Monsters vs. Aliens (PC) játékteszt

A Dreamworks legújabb animációs filmje a héten debütál hazánkban, és ahogy azt már megszokhattuk, már meg is jelent a film játékadaptációja.

A filmekből készült játékok elég vegyes fogadtatásban szoktak részesülni, aminek gyakran a silány minőség az oka. Akadnak persze üdítő kivételek, de sajnos a sötét oldal még mindig erősebb. Külön kategóriát alkotnak ezeken belül is az animációs és rajzfilmek adaptációi. Ezek leginkább a gyerkőcöket célozzák meg, mind nehézségben, mind komolyságban. De szerencsére jelen cikkem tárgya nem tartozik ez utóbbiak közé.

A MvsA-ben a Beenox csapatának majdnem sikerült megtalálni a megfelelő egyensúlyt, mind nehézségben, mind komolyságban. De ne szaladjunk ennyire előre, haladjunk szép sorjában! A játék története, ahogy az lenni szokott, a filmét veszi alapul, kiegészítve egyes helyeken azt, ezzel növelve a játékidőt. Dióhéjban annyi a sztori, hogy az amerikai kormány titokban szörnyeket tart és tanulmányoz egy titkos bázison, akik nem épp elégedettek ezzel a helyzettel. Ám egy napon idegen robot érkezik a Földre, és majdnem elpusztítja San Fransciscót. Ki gondolná, hogy a kormány egyetlen reménye a maroknyi szörnycsapat lesz, akiknek segítségükért cserébe felajánlják szabadságukat.

Szörnyeink W.R. Monger vezetésével nekiállnak megmutatni az idegeneknek, hogy ezen a bolygón nem szívesen látott vendégek. A játék kezdetén egy bevezető videó után hőseink szökési kísérletében kell segédkeznünk. Sajnos már az átvezető videóban előkerül a játék legnagyobb hiányossága: a mozikban W.R. Mongert megszólaltató Kiefer Sutherland, akinek jelenleg a hetedik „rossz napját” követhetjük figyelemmel, és Dr Cockroach Phd. hangját kölcsönző, Hugh Laurie kimaradt az itteni szinkronszínészek közül. Szerencsére a többiek azért megmaradtak, tehát élvezhetjük Resee Whiterspoont, mint Susan (Ginormica), Seth Rogent, mint B.O.B, Will Arnettet, mint Missing Link és végül Rainn Wilsont, mint Gallaxhar.

Amit még megfigyelhetünk az intróban, az a gyönyörű grafika. Az engine teljes mértékben megfelel a manapság elvárt követelménynek: Shader 3.0, Bump Mapping, Anistropic Filtering, Dynamic Lights stb. A karakterek a megszólalásig hasonlítanak szélesvásznú eredetijükhöz, a mimikájuk és mozgásuk is teljesen azonos.

Miután kigyönyörködtük magunkat, elkezdhetünk játszani is. Az öt szörnyből hármat irányíthatunk, amelyek mindegyike különböző játékmódot takar. Elsőnek Susan (Ginormica) irányítását kapjuk meg. A hölgyemény különlegessége, hogy esküvője napján nem kívánt testi kontaktust létesített egy meteorittal (ami, rusztikusan szólva, telibe találta), aminek hatására mind magassága, mind fizikai ereje drasztikusan megnőtt. Hősnőnk közel 20 méteres magasságához egy jópofa játékmódot társítottak: Susan a lábaira húzott dzsipek segítségével görkorcsolyázik különféle akadályok között. A zavaró tényezők nem túl változatosak, de ötletesen vannak elszórva a pályákon, így nem lehet rájuk panasz. Haladásunkat kezdetben csak különféle magasságban elhelyezett lézerek (a színűk jelzi, hogy miként kerülhetjük ki őket), mély vermek, amiknél a falakon féloldalasan haladva úszhatjuk meg a fekete mélységet, zavarják, de utunkba kerülnek még lebegő szondák is, melyek úgy mozognak, hogy közben lézert bocsátanak ki magukból, illetve törmelékek és egyéb nyalánkságok nehezítik utunk. Vannak még idegen droidok is, akiket egy sima nekirohanással elintézhetünk, ha többen jönnek, akkor a felvillanó gombok időben történő megnyomásával egy folyamatos kombó keretében pusztíthatjuk őket. A legutolsó előforduló kellemetlenség pedig a manapság divatos felvillanó gombok nyomkodása, amik a vész elkerülését, vagy egy nagyobb ellenfél leterítését hivatottak segíteni. Akadnak pályafüggő nehezítő elemek, ők lennének a bossok. Eme kedves kis (általában) mechanikus lények mindent megtesznek azért, hogy ne sikerüljön teljesítenünk egy-egy pályát. Különféle akadályokat gördítenek elénk, avagy saját fizikai adottságukat kihasználva próbálják lehetetlenné tenni létünket. Miután ily módon jól megismerkedünk velük, a Chapterek végén kamatostul visszaadhatjuk nekik azt a sok szenvedést, amit okoztak. Ez úgy történik, hogy egy hatalmas körpályára kerülünk, középen az aktuális főgonosszal, aki új trükköket bevetve próbálja beszűntetni pályafutásunk. A mi dolgunk mindössze annyi, hogy kikerüljük az akadályozó elemeket, és a megfelelő időben a megfelelő gombokat megnyomva szép lassan kivégezzük ellenfelünk.

A második versenyző Missing Link, aki lényegében az izom a csapatban és átmenet a hal és a majom között, innen a név (hiányzó láncszem). Vele a játék a klasszikus ügyességi TPS elemeire épül, némi God of War-szerű harccal megspékelve. Zöld barátunkkal leginkább Susannek fogunk segíteni, mert az ő életét megkeserítő óriás méretű bossok belsejében és külsején tudjuk akadályozni ez irányú tevékenységüket. Ezt úgy tehetjük meg, hogy a nem gyengén laza hősünkkel különféle generátorokat teszünk tönkre, vagy pedig pár testrésztől vagy létfontosságú alkatrésztől fosztjuk meg a deviklenseket. Persze ez nem ilyen egyszerű, droidok százai, és később mások is utunkba fognak állni. ML harci repertoárja nem túl bő, de céljainknak megfelelnek. Van egy alaptámadásunk, amikor is a kezeinkkel teszünk rendet, és egy erősebb farok támadás, mely némely feladat megoldásához elengedhetetlen. Ez a farok támadás egy körkörös csapás, és kisebb ellenfeleinket azonnal a levegőbe repíti, akárcsak az egyik droid által kilövellt aknákat is, gondolom, ennek hasznosságát fölösleges ecsetelnem. Ugyancsak eme támadással tudunk elintézi egyes pajzsos ágyúkat is, azok lövedékeit visszaverve. E két támadásunkat az ugrással is kombinálhatjuk, létrehozva egy körben sebző lökéshullámot és levegőben való támadást. Legerősebb támadásunk (ami bármikor használható) az alap támadás gombjának nyomva tartásával hozható elő. Ekkor ellenfeleinket a levegőbe küldjük, majd ezután megáll az idő, lehetőséget nyújtva nekünk arra, hogy kijelöljük, milyen sorrendben végezzünk velük ágyúgolyó formában. Ezzel a képességgel fogjuk később a nagyobb bossokat is elintézni.

Említettem a GOW-ot hasonlatként, akkor ezt meg is magyaráznám. Egyes ellenfeleinket a már említett gombnyomogatós akciókkal tudjuk elintézni, akárcsak Kratos-szal, ez leglátványosabban a különféle ágyúk szó szerinti darabokra verésében nyilvánul meg. No de az élet nem csak harc és mese, kisebb ügyességi részekben is remekelnünk kell a csapat leglazább tagjával. Ágyúkat fogunk távvezérelni, hogy megtisztítsuk a továbbjutás útját, és persze az ellenfeleink sorait is ritkíthatjuk. De nemcsak árthatunk ilyen ügyességi részben, hanem akad olyan helyzet is, hogy a túlélésért kell küzdenünk egy-egy klasszikus ugrálós részen. Ilyenkor szembekerülünk egy háromlövegű óriási ágyúval, és mindössze három kockán ugrálhatunk, remélhetőleg elkerülve a lövéseket. Zárásként megjegyezném, hogy ML-nél láthatjuk a játék leglátványosabb részeit: nagyon hangulatos, ahogy egy óriási robot karját csavarozzuk ki, miközben az óriási sebességgel száguldozik, majd láthatjuk leszakadni az említett kart. És most következzen az utolsó versenyzőnk, B.O.B!

Személyes kedvencem ez az enyhén retardált zselés massza Seth Rogen nagyszerű szinkronjával, aki a leginkább megdolgoztatja a szürkeállományunkat. Ez talán nem is meglepő, ha tudjuk, hogy állagából adódóan sokféle helyre eljuthat a tér mind a 3 dimenziójában, és mi ezt ki is használjuk majd a játék során. Különféle akadályokon, később labirintusokon kell átküzdenünk magunkat kis masszánkkal, de hogy ez ne legyen olyan egyszerű, ellenfeleink is akadnak. A vicces az egészben, hogy ellenfeleik többségét nemes egyszerűséggel bekebelezhetjük, és fegyverként hasznosíthatjuk a többi rosszarcú droid avagy ember ellen. Ám falánkságunknak nem csak támadási funkciója van. Egyes ajtók DNS-leolvasóval rendelkeznek, így a továbbjutás érdekében le kell nyelnünk egy arra kószáló deviklenst, és az ajtó azonnal megnyílik számunkra. De nemcsak szerves dolgokat kebelezhetünk be. A legtöbb feladvány megoldásához egy ládát kell magunkhoz venni, ugyanis a legtöbb hely, ahol továbbjuthatunk, csak rácsokon keresztül közelíthető meg, és mivel B.O.B nem szilárd, a ládák nélkül simán átfolyik a rácsokon. De ez még mind semmi! Kerülünk olyan szituációba is, ahol repülő droidokat vagy generátorokat kell megsemmisítenünk. Ilyenkor egy plazmageneráló platformon helyezkedünk el, és a folyamatosan termelődő plazmát gépfegyverként lövellhetjük ki magunkból, vagy akár pajzsot is képezhetünk magunk köré, ami limitált ideig bárminek ellenáll. Értelemszerűen ez leginkább a pályák végén kerül elő. Személy szerint én ezeket a részeket élveztem a legjobban.

Most, hogy túlvagyunk egyenként a karaktereken, lássuk, mi a közös bennünk. Mindegyüket Dr Cockroach látja el folyamatos tanácsokkal, és néha egymás tevékenységét is kommentelik, ilyenkor csak úgy röpködnek a poénok. A másik közös dolog mindannyijuknál a pályán fellelhető sárga gömbök, az úgynevezett DNA-pontok gyűjtése. A belőlük gyűjthető mennyiség növelhető duplázó extrákkal, de ezeket, ha megsérülünk, elveszítjük. Ezek a pontok lényegében fizetőeszközként funkcionálnak, amiken a DNA-laborban különféle extrákat vásárolhatunk. Ezek a szokásos életerőnövelés, concept artok, képek a filmből, 3D-s modellek és pályánkénti audio kommentárok az adott szereplővel, de akadnak a végleges játékból törölt pályák is, amiket megvásárlásuk után végigjátszhatunk. Némely extra csak az úgynevezett Monster Challenge-ek teljesítése után válik elérhetővé. Ezek kezdetben jópofák, mindegyik karakter saját képességéhez van igazítva, mint pl. Susannel végigmenni a pályarészen úgy, hogy max. kétszer sebesülünk, B.O.B-bal időre átjutni A pontból B-be, Missing  Linkkel pedig a megadott ponthatárig kell ellenfeleinket likvidálni. Később, ahogy haladunk előre a játékban, ezek a feladatok egyre nehezebbeké válnak, úgyhogy minden extra beszerzéséért alaposan meg kell küzdenünk. De ha egyedül nem boldogulunk, akkor barátot, öcsit, hugit megkérve páros módban is tolhatjuk a játékot. Ez szintén ötletes, mivel ilyenkor a kettes játékos egy Dr. C által épített szonda irányítását kapja meg, ami lényegében egy célkeresztként jelentkezik a képernyőn. Ezzel lehet lövöldözni, és a DNA Laborban történő fejlesztés után akár ellenfeleinket dobálni is, valamint tárgyakat felvenni.

Nem maradt más hátra, mint az animációs filmadaptációk rákfenéje, a nehézség. Azt kell, mondjam, nem éppen a 10 év alatti korosztály lett megcélozva. Eleinte még könnyű a játék, de a történettel együtt haladva egyre nagyobb kihívások várnak ránk, főleg B.O.B és Susan esetében. Bevallom, hogy felnőtt fejjel akadtak komoly gondokat okozó pályák is, de egy kis gyakorlással mindegyik teljesíthető. Külön tetszett, hogy mindegyik újrakezdésnél a mozgó pályaakadályok és némely ellenfelek máshonnan bukkannak fel, ezzel is növelve a változatosságot.

Pár szó az irányításról: a program támogat gamepadet, ami tökéletesen megfelel mindhárom karakter irányításához, és aki teheti, kapcsolja be a rezgő funkciót is. Itt, a végén jegyezném meg, hogy jó ötletnek tartom azt, hogy főhőseinket klasszikus szörnyfilmek és horrorfilmek szereplőiről mintázták. Susant egyértelműen az 50 láb magas nő támadása című 1958-as klasszikus ihlette, Missing Link vonásiban felismerhető az 1954-es Fekete lagúna lénye, Dr. Cockroach az 1958-as Légy című film lényével hozható hasonlatba, míg B.O.B a szintén 1958-as A massza című remekkel mutat egyértelmű hasonlatot.

Összességében tehát egy változatos és összetett játékot kapunk, megfelelő nehézséggel és sok humorral, a klasszikus platformelemeket vegyítve az ügyességi játékokkal, amik miatt kellemes pár órát töltetünk el a játék 25 pályáján, nem számolva a Monster Challenge-eket. Egyetlen negatívuma, hogy néhol túl sok az ismétlés, de ez csak ideig-óráig zavaró.  Bátran ajánlom nemcsak gyerekeknek, hanem a hozzám hasonló, gyermeteg lelkületű felnőtteknek is, hiszen mindkét korosztálynak megfelelő szórakozást nyújt a program. Ha valakinek megjött a kedve a filmhez is, az itt olvashatja Shifty összefoglalóját róla. Egy utolsó tipp a végére: a játék végén, a Credits alatt a célkereszt nem véletlenül van ott… Oorah!

Értékelés: 8/10