The Wheelman – Játékteszt

Megjelent a Vin Diesel alapította Tigon Studios hánytatott sorsú produkciója, a The Wheelman, aminek nem meglepő módon maga a cég tulaja, Diesel alakítja a főszereplőjét.

Európában a mai napon jelent meg a hánytatott sorsú Tigon Studios alkotás, a The Wheelman, ami már bejelentésekor se kecsegtetett túl sok jóval. Egyrészt sorra halasztás áldozata lett a játék, Vin Diesel se éppen A-kategóriás munkáiról híres, ráadásul olyan kiadót sikerült megnyernie a Tigonnak, mint a Midway, akikről időközben ugye kiderült, hogy gyakorlatilag a csőd szélén állnak, és azóta sorra adják el ismertebb licenszeiket. Ettől függetlenül az ember bizakodik, és mivel szerkesztőink rajonganak a lagymatag, de délutáni kikapcsolódásra alkalmas B-kategóriás akciófilmekért, reménykedtünk, hogy a Diesel főszereplésével készült produktum valami hasonló élménnyel gazdagít minket. Hogy végül mit kaptunk és mit nem kaptunk meg, az lentebb kiderül!

Az első komoly problémák a történettel kezdődnek. A fejlesztők egy teljesen kidolgozatlan sztorit rittyentettek a The Wheelman alá. A felvezető videóból mindössze annyi derül ki, hogy Vin Diesel Milo Burikként tengeti mindennapjait és épp a CIA titkosügynökeként dolgozik. Új küldetése, hogy Barcelonában épüljön be a helyi bűnszervezetekbe, hogy felgöngyölítsen és megakadályozzon egy egyelőre ismeretlen, de várhatóan roppant nagyszabású bűncselekményt. És ennyi! Semmi konkrétumot nem tudunk meg főhősünkről, annak hátteréről, vagy hogy miért dolgozik a CIA-nál. Akaratlanul is a Grand Theft Auto IV-gyel fogom hasonlítgatni a játékot, de ha a Rockstar egy szép kerek háttérsztorit tudott írni Nico Bellic-nek és Liberty City minden egyes fontosabb karakterének, akkor érthetetlen, hogy a Tigon miért nem erőltette meg magát. Pedig maga a főhős nagyon is "cool", nagyon is Dieseles. A reszelős hangjából, a titokzatos, belevaló, tökös jelleméből simán ki lehetett volna hozni valami igazán dögöset, maradandót.

A The Wheelman alatt a hármas sorszámú Unreal Engine dübörög és ugyan szép és pofás a spanyol történelmi város kivitelezése, azt nehezen foghatjuk a grafikára, hogy varázslatos lenne. Főleg a repetitív környezet zavart játék közben, mert még az élethű ábrázolás felett könnyen szemethuny az ember, főleg akkor ha belemerül egy-egy komolyabb autós üldözésbe, de az igencsak megbocsáthatatlan, hogy a utcák, a helyszínek szó szerint ismétlődnek, és sokszor úgy érzi magát a játékos, mintha körbe-körbe autókázna. Ezzel szemben a járművek kidolgozottságára már nagyobb hangsúlyt fektetett a brit csapat, sok esetben licenszelt járgányokban nyomhatjuk tövig a gázpedált, ami teljesen rendben van, mert jó érzés belehuppanni egy csinos BMW-be és végigrohanni a városon. Az viszont már kevésbé van rendben, hogy a törésmodell kontármunkaként van jelen a produkcióban. Bár behorpadnak autóink alkatrészei, ütközésekkor némi szikrákat is csihol a játék, de mivel semmilyen szerepe nincs a Wheelmanben, csak illúziórombolóként van jelen, így akár ki is hagyhatták volna, és akkor senki se panaszkodna miatta.

A játékmenet vegyes érzéseket keltett bennünk. Több stílus keveredik a produkcióban, a legjobban mégis a GTA-ból megismert sandbox stílus érezteti hatását. A Wheelmanban lényegében egy nyílt világot és hatalmas szabadságot kínálnak a fejlesztők. Barcelona legapróbb zúgait is megjárhatjuk, ellenben hosszútávon ez nem okoz túl sok örömet és változatosságot, így a küldetések sokrétűségébe vetjük bizalmunkat, de sajnos nagyon hamar ki kell ábrándolnunk a játék ezen szegmenséből is. Gyakorlatilag a küldetések többsége olyan, mintha futárként tengetnénk mindennapjainkat. Jutass el valakit vagy valamit A-ból B pontba, vagy védj meg valakit, aki épp C pontba tart. Az amúgy is nagyon kevés, mindössze nyolc órás játékidőt pedig mindössze ilyen és ehhez hasonló küldetések töltik ki, ami nagyon nincs rendben. 2009-ben ez már nagyon kevés.

Azért akad pozítivum is, bár ez lényegében a játék látványbeli részének köszönhető. Pontosabban Vin koma játékbeli karakterének akrobatikus mutatványaiból és kaszkadőri képességeinek villogtatásából fakad. A játék arcade mivolta lehetővé teszi, hogy üldözés közben láványos módon a falra kenjük a minket üldöző rendőröket vagy rosszfiúkat. A fejlesztők egy-egy jól kivitelezett ütközés után látványos, a játék grafikájával készülő "átvezető videókkal" tarkítják a játékmenetet. Az ilyen rombolásokkal folyamatosan tölthetjük fókuszcsíkunkat, ami ha megfelelő mértékben feltöltődött, akkor Diesellel különböző, pontosabban kétféle látványos akrobatikus mutatványt hajthatunk végre. Az egyik a Szuperlövés, aminek lényege, hogy belassul az idő, így pontosabban célozhatunk a mellénk ért maffiózokra, vagy az útelágazásokat felhúzott zsernyákok blokádjára. A másik a Ciklon, ami tulajdonképpen egy kézifékes, 180 fokos megpördülés, közben az idő belassul, mi pedig ismét pontos találatok vihetünk be.

Főhősünk furcsa módon nem csak álló autókat tulajdoníthat el. A játék egyik sajátossága az úgynevezett Airjack, aminek lényege, hogy ha halálán van az általunk terelgetett jármú, akkor Miloegy laza mozdulattal kimászik a mozgó járműből, célba veszi az előtte menőt, átugrik rá, majd egy huszáros mozdulattal kicsapja annak ajtaját és sofőrét és elfoglalja a vezetőülést.

A játék fő cselekményszála mindössze nyolc órányi játékidővel gazdagítja játékosát. A szavatossági időt a több mint 100 mellékküldetés növelheti, de ezek hiába változatosabbak, mint a főszál, igazából hosszútávon ezek a küldetések se szögezik a fotelba a játékost. Taxizhatunk, leszámolhatunk különböző bandákkal, versenyeket vívhatunk. Sajnos a többjátékos vagy a kooperatív mód hiánya megint csak hatalmas negatívum, így a The Wheelman élvezeti rátája nagyon alacsony és tipikusan az a produkció, amit kis adagokban kell adagolni, különben ismétlődő vonásai miatt hamar ráununk. A játék látványos betétei némileg sokat javítanak megítélésében, de összességében ez nagyon kevés, így remélni tudjuk, hogy Riddick újrája ennél csakis jobb lesz!

Értékelés: 5/10