Resident Evil 5 (X360) játékteszt

Tegnap egy bemutatóparty keretein belül hazánkban is felütötte a fejét egy fertőző betegség. A zombik hada ellepte a konzolgépek képernyőit, a játékosok pedig megállás nélkül irtották a gusztustalanabbnál gusztustalanabb élőhalottak seregeit. Megjelent a Resident Evil 5, amely egyfelől újradefiniálja a sorozat kategóriabeli besorolását, másfelől pedig új etalont is teremt gyönyörű grafikája révén.

A játék demójának megjelenése óta szinte mindenki tudta, mire számíthat. A gyönyörű grafika vélhetően mindenkinek bejött, ám a játékmenet és az irányítás sokak számára meglepetéseket tartogatott. Talán nem meglepő, hogy a végleges játék ugyanezeket a jegyeket hordozza magán. De ne vágjunk a dolgok közepébe, inkább nézzük sorjában, mit nyújt a legújabb Resident Evil-rész!

Az Umbrella Corporation, Chris Redfield, vagy éppen a zombik már senkinek nem jelenthetnek újdonságot, és ha valaki még nem hallott a címben szereplő játék egyik korábbi részéről sem, annak sürgősen ajánlott egy látogatás a játékteremben vagy a játéktár azonnali felfrissítése. A túlélőhorrorok egyik éllovasának legújabb része azonban nem is igazán túlélőhorror. Egyrészt nem ijesztegetős. A F.E.A.R. 2-ben tapasztalt rémisztgetésnek nyoma sincs, aminek két fő oka van: az egyik, hogy társunk mindig fedez bennünket, a másik pedig, hogy a zombik nem bejelentetlenül, egyenként, a semmiből érkeznek, hanem a legtöbb alkalommal hordástól vetik ránk magukat. Másrészt a korábbi részekből ismerős töltényszámolgatást is elfelejthetjük, mert, újfent a társunk miatt, normál fokozaton is könnyű végigjátszani a játékot.

És hogy ki ez a társ? Sheva Alomar szegődik mellénk Afrikában, aki egyrészt ismeri a helyi viszonyokat, másrészt pedig állandóan nevetségesen jó a sminkje. (Azért kíváncsi lennék, ki mer nekivágni ekkora fülbevalókkal és nyaklánccal egy olyan harcnak, ahol testközelbe kerülhetsz az ellenfeleiddel.) A játék intrója során hirtelen ugrással váltunk az előző rész történéseiről az ötödik rész eseményeire, de nem kell aggódni, az összekötő kapcsot a játék vége felé már látni fogjuk. A bevezetés amúgy elég lassú és unalmas (ráadásul tele van töltőképernyővel), viszont mindenért kárpótol a játék grafikája, amit a játék engine-je szolgáltat valósidőben. Miután elsajátítottuk az alapvető irányítást, hamarosan megérkezik az első zombisereg, aminél kiderül, miért is jó ezt a játékot interneten keresztül vagy kooperatív módban játszani.

A RE5 esetében végig két karakterrel nyomulunk. Ez egyrészt nagyon megkönnyíti a játékot, másrészt nagyon nagy hangsúlyt pakol a mesterséges intelligenciára. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy egyedül játszva a RE5 nagyon hamar unalmassá válik. Ugyan látványos akciójelenetek következnek egymás után, különböző helyzetekben kell helytállnunk, eltérő képességeinket és ügyességünket kamatoztatva, viszont könnyűsége és a rémisztgetés hiánya miatt nem jelent túl nagy kihívást a játék. A RE5 igazán csak akkor válik élvezhetővé, ha élő szereplő veszi át Sheva irányítását.

Két lehetőségünk van arra, hogy a kooperatív játékban irtsuk az ellent: vagy két irányítóval rendelkezünk, és kiválasztjuk az osztott képernyős mókát, vagy az interneten keresünk társat magunk mellé. Előbbi ugyan nagyobb élmény, hiszen nincs jobb, mint közösen szétloccsantani az élőhalottak agyát, valamint a másik segítségére sietni, ha éppen bajba került, viszont a fejlesztők elég fura elrendezésben prezentálják az osztott képernyőt, aminek hatására úgy érezhetjük, mintha PC-n, ablakos üzemmódban játszanánk. A megszokott, vízszintesen kettéosztott megoldás helyett két téglalap alakú kép fogad bennünket, egymástól vízszintesen elcsúsztatva, ami ugyan segít bennünket abban, hogy jobban felismerjük a saját képernyőterületünket, és ne zavarjanak a másik karakterrel történő események, viszont körülbelül olyan érzés, mint amikor egy szélesvásznú, 16:10 arányú, nagyfelbontású képernyőn alacsony felbontásban, a képernyő közepén található kis dobozkában nézünk meg egy mozifilmet. Különösen akkor fájó pont ez, ha figyelembe vesszük, hogy az egyik legszebben kivitelezett akciójátékkal van dolgunk. A másik megoldás, ha interneten keresünk magunknak társat, ami ugyan lehetővé teszi, hogy teljes egészében kiélvezzük a játék által nyújtott vizuális gyönyört, viszont a hangulatból jócskán visszavesz, hiszen fizikailag senki sincs mellettünk, akivel megoszthatnánk az éppen aktuális eseményeket.

Ha mégis úgy döntünk, hogy egyedül vágunk neki a kalandoknak, akkor viszont számítsunk arra, hogy társunk folyamatosan darálja a lőszert, így két stratégia közül választhatunk. Vagy rábízzuk az erősebb stukkereket, így hatásosan, de pazarló módon vág rendet az ellen sorai közt, vagy ezeket megtartjuk magunknak, és csak fegyverhordozónak tartjuk, aki csak arra jó, hogy gyógyítson bennünket, és hogy nagyobb legyen az inventorynk. Mert az inventory bizony, elég kicsi, így jól meg kell fontolnunk, milyen cuccokat tárolunk benne. A pályákon a fegyverek és lőszer mellett gyógynövényeket, valamint pénzt és egyéb kincseket is találhatunk, melyek közül, ha úgy döntünk, hogy az utóbbiakat beváltjuk, akkor továbbfejleszthetjük lőfegyvereinket. (Ezt érdemes megejteni, mert a nagyobb tűzerő sokat számít.)

Az erősen a történetre alapozó játékmenet ugyan tartogat érdekes csavarokat és kihívást jelentő bossokat, viszont akármilyen szép is a látványvilág, sokszor válnak unalmassá az átvezető képsorok és a párbeszédek, amik megtörik a folyamatos akciót. Ha végigtoltuk a játékot (ami úgy 10 órányi szórakozást ígér, ha csak rohanunk benne – sokszor egyébként a zombikat ki is lehet kerülni), akkor érhetjük el az egyik legnagyobb mókát, a Mercenaries módot. Itt a cél az, hogy adott idő alatt minél több zombival végezzünk, amelyek likvidálásáért pontokat gyűjthetünk be. Na, ez az a játékmód, ahol az eddig hiányolt adrenalin ezerrel jelen van, hiszen ellenünk dolgozik az idő, az ellenfelek, és ráadásul a skuló is folyamatosan fogyóban van.

A 10 órányi játékidő legalább még egyszer ennyire kibővíthető, ha nem rohanunk végig a pályákon, hanem begyűjtjük az összes fellelhető extrát és tereptárgyat, valamint aprólékos, a részletekre is odafigyelő irtást végzünk. Ezzel extra játékbeli tartalmakhoz férhetünk hozzá, csak ügyelnünk kell arra, hogy apró inventorynkban el is férjünk. Akár egyedül, akár ketten játsszuk a játékot, érdemes cserélgetni a tárgyakat a karakterek között!

A játék irányítása nem okoz túl sok meglepetést, hiszen elég konzervatív, ami nagyrészt pozitívum, mivel könnyen meg lehet szokni, ráadásul minden kézre esik. A második játékos belépését ugyan nem sugallja a játék, viszont ehhez nem kell mást tennünk, mint a játék közben a második kontrolleren megnyomni a START gombot, és máris kooperatívban nyomulhatunk. Az, hogy futás közben nem tudunk lőni, egyfelől kissé nevetséges, másfelől viszont megbízhatóvá és hatékonnyá teszi a célzást. Ebből is látszik, hogy a játék készítői nem Tomb Raider-féle őrült rohanást és lövöldözést képzeltek el a RE5-ben, hanem azt, ahogy Chris vagy Sheva megvetik a lábukat, majd módszeresen, egyenként leszedik a csúnya zombikat. Az egymás segítését szépen megoldották a játékban, viszont egy-két, a LEGO-sorozatban megszokott, vagy a Prince of Persiában látott megoldáson túl sosem szakad el egymástól a két karakter, így szóló hősködésre csak a Mercenaries módban lesz lehetőségünk.

A játék már csak gyönyörű grafikája miatt is kötelező darab a zombihentelést kedvelők polcán, viszont mindenkinek javasolt, hogy próbálja ki előbb a demót, és ha az bejön, akkor vesse csak bele magát a teljes játékba. Nem árt, ha lehetőségünk nyílik interneten keresztül vagy második irányítóval kooperatív módban játszani, mivel az igazi hangulatot csak így tapasztalhatjuk meg. Nagy kár, hogy nem sikerült pörgősebbre a játékmenet, és hogy az osztott képernyőnél nem lehet választani a megjelenítések között. Kicsit túl sok lett a töltőképernyőből, és az inventory-beli korlátozásoknak sincs túl sok értelme. Ettől viszont még klasszikus darab, méltó a sorozat hírnevére, csak figyelembe kell venni a fenti hibáit, valamint a tényt, hogy a RE5 már nem túlélő horror, hanem „csupán” egy gyönyörű, külsőnézeti akciójáték lett.

Hirdetés, megtekintéséhez Flash lejátszó szükséges.

Értékelés: 8/10

A játékot az ÜberKonzoltól kaptuk tesztelésre.