Peggle (X360) játékteszt

Általában a legaddiktívabb játékok egyszerű ötleten alapszanak. Ilyen volt a Tetris is, de sorolhatnék még sok nevet a logikai játékok közül. A Peggle egy hasonlóan egyszerű, ámde annál szórakoztatóbb játék, amely hosszú órákon át képes lekötni a játékosokat. Március óta a játék X360-on (XBLA) is elérhetővé vált.

A japánoknál van egy Pachinko nevű játéktermi játék, ami leginkább egy flipper és egy pénzbedobós nyerőgép ötvözete. Ebben egy kis golyót kell úgy leejtenünk, hogy közben minél több pontot összegyűjtünk. A pontok a golyó esésétől függnek, valamint attól, hogy az esés közben milyen kis ütközőkön, hogyan pattan meg. Az eredeti játékról (golyó, ütközők, gravitáció) hosszú oldalakon keresztül olvashattok a Wikipedián, így ebbe nem mennék bele túlzottan.

Természetesen a játéknak létezik számítógépesített változata is, amiben, kihasználva a virtuális világ előnyeit, különböző speciális extrák kaptak helyet. A lényeg, hogy induláskor rendelkezésünkre áll bizonyos számú golyó, amikkel le kell tisztogatnunk a pályát ugyanúgy, mint a falbontós játékokban. A különböző színű pályaelemek más-más funkciót szolgálnak, illetve a pontértékük is eltér.

Például itt van a kék, amely alacsony pontot ér, és igazából csak akadályoz bennünket a pályán, mivel sok van belőle, és takarásba hozza a többi, értékesebb bütyköt. A narancssárga már többet ér, ráadásul ezeket kell letisztítanunk a pályáról ahhoz, hogy sikerrel teljesítsük az adott szintet. A lila nagyban megnöveli a kapott pontértéket. Ha egy ilyent kiütünk a pályán, onnantól kezdve nagyságrendekkel megnő a kapott pontok száma, ami azért is fontos, mert bizonyos pontszám felett szabadjátékot (azaz újabb golyót) kapunk. A zöld bütykökkel a környéken lévő további pályaelemeket „robbanthatjuk fel”, vagy megkettőzhetjük golyóink számát (multiball), esetleg pontosabb célzáshoz juthatunk. Ez utóbbi funkciója szintenként eltérő, de erről egy picit később.

Talán ebből is látszik, hogy az eredeti koncepciót jól fel lehetett tupírozni egy számítógépesített verzióban, ahol a mozgó pályaelemeknek köszönhetően még fontosabb lett, hogy milyen szögben, milyen időzítéssel lőjük ki golyónkat a pálya tetejéről, hogy aztán a virtuális gravitációnak engedelmeskedve eltűnjön a pálya alján, vagy, ha ügyesek, illetve szerencsések voltunk, essen bele a golyógyűjtő zsákba. Utóbbi helyzetben nem veszik el a golyónk, hanem újra kilőhetjük azt. Ha véletlenül úgy lőnénk ki a golyót, hogy az egy bütyökhöz sem ér, akkor egy pénzérme feldobásával dönti el a program, hogy kapunk-e egy újabb lehetőséget, vagy elvesztettük az adott golyót.

Ha elfogyott minden narancssárga bütyök, akkor egy Fever-módba vált a program, amikortól minden pontunk a sokszorosát éri, és a képernyő alján megjelenik öt lyuk, különböző pontértékekkel (10 000, 50 000, 100 000). Attól függően kapunk Fever-pontokat, melyik lyukba esik a golyónk. Az időzítés és a kombinációs lehetőségek itt is óriási szerepet játszanak, hiszen képzeljük csak el, mennyi pontot zsebelhetünk be, ha utolsó lövésünknél megütünk egy zöld bütyköt, egy lilát, majd az utolsó narancssárgát, és közben leszedünk pár kék bütyköt is, végül pedig az egyik golyónk a középső, 100 000 pontot érő lyukba esik. A játék kezdete előtt érdemes elolvasni a hivatalos honlapon található stratégiai útmutatót is, amelyben a célzás, az időzítés és a pontszerzés alapvető stratégiái kaptak helyet.

Most, hogy nagyjából tisztában vagytok a játék mechanizmusával, érdemes szólni pár szót a körítésről. Képzeljétek el, ahogy a színesen megrajzolt háttérbe beüget a My Little Pony szürke színű, egyszarvúsított változata, majd közli veletek, hogy a többi mesterrel (hasonlóan fura lények, életre kelt növények vagy állatok) együtt vele fogsz most játszani.  Ha megnézitek a cikk melletti képeket, láthatjátok, hogy egyedi, rajzolt stílusban születtek, és elég extrém, mókás környezetet teremtenek a Peggle-nek. Hogy ez a japánok kultúrájából adódik, vagy a fejlesztők szívtak túl sok füvet, megtudhatjátok, ha elolvassátok a játék Hogyan készült?-szekciójának artworkre vonatkozó bejegyzéseit.

A játékban tíz mesterrel kell megmérkőzni, így 55 pályán játszhatunk egyjátékos módban, amik során folyamatosan megismerjük az egyes mesterek speciális képességeit (zöld bütykök). Ezekkel kapcsolatban szintén részletes információt találhattok a stratégiai útmutatóban. Ha ezzel végeztünk, 75 kihívás (challenge) vár ránk, amik során mesteri szintre fejleszthetjük stílusunkat (style points), és különböző kombinációkat gyakorolhatunk be.

Ha pedig már profi szintre fejlesztettük magunkat, nincs más teendőnk, mint megmérettetni magunkat a többi interneten lógó játékossal, ugyanis az X360-as verzió az első a több platformra (PC, mobiltelefon, iPod, Macintosh, Nintendo DS) elérhető játék életében, amely tartalmazza a Peg Party játékmódot, aminek keretein belül négy játékos játszhat egymással.

Az X360-tulajoknak egy Acrade-beli trial játék áll a rendelkezésükre, amit 800 MS-pontért válthatnak teljes változatúra, míg a PC-s játékosok a demót a hivatalos honlapról szedhetik le, a teljes verziót pedig jelenleg akciós, 4 és fél eurós áron, míg a játék folytatását, a Peggle Nights-t 20 eurós áron szerezhetik be. Mindenkinek csak ajánlani tudjuk!

Értékelés: 9/10