Gran Torino – Filmkritika
16 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).
Hazánkban csak a mai napon debütált Clint Eastwood tavaly év végén megjelent legújabb rendezése, a Gran Torino, ami ugyan díjakat nem söpört be, de a nagy öreg megint megmutatta, mekkora színész és mekkora rendező.
Clint Eastwood közel ötven éves pályafutása nem szorul bemutatásra. Az utóbbi években inkább rendezőként ténykedő korábbi Piszkos Harry tavaly két filmet is tető alá hozott, amiket ugyan elkerültek a díjesők, a szakma mégis imádta őket. Az Elcserélt életekben Angelina Jolie ismét megmutatta, hogy nem hiába kapott anno Oscar-díjat, és az elmúlt években főleg anyai teendőit ellátó színésznő nem felejtette el mesterségét. A tavaly decemberben, a tengerentúlon megjelent Gran Torino pedig azért különleges produkció, mert Clint Eastwood ismét saját magát rendezte, ráadásul tette ezt olyan laza könnyedséggel, hogy a film mai premierje után csak remélni tudjuk, hogy a kommerszre éhes hazai közönség is felfedezi magának ezt a különös, de a világ minden pontján ismert problémát feszegető alkotást.
Walt Kowalski (Clint Eastwood), a nyugdíjas autószerelő csendesen éli mindennapjait: javítgatja a házát, sörözik, és havonta egyszer ellátogat a borbélyhoz. Egykori szomszédai elköltöztek vagy meghaltak, helyükbe délkelet-ázsiai bevándorlók érkeztek, akiket a koreai háborút megjárt veterán mélységesen lenéz. Elégedetlen mindazzal, amit maga körül lát: saját, elidegenedett gyerekeivel, a céltalanul lézengő bandákkal, a latin- és afroamerikai tinédzserekkel, akik azt hiszik, övék a környék. Ám egy napon olyasmi történik, ami felrázza és megváltoztatja az életét. Egyik éjjel valaki el akarja lopni az 1972-es, féltett Gran Torino autóját, mely ugyanolyan csillogóan áll a garázsában, ahogy annak idején Walt segítette legördülni a futószalagról. Az ázsiaiak bandája ráveszi a szomszéd fiút, Thaót (Bee Vang), hogy próbálja ellopni a kocsit, ám az akció nem jár sikerrel, mert Walt megakadályozza a rablást és megmenti a félénk fiút a bandától. Ezzel kivívja a szomszédai nagyrabecsülését, különösen Thao anyja és testvérei istenítik a tettéért. Az idősebb nővér, Sue (Ahney Her) ragaszkodik hozzá, hogy az öccse hálából dolgozzon Waltnak, akinek esze ágában sincs kapcsolatba kerülni ezekkel az emberekkel, végül mégis beadja a derekát. A közös munka különös barátság kezdetét jelenti, és Walt sok mindent megtud – nemcsak a szomszédjában élőkről, hanem önmagáról is. Több közös vonást fedez fel a kegyetlen múltjuk elől menekülő emberekkel, mint a saját családjával.
A történet dióhéjban fel is vázolja, hogy mire számíthatunk a film megtekintésekor, de az nem derül ki, hogy egy zseniális műfaji játszadozásnak lehetünk szemtanúi, hiszen a film elején Walt egy sótlan, bunkó, nyers veteránként van jelen, aki csípős megjegyzéseivel sorra taszítja el magától az embereket, majd miután megismeri Thaót, az egész film hirtelen 180 fokos fordulatot vesz, a vége pedig meglepő drámával zárul. A Gran Torino a kezdetekben egy családi dráma, ami a mozi közepére egy ügyes tanmesévé nővi ki magát, majd a film végéhez érve bosszúdrámává válik. Ezenkívül a mai Amerika egy teljesen hiteles korrajzával találjuk szembe magunkat, egy olyan problémával, ami világszerte komoly fejtörést okoz mindenkinek, de Eastwood képes volt mindezt úgy tálalni, hogy bevetette a mindig jól működő megszelídítés-sémát, amit már korábban is kamatoztatott. Filmjével összehozza a fiatalokat, az öregeket, bemutatja, hogyan képes csiszolódni, formálódni az ember a társaihoz, azokhoz, akik nyitottak, hajlandóságot mutatnak az újra.
A legfrissebb pletykák szerint a jövőben már nem láthatjuk színészi minősítésben Piszkos Harryt, ami a Gran Torino láttán komoly hiányérzetet keltenne bennünk, hiszen ebben a filmben Clint Eastwood minden élettapasztalatát felhasználva egy nagyon bunkó, faragatlan veteránt alkot, aki a film végére mégis egy szerethető karakterré nővi ki magát. Ha igaz is a pletyka, legalább a rendezői székben biztosan viszontláthatjuk a 78 éves öreget, aki reményeink szerint a jövőben is ilyen magabiztossággal és kiforrottsággal szállítja a jobbnál jobb filmeket.
Értékelés: 9,5/10
