Guitar Hero: World Tour (X360) játékteszt

Szerkesztőségünk világ körüli turnéra indult a sebtiben összehozott bandánkkal, hogy meghódítsuk a világot és bekerüljünk a zenei istenségek csarnokába. Avagy jó pár hete nyüstöljük a World Tourt, és most úgy érezzük, itt az ideje, hogy megosszuk az olvasókkal is a tapasztalatainkat.

A Guitar Hero: World Tour nem egy mai csirke, ám a múltkori Metallicás parti után úgy döntöttünk, muszáj nekünk is haladni a korral, így kölcsönkértük a BSC Kft-től a rendezvényen is használt eszközöket és játékokat, majd belevetettük magunkat a zene világába. Mivel valószínűleg olyanok olvassák majd cikkünket, akiket még nem kapott el a világon futótűzként terjedő láz, így megpróbáljuk a kezdeti ismerkedéstől fogva bemutatni a játékot. Ez nem lesz nehéz, mert jelen sorok írója is alig pár hete fogott először a kezében műanyagból készült gitárt.

Az alapszitu az, hogy bizony, nem egy olcsó mulatság belekezdeni a zenei karrierbe, hiszen a játékon kívül be kell szerezni az egyes kiegészítőket is. Ha csak egyedül játszunk, akkor elsődlegesen a gitárt, vagy a dobkészletet, ha viszont egy teljes bandát alakítunk, akkor szükség lesz gitárosra, basszusgitárosra, dobosra és énekesre is. A World Tourtól kezdve ugyanis mindezek az eszközök is támogatottak, sőt, ahogy a Metallicás folytatás esetében láthatjátok, a dobokhoz még egy extra pedál is elérhetővé vált. Hacsak nem gondolkozunk rögtön egy banda alapításán, vagy nem vonz minket annyira a dobolás, a kezdetekhez egy új típusú (touchpades) gitár beszerzése ajánlott.

Ha megbizonyosodtunk arról, hogy minden szükséges eszközzel rendelkezünk, akkor érdemes a játék elindítása után belevágni a tutorialba, ahol megtanulhatjuk az egyes instrumentumok használatát. Kezdőként ezt a lépést nem szabad kihagyni, ugyanis az alapvető gombhasználaton és pengetésen kívül a plusz pontokat érő extrákat, valamint a trükköket is betanulhatjuk. Az alapleckék után a leginkább egyébként pont az említett trükkök begyakorlása hiányzik, hiszen vagy nekivágunk a practice-nek, ahol nem számít, milyen gombokat nyomogatunk, vagy rögtön zenei karrierünket kezdjük el építgetni, ahol meg jó sokáig csak könnyű fokozaton érhetünk el sikereket.

Ennek leginkább az az oka, hogy a gitáron mind a négy ujjunkra szükség lenne, de a kisujjunk nem annyira erős és gyakorlott, hogy képes legyen azonnal a megfelelő hangra ugrani és elég erősen meg is nyomni azt, így az ujjak koordinálása biztos, hogy többnapos gyakorlást igényel. Ezt kikerülendő, ha a számokat könnyű módban indítjuk, akkor csak három gombbal (húrral) kell megbirkóznunk, ami éppen elegendő egy kezdőnek, valamint pont jó ahhoz, hogy begyakoroljuk a különböző hangjegyváltásokkal járó trükköket. Pár napos gyakorlás után aztán válthatunk már nehézségi fokozatot.

Mint az összes zenei játéknál, itt is nagyon fontos, hogy milyen muzsikákra rophatjuk, és szerencsére a Guitar Hero: World Tour ezen a téren nem okoz csalódást. A széles zenei választék egyben azt is jelenti, hogy a nehézség is változik, így a stílus mellett a gyakorlati tapasztalatunknak megfelelő számokat is kiválaszthatjuk. Ha a karrier módot választjuk, akkor a legegyszerűbb számokkal indítunk, általában 3 számot játszunk el egy-egy helyszínen, ami után legtöbbször ráadás is következik. Míg a számokat előre látjuk, a ráadással nem nagyon tudunk számolni, mivel azt a program nem írja ki előre. Ha sikeresen túljutottunk a fellépésen, egy vagy több további fellépés válik elérhetővé. Ezzel az előrehaladási móddal könnyedén megtehetjük, hogy kihagyunk egy-egy bulit, ha éppen olyan zenét kellene játszanunk, ami nem áll közel a szívünkhöz. Egyben a készítők megteremtettek egy olyan környezetet, történeti vonalat, ami jobb beleélést biztosít a játékban.

Ha a gombokat egymás után sorban jól nyomtuk le, egy idő után elérjük a „Star Power” nevezetű extrát, ami azon túl, hogy bónuszpontokat jelent, egyben kiváltja a közönség tombolását is. A gitárnál ezt a pengető melletti gombbal, vagy a gitár az ég felé történő emelésével aktiválhatjuk, ez kicsit olyan, mint a Lips esetében a mikrofon fölfelé emelése. Ha ezek felhasználását jó időzítjük, nagyon sok ponthoz juthatunk. Az igazi élmény természetesen az, ha egy teljes bandával játszunk (akár interneten keresztül is), ilyenkor mindenki látja a képernyőn a saját eredményét, és természetesen, ha valaki rosszul szerepel, akkor az egész banda leszerepel, úgyhogy ügyelni kell arra, hogy jól összeszokjon a társaság.

Negatívumként annyit lehetne megjegyezni, hogy a játék grafikája lehetne szebb is, kevésbé sablonosabb, valamint hogy a gitáron található tapipadot tervezhették volna kicsit jobban is, mert egyrészt nem látunk rá (a nyakrészhez képest beljebb helyezkedik el), másrészt sok gyakorlás híján nehéz eltalálni (és megtartani) rajta a megfelelő hangot. Bár mi nem foglalkoztunk a Music Creatorral, a játékosok tanúsága szerint nem éppen a legjobban összerakott szolgáltatás, mivel nagyon rossz a belőle kinyert hang minősége, és képességeiben is limitált.

A Guitar Hero: World Tour igazi csemege lehet azoknak, akik még nem fogtak bele a zenélésbe, és ahogy a készítők a videókban elmondják, lehet, hogy ugródeszkát is jelent a fiatalságnak ahhoz, hogy valós hangszerekkel is kipróbálják, milyen érzés zenélni. A zenék listája pedig természetesen bővíthető az online bolton keresztül.

Értékelés: 8/10