The Godfather II – Játékteszt

A 2006-ban megjelent első rész hiányosságait próbálja meg pótolni a pár hete megjelent folytatás, mely több-kevesebb sikerrel, de azért sikerült a fejlesztőknek véghez vinnie.

Közel három évvel ezelőtt jelent meg a Francis Ford Coppola által filmvászonra álmodott Keresztapa trilógia játékadaptációja, mely a manapság egyre szélesebb körben népszerűségnek örvendő sandbox stílusban próbált szerencsét, de az EA akkoriban több fronton is hanyatló csillaga sajnos az EA Redwood Shores produkcióját is utolérte és egy teljesen középszerű, repetitív produkció kerekedett ki a The Godfatherből. Április elején azonban megérkezett a folytatás, mely főleg játékmechanikai elemeivel próbált újítást csempészni a játékba, ami többé-kevésbé sikerült is a második résznek.

A második epizód egy nagyon rövid bevezető filmecskével indít, melyben a család feje, Hyman Roth épp nyugdíjaztatja magát. A kubai miliőben pergő jelenetek egyértelművé teszik, hogy az ifjabb generációnak kell átvennie az irányítást, így kerülünk mi a képbe. Épp 1958-at írunk, a történelmet kicsit is ismerők tudják, hogy Kuba, pontosabban az ország fővárosa, Havanna ekkoriban nem volt egy biztonságos hely és ez a játék elején is bizonyosságot nyer. Főhősünk Dominic, akivel az éppen zajló bulin ismerkedünk meg, épp a területek felosztása körüli vita fültanúja, majd a politika hirtelen közbeszól, és kénytelenek vagyunk kimenekítenünk a nagykutyákat. Fidel Castro épp ezen a gyönyörű, kubai fiesztával nyakon locsolt napon szeretné átvenni a hatalmat, ránk pedig az a feladat hárul, hogy az utcákon tomboló forradalmi katonák ellen dúló "harctérről" kimenekítsük főnökeinket. Lényegében ez a játék oktatórésze, ahol a legalapvetőbb fogásokkal, az irányítás csínjával-bínjával köthetünk szoros ismeretséget. Első feladatunk, túlesni a karaktergeneráláson, ahol öltözékünk mellett fizimiskánk megformálására is lehetőségünk nyílik, ráadásul teljesen szabad kezet adtak a fejlesztők, tényleg csak képzeletünk szabhat határt külsőnk megformálásában. A tutorial mód kivégzése után ismét New Yorkban, családunk "fővárosában" találjuk magunkat, ahol már nem útszéli zsebesként kell megmásznunk a ranglétrát, hanem maga Michael Corleone megbízásából kell az egyik család fejeként érvényesülnünk a hétköznapokban. Ki kell építenünk saját hálózatainkat, meg kell szerveznünk azok védelmét, és persze a rivális családok orra alá is borsot kell majd  törnünk. Korlátok nincsenek, az eszközök tárháza szinte végtelen, így ha valaki nem ért a szép szóból, akkor a legvéresebb, a maffia jellemző módszerei is bevethethetők – levágott lófej, halálra verés, fenyegetés, erőszak, bármi, ami a világra jellemző – lesznek.

És ekkor, szinte a játék elején megismerkedünk a The Godfather II egyik, ha nem a legnagyobb és nagyon jól működő újításával, a sokat emlegetett Don’s View-val, mely lényegében birodalmunk sematikus, háromdimenziós térképe, ahol a sandbox stílus helyett az RTS jellemvonásaival szembesül a játékos. Innen irányíthatjuk kiépített birodalmunkat, azonnali képet kapunk az aktuális helyzetről, intézhetjük pénzügyeinket, új "piacokat" nyithatunk meg innen, de akár a rivális bandák elriasztására is innen küldhetünk szükséges erősítést. Például egy-egy új üzlet megszerzését is innen, erről a teljesen interaktív információs felületről kezdeményezhetjük. Kiküldjük a megfelelő embereket a kiszemelt bolthoz, majd szépen elcsevegünk a bolt tulajával, akit ha nem sikerül szebb belátásra bírnunk, akkor a már jól ismert módszereket alkalmazva próbálunk meg magunkhoz édesgetni – apró paradoxon. Azonban vigyáznunk kell, nehogy túlságosan megverjük szerencsétlent, ugyanis a bánásmód komoly hatással van az NPC-kre, ugyanis ettől függ, hogy a jövőben mennyi védelmi pénzt tejel áldozatunk. Ez a megfélemlítés történhet fizikai erőszakkal, vagy a berendezés darabokra szedésével. Persze ennyivel nem ússzuk meg, feladatunk lesz, hogy folyamatosan védjük a már elfoglalt területeinket, hiszen a konkurens maffia családok is folyamatosan a területszerzésen ügyködnek. Elméletileg ez automatikusan lezajlik, de mégis rengeteg erőforrásunkat és időnket emészti fel, ráadásul a játék jelentős részében ezzel kell foglalkoznunk, ami a sztori érdekességeitől vonja el figyelmünket és ez kicsit unalmassá, egyhangúvá teszi az egészet.

Segítségünkre azonban többféle képességgel felvértezett emberek állnak majd. Különböző feladatokat például csak a speciális tulajdonságokkal rendelkező kemény legényekkel oldható meg. Vagyis ha robbantani vagy széfet törni megyünk, akkor csapatunkban mindenképpen kell lennie egy ilyen szakértőnek, de az sem árt, ha akad olyasvalaki, aki ért az orvosláshoz. Ezen emberek alkalmazása természetesen komoly pénzekbe kerül, de ha jól végzik a dolgukat, akkor akár a családba is befogadhatjuk őket, így a jövőben nem mint zsoldosok, hanem mint a család "elismert", megbízható tagjai küldhetők ki a terepre. Összesen hat ilyen "szakértő kaszttal" lesz dolgunk, így lehetőségünk lesz verőlegényeket, gyújtogató specialistákat, tűzszerészeket,  gyógyítókat, széftörőket vagy mérnököket alkalmazni. Küldetésről küldetésre fejlődnek embereink, szintet léphetnek és idővel helyüket az újoncoknak adják majd át.

A The Godfather II legnagyobb negatívuma mégis a látványvilág, mely teljesen átlagos, sőt, megmerem kockáztatni, hogy a mai felhozatalban középszerű. Letisztult formák, puritán kivitelezés, szegényes bel -és külterek jellemzik a Redwood Shores produkcióját, ami a mai igényeket figyelembe véve nagyon kevés. A járművek és városok többsége hihetetlenül poligonszegény, viszont a karakterekre komoly hangsúlyt fektetett az EA, ez minden egyes alkalommal látható játék közben.

Mindezek ellenére a The Godfather II kellemes játékélményt biztosít, az újszerű, kicsit stratégiai vonulatnak köszönhetően valóban érdekes ízt kap a játék, ráadásul az előd főbb problémáin is túllépett a produkció, mely szájbarágós játékmenetével igencsak élvezetes tud lenni, főleg ha rá is érzünk az egész ízére. Nem hiszem, hogy akad olyan játékos, aki ne építené ki örömmel saját olasz, maffiózó családját, így a gyengeségek ellenére, a játék okozta élmény kárpótol minket. Ráadásul hamarosan letölthető tartalmak is érkeznek a produktumhoz, így nem kizárt, hogy a fanyalgók is rákattannak majd a játékra.

Értékelés: 8/10