A napokban jelent meg a játék demója, amit gyorsan végigvittünk. Egyelőre még mi is alig hisszük el, amit láttunk, pedig lassan ideje lesz felocsúdni az ámulatból, hiszen hamarosan érkezik a teljes játék is.
A Halo Wars egyszerűen gyönyörű. Hasonló hangulatot képes teremteni, mint a Halo, ráadásul élvezet vele játszani. És még egyesek azt mondták a konzolok megjelenésekor, hogy stratégiai játékot csak PC-re érdemes fejleszteni!
A Halo Wars méretes demója két egyjátékos térképet, egy skirmish többjátékos térképet, valamint az induláshoz szükséges oktatóanyagot tartalmazza. No meg nagy mennyiségű, DVD-minőségű átvezető animációt. Miután letudtuk az oktatópályát, nagyjából tisztában lehetünk azzal, hogy a játék irányítását nem bonyolították túl. A két digitális irányítóval a kamerát mozgathatjuk, az analóg irányítóval különböző térképrészekre ugorhatunk (a bázisaink és a különböző egységek között válthatunk). Az A gombbal az egységeket lehet kijelölni, az X segítségével parancsot adhatunk (támadás, objektum elfoglalása stb.), az Y a speciális támadásokra lett fenntartva (pl. gránát használata nagyobb, stabilabb objektumok gyorsabb lerombolására). A baloldali ütközővel az összes egységet, a jobboldalival pedig csak a képernyőn láthatókat jelölhetjük ki. És nagyjából ennyi, legalábbis a demó során ennyire lesz szükségünk.
Az oktatópálya, valamint az első két térkép szépen, fokozatosan bevezetnek bennünket abba, hogyan kezeljük az egységeket, miként építsük és fejlesszük bázisunkat, valamint hogyan használjuk fel a különböző tereptárgyakat taktikáink kivitelezéséhez. Gyalogos egységeinket ugyanis különböző objektumokba telepíthetjük, amik révén helyzeti előnyből segíthetik a támadást vagy éppen védhetik meg épületeinket. De a stratégiailag fontos helyeket felhasználhatjuk felderítésre is, hiszen a magaslati pontokból távolabb látnak a katonák, így hamarabb észrevehetjük a közeledő ellenséget.
A leírásból talán kitűnik, hogy már a kezdetektől fogva rajtunk áll, milyen stratégiát alkalmazunk a kötelező és választható küldetések teljesítésére. Ez a szabadságérzés jelen van mindenhol, ami nagyot dob a játékélményen. Ráadásul, ha úgy döntünk, aprólékosan fel akarjuk fedezni az adott térképet, és teljesítjük a választható küldetéseket is, jelentős előnyökhöz juthatunk (pl. újabb erőforrásokhoz vagy további egységekhez, akár a maximális értéken felül is – az egységeink száma ugyanis korlátozva van). Ugyan a demóból nem derül ki, hogy a későbbiekben mennyire köti meg a kezünket a rendelkezésre álló erőforrás mennyisége, valamint mennyire jut időnk egyensúlyban tartani az építkezést és a harcot, mindenesetre a látott pályákon ezt teljesen a játékosra bízták. Ha elkalandoztunk, vagy éppen a biztosra játszva kivártuk, míg elegendő erőforrás gyűlik össze a létszám feltöltéséhez a megfelelő technikai fejlettség elérése mellett, akkor maximum az időre vonatkozó bónuszt veszíthetjük el a küldetés végén.
A szabadságunk azonban más területeken jobban korlátozott. Egyrészt csak bizonyos helyeken építhetünk bázist, és ott is csak limitált területre. Ez ugyan a fejlesztések hatására bővíthető, de csak egy bizonyos határig. Másrészt ott van a már említett, az egységek összlétszámára vonatkozó megkötés. Ez abból a szempontból viszont örvendetes tény, hogy emiatt nem csorbul a játék által jelentett kihívás, mivel nem áll módunkban óriási sereget építgetni, majd azzal lerohanni az ellenfeleket. Ehelyett pontosan akkora kihívással kell szembenéznünk, amekkorát a játék fejlesztői az adott térképen a játékos elé állítanak, így nem válhat unalmassá, egyoldalúvá a számítógép ellen folytatott kampány.
A kihívást egyébként sokszor nem is csak a stratégiai rész jelenti majd, hanem az, hogy hősünket életben tartsuk. A demó során legszívesebben bezártam volna őt a főhadiszállásra, annyira sűrűn esett el a csatatéren. Ugyan ilyenkor nem hal meg, de sok bosszúságot tud okozni, mert rá külön figyelnünk kell, és cserébe akkora segítséget nem nyújt, ami miatt megérné a bébiszitterkedés.
Ha teljesítettünk egy-egy küldetést, nyugodtan hátradőlhetünk, és élvezhetjük a Halo történetét húsz évvel megelőző eseményeket bemutató gyönyörű, DVD-minőségű átvezető animációkat, amik azon túl, hogy óriási mértékben növelik a hangulati tényezőt, filmszerű, akciódús jelenetekkel járulnak hozzá a történet kibontakozásához. Ez a grafikai kidolgozottság egyébként a játékra is érvényes, ami egyben nem csak azt jelenti, hogy az egységek egyéni animációval és effektekkel rendelkeznek, de azt is, hogy a tájat is úgy alkották meg, hogy három dimenziósnak hasson és változatos legyen. Ez egyébként kisebb problémákhoz is vezethet…
A demó alapján a játék legnagyobb problémája az irányítás lesz, annak ellenére, hogy az könnyen elsajátítható és teljes mértékben hatékony. A gondot elsődlegesen a három dimenziós, részletesen kidolgozott környezet okozza, ugyanis egyrészt a térképen találhatók olyan részek (főleg zárt vagy szűkebb tér esetén), amiket bizonyos kameraállásban nem lehet rendesen kijelölni, és előbb a két digitális irányítóval be kell állítani a megfelelő nézetet (pl. a demó második pályájának legvégén). Másrészt vannak olyan területek, ahová a felhasznált grafika alapján el kellene tudnunk jutni, ám a pályatervezés során mégis úgy döntöttek, hogy egységeink nem hatolhatnak át a „láthatatlan falon”. Ez a nagyobb járművek esetében még elfogadható lenne, de hogy a gyalogos katonák se képesek eljutni az ilyen pontokra, az egy kicsit frusztráló. A harmadik idegesítő pontja a demónak pedig az ellenséges egységek kijelölése. A fejlesztők úgy gondolhatták, a harc hevében segítségre szorulhatnak a játékosok, így a játék megpróbál automatikusan a legközelebbi ellenségre ugrani, ami egy zsúfoltabb harctéren érdekes és zavaró kameraugrásokat eredményezhet.
Szerencsére mindezek a problémák nem annyira zavaróak, hogy ne lehetne megszokni őket, főleg úgy, ha belegondolunk abba, hogy egy konzolon stratégiai játékot játszunk. Azt kell mondjam, az Age of Empires-sorozat készítői nagyon ütős munkát adtak ki a kezükből, és úgy tűnik, február végétől már senki sem állíthatja majd, hogy jó stratégiai játékok csak és kizárólag PC-s platformra születhetnek. Ahogy a Bungie anno a Halo-val, a PC-s játékosok irigykedő tekintetétől övezve berobbant a köztudatba, most az Ensemble Studios a Halo Wars révén teljesítheti ugyanezt, csak éppen a stratégiai játékok terén.
A Rosszfiúk főszereplői ugyan jó útra tértek (de tényleg!), de olybá tűnik, hogy meggyűlik a…
Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…
2025 májusában érkezik a hazai mozikba a második, immáron végső leszámolásos Mission Impossible-film, amelyben valószínűleg…
A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…
Egy alkimista szimulátor szerepjátékos elemekkel, ez az Alchemist: The Potion Monger!