Wanted: Weapons of Fate (PC) játékteszt

A tavalyi év egyik sikerfilmjének játékváltozatára viszonylag sokat kellett várni, de végre megérkezett. A kérdés már csak az, hogy vajon megérte-e ennyit várni.

2003 végén Mark Millar és J.G. Jones megalkotta a Wanted című kiváló képregényt. A történet egy hétköznapi ember, Wesley Gibson történetét mesélte el, akinek apja halála után gyökeresen megváltozik az élete. Ennek oka egyszerű, ugyanis Wesley apja volt a világ legfélelmetesebb és legjobb gyilkosa, akit csak úgy ismertek: The Killer (a gyilkos). Hősünket azért sokkolja ez a felfedezés, mivel apja még csecsemőkorában elhagyta őt. A helyzettel akkor szembesül, amikor egy Fox nevezetű nő elrabolja, és egy szuperbűnözőktől hemzsegő titkos rejtekhelyre viszi, ahol egy Professzor nevezetű ember kéri meg arra, hogy lépjen apja nyomdokaiba. Wesley a kiképzést követően, több küldetés és szuperhős legyilkolása után tagja lesz a Szövetségnek. Itt ismerkedik meg apja ősellenségével, Mr. Rictus-szal, és elkezdődnek a bonyodalmak. Ez volt a képregény, melyet 2008-ban az Éjszakai és Nappali Őrséggel már bizonyított Timur Bekmambetov próbált vászonra vinni. Ezt sajnos úgy tette, hogy az amúgy zseniális képregényből mindössze pár nevet és a címet vette át, meghintette egy klisés és néhol komolytalan történettel, majd mindezt látványos akcióval körítve tolta elénk. A képregényt nem ismerő moziba járók pedig sikeressé tették a filmet. Ezzel el is érkeztünk a filmből készült játékhoz, a Weapons of Fate-hez.

Elnézést a hosszú nyúlt bevezetőért, de a Wanted világát nem lehet pár sorban leírni. A játékot nem sokkal a tavalyi filmet követően jelentették be, de csak most jelent meg a Grin fejlesztőcsapat munkája a Warner Bros Interactive égisze alatt. Ebből is látszik, hogy a Warner egyre komolyabban veszi a filmjeiből készült adaptációkat, és ennek egyik első darabja a W-WoF.

A játék története a film eseményei után 5 órával veszi kezdetét, melyben mind Wesley-t, mind az apját, Cross-t irányítani fogjuk a végkifejletig. A történet lényege mindössze annyi, hogy Wesley-vel kiderítsük, mi történt az anyjával, Cross-szal pedig egy Immortal nevezetű rangos testvériségi tagot fogunk hajszolni. Akárcsak a filmnél, itt sincs túlbonyolítva a történet, tehát aki Max Payne- vagy Bioshock-szintű történetet vár, az csalódni fog. De hát a trailerekből is látszott, hogy a játék készítése közben nem a történetírókat dolgoztatták meg a legjobban. Akik igazán kitettek magukért, azok a grafikusok. A licenc alapján főszereplőink teljesen megfelelnek valós modelljüknek, a textúrák elég élesek és az effektek is mind nagyon jól mutatnak. Tetszett az is, hogy az apró részletekre is ügyeltek. Például amikor lakásokon keresztül üldözzük a kommandósokat, akkor az egyik szobában az ágyon játék katonák vannak felsorakoztatva, egy játék T-Rex társaságában. Apró, de hangulatos dolog. Egyetlen negatívum, hogy habár akad fizika a játékban, annak hatása alig észrevehető. Grafikailag tehát rendben van a program, nézzük a játékmenetet. Kezdetben egy egyszerű „lövök és megyek”-ben kimerül a dolog. Itt kell elsajátítanunk a fedezékrendszer használatát. Ez a GoW-féle rendszer nagyon hasznos dolog a játékban, mivel egyes ellenfeleinket a fedezék okos használata nélkül szinte lehetetlen legyűrni. (Kiváló példa erre a mesterlövészes pálya.) Egy gomb segítségével a legközelebbi fedezékbe vetődünk, majd az iránygombokkal meghatározhatjuk, hogy ha lehetőség van rá, melyik fedezékbe vetődjünk tovább, egyre közelebb jutva ellenfeleinkhez. A biztonságot nyújtó objektumokkal nem lesz gond, az összes pálya kialakítása olyan, hogy lépten-nyomon találhatunk védelmet a golyók és a gránátok elől. De vigyázzunk, egyes tereptárgyak amortizálódnak az őket érő erős fizikai hatás alatt, és ha elfogynak, akkor kereshetünk más védelmet magunknak! Ha esetleg sikerül annyira megközelítenünk a rosszarcúakat, hogy köztünk csak a fedezék van, akkor amint felvillan egy kés ikon, a közelharci gombot megnyomva egy laza késszúrással kivégezhetjük áldozatunkat. Ezt persze megtehetjük fedezékben való mászkálás nélkül is, bár ilyenkor akár pajzsként is használhatjuk kiszemeltünket. A késelésben az a jó, hogy azonnali, halálos hatása van olyan ellenfeleken is, akiket lőfegyverrel elég sokáig tart kiiktatni. Ilyenek pl. a SWAT-pajzzsal ellátott gonoszok, akiket fedezékből vakon kivitelezett lövöldözéssel meg kell téveszteni, és amint látható a szabadon hagyott felület, azonnal tüzelhetünk. De ha a közelükbe jutunk, egyetlen gombnyomással látványosan végezhetünk velük.

Ennyiben azért nem merül ki a játék. Nem tudom, emlékeztek-e a film azon jelenetére, amikor Wesley a textilüzembe az ablakon keresztül berontva megállás nélkül lemészárol mindenkit, aki az útjába kerül. Nos, ezt mi is megtehetjük. Ilyenkor aktuális karakterünk irányítása kikerül a kezünkből, maguktól rohannak, manővereznek, nekünk annyi a dolgunk, hogy amikor ellenség kerül elő, a kép ráközelít, és a mozdulatlannak tűnő ellenfelet és az általa kilőtt golyót/golyókat semlegesítsük a rendelkezésünkre álló pár másodperc alatt. Így, leírva nem tűnik túl izgalmasnak, de mozgás közben működik a dolog. Legjobb példa erre az, amikor Cross-szal egy zuhanó és folyamatosan lángokba boruló repülőgépen haladunk felfelé, miközben minden felrobban és lángba borul körülöttünk, ráadásul még lőnek is ránk.

A másik élvezetes elem a gépágyú használata. Külön pályarészeket képeznek ezek a részek, és nagyon kell figyelni, hogy honnan is lőnek minket. Nem egyszer kaptam Game Over feliratot amiatt, hogy egyszerűen nem láttam, hogy honnan soroznak, mert csak akkor kapunk normális rálátást az előttünk lévő területre, ha tüzelünk, ilyenkor meg védetlenek vagyunk az ellenséges tűzzel szemben. Végül van egy olyan játékrész is, ahol egy mesterlövészpuskával vagyunk felszerelkezve, és nagyon kellemetlen perceket kell okoznunk annak, aki betéved célkeresztünk látóterébe. Ezen részek lényegesen könnyebbek, mint a gépágyúsok. Jobban rálátunk a célterületre, az egyetlen nehézség, hogy ellenfeleink sokat mozognak és kihasználják a fedezékeket. Mindkét részre jellemző, hogy ilyenkor jól látható helyen feltűnően piros gáztartályok találhatók, amikkel látványos robbanásokat idézhetünk elő, és ha jól időzítünk, akkor a robbanás sugarában ellenfeleink is benne lesznek, aminek előnyeit gondolom, nem kell ecsetelnem.

Ezekből a részekből áll tehát a játék, de a sima TPS-részekben is akad még némi érdekesség. A pályaközi ellenfelek mellett néhány boss-szal is összeakadunk egyes pályák végén. Őket csak különféle trükkökkel, avagy speciális képességekkel lehet legyőzni. Eme speciális képességekkel el is érkeztünk a játék trailereiben beharangozott Curving Bullethez, amire az egyszerűség kedvéért a továbbiakban csak kanyarlövésként hivatkozom. Alapból nem rendelkezünk semmilyen speciális képességgel, de amint eltesszük láb alól első bossunkat, akkor kapunk a jobb felső sarokba egy töltényikont, ami az adrenalinszintünket hivatott jelezni. Minden főellenfél után kapunk egy töltényt, amiket gyilkosságokkal tudunk feltölteni. A feltöltött adrenalin szükséges a speckó képességeinkhez, amiből az első és leglátványosabb a kanyarlövés. Aki látta a filmet annak nem lesz újdonság a dolog. Ez a kedves kis dolog arra szolgál, hogy a fedezékéből ki nem mozduló ellenfelet leterítsük úgy, hogy töltényünket egy íves pályán lőjük ki. Ugyanígy, egy gonosz vigyor társaságában kilőhetjük a fedezék mögötti robbanótartályt is. A legszebb az egészben, hogy mindehhez csupán a Special és a lövésgombot kell használnunk. Ilyenkor láthatóvá válik ellenfelünk alakja és a lövedék pályája. Eleinte piros színben, de amint eltaláltuk a megfelelő szöget, akkor fehérre vált, majd a lövésgombot elengedve útjára engedhetjük a kis fémdarabot. Ha a célszemély a szívósabb fajtából való, akkor ugyanezen akcióval kicsalhatjuk biztonságot nyújtó kis vackából, és a lövéstől szédelgő rosszfiút nemes egyszerűséggel telepumpálhatjuk ólommal. Cross specialitása a kanyarlövés továbbfejlesztett változata, a Bullet Rain. Ez mindössze annyiban tér el az eredetitől, hogy nem egy pisztolyt használunk, hanem két kisebb automata gépfegyvert. Ennek megfelelően egyszerre nem egy, hanem 7 töltényt indítunk útra, amik becsapódáskor még robbannak is. Ez a legerősebb támadásunk, ezért nem egy adrenalin pontba kerül, hanem kettőbe, cserébe viszont nagyon ritka azok száma, akik túlélik.

Utolsó speciális képességünk a bullet time sajátos felhasználása, a fedezékek közötti időlassítás. Lényegében arról van szó, hogy a szokásos zöld nyíl helyett egy sárga nyilat is kapunk a fedezékbe vetődés irányához, amit a Special + iránygomb + használ gomb kombójával aktiválhatunk. Ekkor karakterünk körül lelassul az idő, és akárcsak a klasszikus bullet time-nál lehetőségünk van kilőni ellenfeleinket. Akad olyan boss is, akit csak ezzel a képességgel tudunk legyőzni. Ez is csak pár másodpercig tart, de bőven elegendő 1-2 zavaró tényező eltávolítására. Egyetlen hátránya, hogy csak fedezék és fedezék között használható, a klasszikus Max Payne-stílusban nem.

Mint a fentiekből látható, akár egy kiemelkedően jó akciójáték is lehetne a Wanted, de sajnos nem lett az. Ennek legfőbb oka a játék rövidsége. Összesen 9 pálya található benne, és a max. játékidő 3-4 óra körül mozog. Ezen némileg javítanak a játék során összegyűjthető lebegő-forgó szövetdarabok, amelyek a szokásos concept artokat, képeket, képregényborítókat, J.G. Jones a játékhoz készített rajzait stb. teszik elérhetővé. Ezek néha jól el vannak rejtve, tehát nem biztos, hogy első végigjátszásra megtaláljuk mindet. A másik ilyen motiváló tényezőt a gyűjthető karakterek jelenthetik. Minden boss legyőzése után megkapjuk őket játszható karakternek, akikkel újra végigjátszhatjuk a történetet. Ebben nincs semmi extra, lényegében csak egy új skint jelentenek, nincs eltérés az eredeti játékélményhez képest. A másik ok, amiért nem lett klasszikus a játék, az pedig az, hogy, a trendnek megfelelően a casual gamereknek szánták. Ez főleg a nehézségen érződik. Egy hardcore gamernek nem fog gondot okozni a program végigvitele, egyedül talán a gépágyús részeknél, de ott sem a nehézség okoz gondot. A főellenfelek elsőre teljesíthetőek és sima ellenfeleink sem túlzottan intelligensek. Bár ügyesen használják a fedezékeket és elég pontosan céloznak a gránátjaikkal, de azért mégsem jelentenek komoly kihívást. Kedvenc példám erre a Serious Sam suicide bombereire emlékeztető Nightmare-ek. Ők hatalmas ordítással, késsel a kezükben felénk rohanó ellenfelek, akik a közelünkbe érve megpróbálnak ledöfni minket. Ilyenkor mindössze annyi teendőnk van, hogy a közelharci gombot nyomkodjuk rendületlenül, egészen addig, amíg az alul látható ikon fel nem töltődik, és gyönyörködhetünk abban, ahogy hősünk elvágja áldozata torkát. Tipikus casual megoldás, de legalább mindenki élvezni fogja a játékot.

A felsoroltak ellenére mégis magával ragadott a program, és ennek oka a hangulat, aminek a szinkronhangok a legfőbb forrása. Sajnálatos módon a filmből mindössze csak Terence Stamp, mint Pekwarsky és Thomas Kretschmann, mint Cross képviselteti magát. De így sem kell aggódni, hisz kapunk olyan neveket, mint Peter Stormare (Immortal) vagy Paz Vega (Araňa). Külön kiemelném a Wesley-t megszólaltató Jimmi Simpsont. A karakterére jellemző cinikusságot olyan szinten hozza át, hogy azt öröm hallgatni, ráadásul még rengeteg humoros mondatot is kapott. Ha másért nem is, ezek miatt érdemes legalább egyszer végigjátszani a programot. Az többi hang is hasonlóan jól teljesít, a lövések hitelesen szólnak, a kanyarlövés effektje a filmből lett átemelve, a bullet time-os hangok is ott vannak, lévén jó pár játékban találkoztunk már velük. Még amit megemlítenék a képregény ismerőinek, az az, hogy Cross és később Wesley bérgyilkosruháját az eredeti The Killer ruha ihlette, és nem sok eltérés van az eredeti és a játékbeli változata között. Ezért külön piros pont jár a Grin csapatának.

Összegezve a dolgokat: egy kiváló hangulatú, casual játékról van szó, némi apróbb hibákkal, de ettől függetlenül kiváló pár órás szórakozásnak, amit könnyedsége miatt bárkinek ajánlok. Akinek tetszett a film, annak a játék is fog, és a képregény ismerői is nyugodtan tehetnek vele egy próbát, hisz az itteni Wesley közelebb áll Miller eredetijéhez, és az említett kiváló szinkron miatt kihagyhatatlan a cinikus és ironikus humor kedvelőinek is.

Értékelés: 7/10