Prototype – Első látásra

A BSC sajtónapján a június elején debütáló Prototype-pal is megismerkedhettünk, melyben egy emlékeit elveszítő hőst, Alex Mercert irányítjuk majd.

A Prototype idő előtti kipróbálása meglepetésként ért, hiszen a BSC által kiküldött meghívóban az előbb tárgyalt X-Men Origins: Wolverine prezentációjáról volt csak szó. Persze, pillanatnyi megszeppenésem hamar elillant, és inkább átadtam magam a játék adta élménynek és a közben elejtett információknak.

A játékról még valamikor 2007 nyarán véstünk először, egy szimpla előzetesben boncolgattuk, hogy mire is számítsunk az akkor még 2008 nyarára datált játék kapcsán. Akkor még nem gondoltam, hogy a csütörtöki bemutató után úgy fogok nyilatkozni Alex Mercer New York-i kalandjáról, hogy azon kevés produkciók közé sorolandó, melyeknek kifejezetten jót tett az extra fejlesztési idő. A Prototype ugyanis kezdetben nagyon csúnyácska volt, a játékmenet se mutatott túl sok újdonságot, a Radical Entertainment mégis gatyába rázta a produktumot, és a csütörtöki bemutatón már valami olyasmivel volt dolgom, amire nyugodt szívvel mondhatom, hogy jobb ha felköti a gatyáját a hasonló stílust képviselő és májusban érkező Infamous, ami lényegében annyiban különbözik jelen cikkünk témájától, hogy főhősünkkel, Cole-lal eldönthetjük, hogy a jó vagy a rossz oldalon harcolunk, így a játékba implementált morális rendszer kicsit más ízt ad a PS3 exkluzív címnek. A Prototype nem ilyen, a fejlesztők nem szabtak határt vágyainknak, ami hihetetlen "fun" érzést ad játék közben.

A Prototype története kezdetben kicsit kaotikus, a játékos nem is tudja, hogy a helyzet, amibe csöppen, hogyan alakult ki, de ez nem is annyira fontos. A játékban Alex Mercert alakítjuk, aki egy titkos laboratórium betegágyán fekve tér magához. Nem tudja hogyan került ide, azt sem tudja, hogy valójában ő maga kicsoda. Az sem biztos, hogy emberként került ide, annyi viszont biztosra vehető, hogy emlékfoszlányai utolsó maradékát is eltűntették agyából, így hát nem lehet más célja, mint kideríteni, hogy ki is ő valójában. A laboratórium rideg folyosóit elhagyva New York forgalmas utcáin találjuk magunkat, emberekkel lépünk kapcsolatba, majd rádöbbenünk a rideg valóságra. Nem csak emlékeinket törölték. Képesek vagyunk mások képességeit és adottságait magunkra ölteni. Gondolataik és képességeik elszipolyozása megtölti elménket, gyakorlatilag eggyé válunk velük. Múltunk újbóli felfedezéséhez egyetlen ember, saját testvérünk áll majd rendelkezésünkre, aki amolyan mentorként is ténykedik majd. Alex húgocskája közli majd velünk az egyjátékos kampány fő cselekményszálának végigviteléhez szükséges küldetéseket. Feladatunk, hogy a 130 emlékekkel teli ember közül legalább 80-at felkutassunk, és azok emlékfoszlányaiból összerakjuk, hogy kik is vagyunk valójában.

Ehhez különféle, változatos küldetéseket kell majd végrehajtanunk, és hol Manhattan lakosságát, hol a várost ellepő, és a vírus által megfertőzött civilekre vadászó hadsereget támogathatjuk. Ez abszolút feladatfüggő. Például akad majd olyan küldetés, amikor be kell törnünk a katonai erőknek álcázott Black Watch Special Forces bázisára, és mivel képesek vagyunk alakváltásra, ezt könnyedén megtehetnénk. Ám a feladat mégsem ennyire egyszerű. Egy két részből álló mérő ugyanis jelzi, ha identitásunkra fény derül. Ha ez pirosba vált, akkor lebuktunk, a katonaság teljes erővel a levadászásunkra fog hajtani, így ilyenkor célszerű felvenni a nyúlcipőt és megfutamodni – például egy felhőkarcoló tetejére felfutni -, majd hagyni, hogy elüljön a dolog, és később visszatérni. A játékban különféle "challange"-eket is véghezvihetünk, amiket New York hatalmas térképén találunk meg. Ezek a minijátékok nem kapcsolódnak szorosan a sztorihoz, így funkciójukat tekintve inkább a kikapcsolódást, a felhőtlen szórakozást biztosítják. Az egyik ilyen "kihívás" során például katonai gúnyába öltözve, mindenféle emberfeletti képességeinket mellőzve, csakis kézi fegyverek alkalmazásával kellett a fertőzött, már zombivá átváltozott lakosságot aprítanunk. Az egyik kolléga pedig egy helikopteres küldetést vitt végig, ahol időre minél több ellent kellett levadászni az égből.

Küldetéseink során számos speciális képesség áll majd rendelkezésünkre, melyeket felhasználva szinte lehetetlen lesz legyűrni Mercert. Az emlékeit elvesztő úriember valószínűleg valami kísérlet során ugyanis olyan emberfeletti képességekre tett szert, mint a hihetetlen sebességű futás, a levegőben való siklás – már-már majdnem repülés -, több tíz emeletnyi felhőkarcolókra felmászás, ráadásul hihetetlen erőnknek köszönhetően úgy emelhetünk és hajíthatunk a magasba járműveket, mintha matchboxokkal játszadoznánk. A közelharcban a sima ütés és rúgás lehetőségén kívül különböző spéci képességgel is bírunk. Például Hulkhoz hasonló hatalmas "kalapács öklöket" kapunk, amikkel könnyedén daraboljuk fel a nehézpáncélzatú járműveket, például a tankokat. Egy másik képességünk hatalmas karmokkal vértez fel minket, amiket egy másodlagos módban úgy is használhatunk, hogy sebzését kiterjesztve, a földből, meglepetésként támadjon. De akad éles pengénk, amikkel cafatokra szedhetjük a civileket, a fertőzött embereket, vagy a katonai erőket. Ezenkívül kézi fegyvereket is használhatunk, amiket akár kombinálhatunk speciális képességeinkkel is. Például a magasba ugorva rakétavetővel becélzunk egy tankot, majd ezzel egyidőben a már említett pusztító öklökkel, amolyan pankrátoros, látványos ugrással kombinálva végső csapást mérhetünk a vasszörnyetegre. Persze lehetőségünk van vezetni is a járműveket, így ha úgy tartja kedvünk, behuppanhatnunk valamelyik tankba, hogy aztán a földdel tegyük egyenlővé Manhattant, de egy helikoptert is elvezethetünk.

A mesterséges intelligencia nem volt túl megnyerő, bár azt hozzá kell tennem, hogy ez egy abszolút előzetes verziója a játéknak és csak az első egy-két küldetést volt alkalmunk megtekinteni, ami lényegében felér egy tutoriallal. Ettől függetlenül kicsit furcsálltam, hogy például egy katona bőrébe bújva, majd több emelet magasból az egységem tagjai közé leugorva senki sem észlelte, hogy hirtelen természetfeletti képességekkel bírok. A civilekről se mondható el sok jó, ők például tökös gyerekek, és látván, hogy egy hatalmas pengével épp most szeltük ketté embertársukat, futás helyett inkább a káoszt, és az ide-oda rohangálást választják. De ez közel sem annyira bosszantó, mint ahogy hangzik, ugyanis a játéknak nem ez a lényege. Hanem az, hogy szórakoztasson, ezt pedig nagyon jól teszi. A Prototype tipikusan az a produkció lesz, amit akkor fogunk elővenni, amikor egy rossz nap után kikapcsolódásra vágyunk, és egy kis mókázással helyre tudjuk billenteni a hangulatunkat. A számos lehetőség, a hatalmas, szinte korlátok nélküli szabadság olyan élménnyel gazdagítja majd június 12-én a játékosokat, hogy vétek lenne kihagyni Alex Mercer érdekes kalandját.