A dolgok állása – Filmkritika

Egy 2003-ban a BBC-n debütált hat részből álló mini-sorozat alapjaira építkezve készült el A dolgok állása egész estés mozi, mely a thriller/krimi stílus kedvelői számára ínyenc csemegének ígérkezik.

Jövő héten kerül a mozikba a 2003-ban a BBC-s minisorozat filmfeldolgozásaként elkészült A dolgok állása, mely a kicsit haldoklóban lévő krimi/thriller vonalon próbál maradandót alkotni. A film középpontjában két korábbi barát, egy ma már politikus és neves újságíró kapcsolata áll, miközben egy igencsak szövevényes bűncselekmény felgöngyölítése zajlik a háttérben. 

A jóképű, hidegvérű kongresszusi képviselő, Stephen Collins – Ben Affleck – jelenti pártjának a jövőt: tiszteletreméltó jelölt, aki a védelmi kiadásokat felügyelő bizottság elnöke. Mindenki úgy véli, hogy az ifjú üstökös lesz pártja befutója a következő elnökválasztáson. Egészen addig, amíg az asszisztensét – aki nem mellékesen a szeretője is – brutálisan meg nem gyilkolják, és a mélyre eltemetett titkok egymás után kezdenek felbukkanni. Cal McCaffrey  – Russel Crowe – dörzsölt washingtoni riporter, akinek abban a kétes szerencsében van része, hogy régi barátság fűzi mind a képviselőhöz, mind pedig Cameronhoz – Helen Miren -, a könyörtelen szerkesztőhöz, aki őt küldi kutakodni az ügyben. Amikor társával, Dellával – Rachel McAdams – megpróbálják felfedni a gyilkos kilétét, McCaffrey egy olyan eltussolási ügyre akad, amely alapjaiban rengetheti meg az ország hatalmi struktúráját. A játékmesterek és gazdag politikusok városában csak egyfajta igazságra lelhet: ha milliárdok forognak kockán, akkor senki tisztessége, szerelme vagy élete nincs biztonságban.

A dolgok állása mindezek ellenére ügyesen lavíroz a bűncselekmény és a két barát közötti kapcsolat bemutatása között. A film egy vérbeli bűnügyi dráma, ahol a néző Cal McCaffrey újságíróval együtt göngyölítheti fel az ügyet, hogy aztán a film legvégén a szokásos csattanó során egy olyan nem várt fonalra bukkanjunk, ami a mai, hasonló stílusban rajthoz álló filmek esetében nem nagyon szokott működni. A BBC minisorozata alapján készült adaptáció az utolsó percig izgalmas, közel sem kiszámítható, ráadásul a főhős ripotert nem akarja többnek bemutatni, mint ami, vagyis egy hétköznapi, oknyomozó riporternek. Nincsenek vértől fröccsögő, pergős akciójelenetek, csak lassú sodrású, izgalmakat és nem várt fordulatokat rejtő jelenetek. Persze semmi sem tökéletes, és a film esetében is akadnak elvarratlan szálak, melyek felett megmagyarázhatatlanul szemet hunyt a rendező, de ettől függetlenül a film méltó adaptációja lett a minisorozatnak.

A dolgok állása olyan kultikus bűnűgyi krimik régi hangulatát idézi,  mint a Pelikán ügyirat, amihez vastagon hozzájárult a színészgárda is, illetve a hatrészes, 2003-ban megjelent BBC-sorozat, amit ugyan sajnos nem láttam, de mindenképpen felkerült a "Látni szeretném majd"-listára. A mozi forgatókönyvének izgalmas cselekménybonyolítása mellett, a rendező mindvégig ügyesen adagolja a feszültséget, így aki a nagy blockbuster-dömping közepette egy kicsit másra, egy közel sem látványos, akciódús mozira vágyik, ahol még gondolkodni is kell, akkor érdemes tenni vele egy próbát.

Értékelés: 8/10