A 300 látnoki képességekkel megáldott rendezője, Zack Snyder megpróbálta a lehetetlent és vászonra vitte minden idők egyik legjobb képregényét, a Watchment. Az eredményről bővebben, ha beljebb fáradtok!
Alan Moore és Dave Gibbons 1986 és 1987 között megjelent tizenkét részes képregénysorozata a DC Comics égisze alatt jelent meg és hódította meg a világot. Az alternatív idősíkban játszódó történet egy olyan univerzumot tár elénk, melyben álarcos hősök védelmezik Észak-Amerika és a Föld lakosságát, azonban a belőlük alakult Őrzők "társaságában" ténylegesen csak egyetlen egy rendelkezik szupererővel. "A 100 legjobb angol nyelvű irodalmi mű 1923-tól napjainkig” című listán is helyt kapott alkotásról sokáig mindenki úgy vélte, hogy képtelenség filmvászonra vinni, azonban a 300 rendezője, Zack Snyder megpróbálta a lehetetlent. Lássuk, sikerült-e megfelelnie az elvárásoknak!
A Watchmen – Az őrzők története egy alternatív 1985-ben játszódik, ahol az Egyesült Államokban egy visszavonult álarcos igazságtevőkből álló csapat történetével ismerkedhetünk meg. A sztori kezdetén egyiküket, a Komédiást rejtélyes körülmények között meggyilkolják, és amíg a helyi hatóság Edward Blake múltjára való tekintettel a kommunistákat látja az egész mögött, addig a kormánynak korábban dolgozó Komédiás volt társa, az Őrzők egyik tagja, a kicsit pszichopata Rorschach is nyomozásba kezd, és egy konspiráció nyomaira bukkan. Figyelmeztetni próbálja korábbi társait, de a régóta visszavonult hősök nem hisznek a deviáns Rorschach-nak, így egyedül kezd bele a nyomozásba. Eközben egyre jobban élesedik az USA és a Szovjetunió között feszültség, a "Végítélet Órája" folyamatosan éjfél előtt öt percen áll és nagyon úgy tűnik, hogy az egyetlen szuperképességekkel rendelkező hős, Dr. Manhattan se képes megállítani a közelgő apokalipszist.
A Watchmen cselekménye azonnal a közepébe csap, a rövid felvezető után az említett gyilkosság képsorai bukkannak fel, majd Zack Snyder szépen aprólékosan bemutatja a képregény hőseit. Ezt visszaemlékezések formájában tárja elég a rendező és a két és félórás játékidő jelentős részét sajnos ezek a flashback-ek viszik el, ami a sztori elmesélésének kárára megy. A kezdeti lendület hirtelen alábbhagy, abszolút nincs folyása a történetnek, nem haladunk semerre, és bár a visszatekintők élvezetesek és érdekesek, a fő szál szempontjából teljesen lényegtelenek. Ezekben az apró örömökben valószínűleg a képregényt ismerők fognak csak dúskálni, aki nem olvasta a comic bookot, annak valószínűleg hosszú üresjáratokban lesz része. Persze, lehetnek kivételek, mert személy szerint én nagyon élveztem ezeket a jeleneteket, mert úgy éreztem, hogy Snyder kínosan ügyelt azokra a nézőkre is, akik nem ismerik az univerzumot. Persze, találhatott volna egy megfelelő egyensúlyt, sajnos ez nem jött össze neki. Éppen ezért a történet fő cselekményszálát alkotó összeesküvés gombolyagát nagyon hirtelen és nagyon röviden bogozza ki a 300 rendezője, ami a film végeztével kicsit keserű szájízt adott az amúgy nagyon hangulatosra, látványosra sikeredett produkció esetében.
Az összetett, fordulatokkal átszőtt történetből így nem igazán jön át, amit a képregény olvasásakor érezhet az olvasó, ráadásul a visszaemlékezések többsége sem éppen arra megy ki, hogy egyfajta jellemfejlődést mutasson be. Pedig a Watchmen egyik erénye, hogy Alan Moore szakított a korábbi hőskultusszal, fogta és a kukába hajította az idealizált megmentőkről kialakított képet. Cserébe egyszerű hétköznapi embereket kapunk, akik ugyanolyan esendőek, erkölcsi és magánéleti problémákkal küzdenek, és bizony, a jelmezes hősök is csak gyarló emberek, változatos testi-lelki-morális problémákkal. Ebből semmi nem jön át, bár az egyik legszimpatikusabb karakter, Rorschach, valamint Dr. Manhattan esetében próbálkozott Snyder, de sok jó nem sült ki ebből sem.
A Watchmen – Az őrzők egy jól összerakott, élvezetes film, mely a jelenlegi képregényadaptációk felhozatalából messze-messze kiemelkedik. Viszont ez nem feltétlenül a rendező érdeme, hiszen egy olyan kiváló alapanyagból táplálkozott, ami már önmagában megállja a helyét. A bosszantó hibák talán a nagy elvárások miatt jöttek ki, természetesen akad nagyon sok pozitívuma a filmnek, így csak ajánlani tudom mindenkinek, mert élvezetes 2,5 órában lesz részetek.
Értékelés: 8,4/10
A Rosszfiúk főszereplői ugyan jó útra tértek (de tényleg!), de olybá tűnik, hogy meggyűlik a…
Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…
2025 májusában érkezik a hazai mozikba a második, immáron végső leszámolásos Mission Impossible-film, amelyben valószínűleg…
A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…
Egy alkimista szimulátor szerepjátékos elemekkel, ez az Alchemist: The Potion Monger!