, aki előttünk van), a Berserk (ilyenkor megvadult állat módjára begyorsulunk és brutálisan megnő a sebzésünk), és a Claw Cyclone (hasonló a Claw Spinhez, csak itt nem oldalra pörgünk, hanem előre). Az eddig felsoroltakon kívül képesek vagyunk még quick killre, vagyis áldozatunk azonnali kivégzésére. A környékünkön található tereptárgyak közül, ami halálosnak néz ki, az az is. Ezek helyszíntől függőek lehetnek, pl. a dzsungelben lehetnek szobrok kardokkal, vagy egy földből kiálló fadarab, míg egy katonai bázison a csövek, vagy egy villástargonca. Az eddig említetteken kívül a civilizált környezet az ellenségek további irtására alkalmas, nem túl civilizált eszközöket is hoz magával. Egyik kedvencem a betonkeverő, ami a megtöltése után sem hagyja abba a forgást, de említést érdemel még a gázcső is, amely lángra lobbantja azt, aki közelebbi kapcsolatba kerül vele. A harc részletes kitárgyalása után megemlíteném, hogy tudunk védekezni is. Speciel én nem nagyon használtam, csak counter attackra (visszatámadás), ami a machete és ellenfeleink ellen lesz nagyon hatékony. Képesek vagyunk még dodge-olásra (kitérésre) is. Ezt akár támadásra is felhasználhatjuk (dodge az ellenfelen + bal gomb). Eme mozdulatunkat a játék szerint a védekezés + special + iránygombokkal kellene előcsalni, de az engine-nek hála a tetszőleges iránygomb dupla lenyomásával is ugyanezt érhetjük el.

 

Persze nemcsak öldöklésből áll a játék, hanem a GoW-hoz hasonlóan logikai és ügyességi részekkel is találkozhatunk. Nem kell megijedni, ezek nem túl nehezek, legalábbis nekem majdnem mind elsőre sikerült, de több fórumon is olvastam, hogy nem egy ember akadt el ezeknél a részeknél. Nyugalom, nem fogunk olyan nehéz kihívásokkal szembenézni, mint Kratos barátunk. Ráadásul Wolverine rendelkezik egy Feral Sense nevezetű képességgel. Ha ezt aktiváljuk, akkor a kép némileg kifakul, a használható tereptárgyak zöld színűek lesznek, a rombolhatóak sárgák, a robbanóak pedig pirosak. Élő ellenfeleink pedig narancssárga színben ragyognak. Kicsit meg lehet zavarodni, mert a népirtást segítő környezeti elemek is zöldek. Ebben a módban még egy kékes csík is jelöli, hogy merre kell haladnunk, szóval bőven el vagyunk látva segítséggel. Amúgy a segítség sem nagyon kell, mert ezeknél a részeknél leginkább ládákat, teherautókat fogunk tologatni a megfelelő helyre, vagy különböző magasságokba küzdjük fel magunkat mindenféle akadályokon keresztül. A játékmenet szempontjából üdítően hatnak a gondolkodást is igénylő kitérők, így nem válik monotonná az állandó öldöklés. Ezenkívül még néhány RPG-elemet is beépítettek a programba.

 

Minden egyes gyilkosságért és teljesített feladatért XP-t kapunk. Másik XP-szerzési lehetőség, hogy a pályákon elszórt tetemekről (feral sense-ben zöldek) leszedjük a dögcédulákat. Ezek néha jól el vannak dugva, tehát tartsuk nyitva a szemünket. Ezek mellett találunk még egyszeri, életet növelő power upokat is. Ha elegendő XP gyűlik össze, szintet lépünk és kapunk 2 skill pontot. A pontokat a Charater gomb megnyomásával előhívható menüben oszthatjuk szét. A Skill menüpont alatt növelhetjük a sebzésünket, életerőnket, rage-ünket és a speciális támadásokat is itt tuningolhatjuk. A karakter menü következő tétele a Mutagének. Ezek lényegében buffok, vagyis állandó hatást fejtenek ki karakterünkre. Ezeket a pályákon elszórva gyűjthetjük be, ráadásul néha nagyon eldugott, félreeső helyeken. Többféle akad belőlük, mindegyik ad valamilyen bónuszt a sebzésnöveléstől a nagyobb XP-n keresztül egészen a regenerálódás gyorsításig. Hármat használhatunk belőlük, de eleinte csak egyet, majd a játékban előrehaladva kapjuk a többi slotot. A harmadik pont a játékban használható kombóinkat tartalmazza, azok billentyűparancsaival együtt. Az utolsó menüpont a Reflexes. Na, ez egy érdekes jószág, mivel itt a különféle ellenfélcsoportok elleni hatékonyságunkat láthatjuk. Minél többet harcolunk pl. a gépfegyveresekkel, akkor annál hatékonyabbak leszünk velük szemben, és itt nézhetjük meg, pontosan mennyire. Ezt egy piros csík jelöli, amelyik háromszor töltődhet fel. Azért érdekes ez, mert én végigvittem a játékot, és egyik csoportnál sem sikerült harmadik szintig felvinni az értékeket. Ha valakinek sikerült, attól szívesen fogadok levelet.

 

 

Az eddig felsorolt dolgok semmit sem érnének manapság, ha nem lennének megfelelő körítésben tálalva. A külcsínről a már unalomig ismert Unreal motor harmadik verziója gondoskodik, és a Raven csapata rendesen ki is használta az engine lehetőségeit. Hiába nem állíthatunk szinte semmit a grafikán, mégis jól néz ki a játék. A karakterek kidolgozása első osztályú, bár ellenfeleink textúrái nem túl változatosak, de úgyis darabokban végzik, szóval ez nem zavaró. Ami viszont zavaró, az néhol a környezet. Az még hagyján, hogy roppant lineárisak a pályák, de hogy néhol a tereptárgyakon olyan textúrák vannak, mintha a ’98-as Unrealt futtatnánk low grafikán, azért eléggé szemet szúró dolog. Ez leginkább a Weapon X létesítményben fordul elő az asztalokon felejtett tetemeknél. Ráadásul lehetetlen nem észrevenni őket, mivel nagyon elütnek az amúgy aprólékosan kidolgozott környezettől. A másik zavaró dolog, hogy az itteni pályák nem is túl változatosak, de azért igyekeztek kihozni egy ilyen környezetből, amit lehet. Ami igazán tetszett ezeknél a részeknél, azok a laborok. Annyi vér és tetem van mindenütt, hogy néhol olyan érzésem volt, mint a Silent Hillek kifordított kórházaiban. Az afrikai részekről nekem azonnal a szintén UE3 hajtotta Argonauták ugrottak be, de ez az érzés hamar tovaszállt, amikor elérkeztem az első romokhoz. Amiért még hatalmas piros pont illeti a fejlesztőgárdát az az, hogy mindezt a látványt a gyengébb vassal rendelkezők is élvezhetik, annyira jól sikerült optimalizálni a motort. Nem sok mai játék mondhatja el magáról, hogy egymagos processzoron is teljesen jól játszhatók.

 

Akadnak még kisebb grafikus hibák és az AI sincs mindig a helyzet magaslatán, de mindenért kárpótol minket a nagybetűs HANGULAT. Ez a játék közelebb áll az X-Men univerzumához, mint az eddigi filmek – mind hangulatilag mind történetileg. Ráadásul a beleélést olyan szinkronhangok segítik, mint Hugh Jackman, Liev Schreiber és Will I Am az eredeti mozifilmből, de van még itt nekünk Phil LaMarr (Futurama Hermes-e), mint Gambit és persze Wolverine állandó hangja, Steve Blum is „feltűnik”, mint Kelly szenátor. Sokat dobnak a hangulaton még a sokat emlegetett Weapon X-ben és még máshol is megtalálható laptopokon lehallgatható audio bejegyzések. Ezek mindössze töltelékek a sztorit illetően, viszont hangulatosak és jól sikerültek, érdemes meghallgatni őket. Vagy a játék folyamán előkerülő filmszerű jelenetek, amik leginkább a látványról szólnak és, a motornak hála, roppant hatásosak. Mindezek mellett akad, ami zavart az egész játék folyamán. Ez pedig a Wendigo megvalósítása, és Deadpool meggyalázása, de hát ezt betudhatjuk a filmnek.

 

 

Összegezve a dolgokat, a játék szép és hangulatos, kellemes kihívást biztosít (főleg Hard fokozaton), ráadásul még jópofa extrák is akadnak. (A játék folyamán összegyűjtött Wolverine figurákért kapott kosztümökért meg kell küzdenünk az adott ruhát viselő Wolverine-nel. Annyi hátránya van a dolognak, hogy ezek a ruhák nem amortizálódnak annyira, mint az eredeti külsőnk, de hát a hangulat miatt ki lehet őket próbálni.) Ez tényleg egy olyan játék lett, amit a rajongók akartak, és nálam letaszította trónjáról az eddigi uralkodót, a Wolverine’s Revenge-et. Mindezek mellett igazi rajongói ínyencség, hogy a töltőképernyőkön kedvencünk legjobb beszólásait olvashatjuk a filmekből és a képregényekből, nem mellesleg érdekes dolgokat is megtudhatunk hősünkről, barátairól és ellenségeiről. Nem tudok nem elfogultan nyilatkozni a játékról, és teljes mértékben egyetértek az egyik fejlesztővel a promó videókból: végre egy mozis adaptáció, ami nem szívás.

 

Értékelés: 9/10

Legfrissebb bejegyzések

White Day: A Labyrinth Named School – játékteszt

A White Day: A Labirynth Names Schoolt a koreai Resident Evilként is említhetném, azonban a…

2024-11-13

Hollowbody – játékteszt

Mit kapunk, ha a szerelmünk a horror zsáner iránt sosem szűnt meg és ezt összekeverjük…

2024-11-11

Slime Rancher 2 – Korai Hozzáférés betekintő

A Slime Rancher folytatása korai hozzáférésébe történt betekintésünk alapján úgy tűnik, messze túl fogja szárnyalni…

2024-11-09

FORWARD: Escape the Fold – Játékteszt

Indie kártya-alapú dungeon crawler.

2024-11-07

Vlad Circus: Descend Into Madness – Játékteszt

Amikor nem nevet már a bohóc sem...

2024-11-06

Ország Játéka 2024: igazi játékbirodalom költözik az Elevenparkba

Tizenegyedik alkalommal rendezi meg a JátékNet az Ország Játéka versenyt, amelyre idén 65 játékot neveztek…

2024-11-02