A Crayon Physics Deluxe gyerekkorunk legszebb korszakába repít vissza minket. Egy olyan gondtalan gyerekkorba kalauzol el minket, ahol kreativitásunknak élve, egy színes zsírkrétával és egy sima kockás papírral saját birodalmakat „építettünk fel”.
Petri Purho pályája kezdetén a Frozenbyte munkatársaként ténykedett és olyan játékokon dolgozott, mint a Shadowgrounds, Shadowgrounds Survivor, így adva volt a háttér saját cége elindításához. 2006 szeptemberében megalapította a Kloonigames-t, melynek célja olyan játékok elkészítése volt, melyek egyértelműen a casual réteget szolgálják ki. A produktumok hét nap alatt készültek el, azok egyszerűsége miatt valóban szerethetők voltak, de az igazi áttörést, egy olyan minimalizált alkotás hozta meg, amire szerintem maga a szerző se számított. A Crayon Physics sikertörténete a Game Developers Conference-n kezdődött, ahol főszereplőnk benevezte egy versenyre játékának nyúlfarknyi verzióját, ami végül könnyedén hozta el az Independent Games Festival Seamus McNally díját. Innentől kezdve pedig nem volt megállás, beindult a gépezet, a Crayon Physics-et széles körben kezdték megismerni, komoly rajongótábort gyűjtött maga köré, a zárt bétateszt után pedig idén januárban megjelent a végleges, sok mindennel kiegészített verzió, a Deluxe, ami több mint 70 pályán át nyújt örökre szóló élményt.
Az alapkoncepció egy végtelenül egyszerű elképzelésre épül, éppen ezért nem is kell komoly vas a játék alá. Adott egy négyzetrácsos papír, egy színes zsírkrétával rajzolt mesés környezet, egy piros labda és egy sárga csillag. Gondolom ki is találtátok, hogy mi a feladatunk: Igen, a sárga csillagokat kell összekaparnunk a piros labda segítségével. A Crayon Physics Deluxe varázsa pedig többek között pont abban rejlik, hogy végtelen sok variációt kínál fel a csillagok összegyűjtésére, teljesen addiktív, másrészt egy olyan mesés univerzumba kalauzol el minket, ami gyerekkorunk legszebb momentumaira emlékeztet. Amikor még nem kellett az élet nagy problémáival foglalkoznunk, amikor egyetlen zsírkréta csomaggal és egy füzetnyi lappal csodákat alkottunk, egy olyan sajátos világot teremtettünk, amibe örömmel menekültünk el a világ elől.
A játék nyitó mondata mindent elárul a Crayon Physics alapkoncepciójáról: "A lényeg nem az, hogy megtaláljuk a megoldást – hanem hogy megtaláljuk a fantasztikusabb megoldást!" Ehhez több dolog is rendelkezésünkre áll. Egyrészt varázspálcánk, ami esetünkben mobilrágcsálónk, vagyis egerünk lesz, különböző alakzatokat rajzolhatunk a virtuális papírlapra. A megrajzolt alakzatok a fizika törvényeinek megfelelően viselkednek – habár Newton törvénye néha kicsit ellentmondásokba kerül a játékon belül – mégis ez jusson eszünkbe, amikor egy újabb csillagvadászatra indulunk. Rajzolhatunk sima téglalapokat, hidakat, de a legelképesztőbb, hajmeresztőbb megoldások is sikerre visznek minket. Fontos kiemelni, hogy bármit lerajzolhatunk, azt biztosan működésre tudjuk majd bírni. Kocsikat, rakétákat, lengő kalapácsokat, egyszóval bármit, amivel mozgásra bírhatjuk a piros labdát. Egerünkkel amúgy lehetőségünk nyílik lendületet adni a geometriai alakzatoknak, ezzel is érzékeltetve a realitás jelenlétét. A játék természetesen értékeli a megoldásokat, így a legfrappánsabb teljesítési módok mindegyike felkerül egy központi adatbázisba, amit a többi játékos bármikor letölthet és megnézhet, így ötletet adva egy esetleges elakadás teljesítéséhez. A realisztikus ábrázolásmódhoz hozzá tartozik még – a fizikán kívül -, hogy az általunk megálmodott rajzok mindegyikének közepébe szögeket is rajzolhatunk, így azokat forgómozgásra kényszeríthetjük. Két szöggel rögzíthetjük egymáshoz a geometriai alakzatokat, így többféle rajzot is kombinálhatunk, míg végül útnak indítjuk, hogy a piros labdácskát meglökve elérjük a sárga csillagot.
A Crayon Physics Deluxe-ban a World of Goo-hoz hasonlóan szigeteket kell meglátogatnunk. A teljes verzióban összesen nyolc darab szigeten járunk majd, amelyeken összesen 70 pályán kell megfejtenünk a fejtörőket. A földrészek között egy csónakkal tudunk közlekedni és csak akkor léphetünk át egy másik szigetre, ha az adott földrészen összegyűjtöttük a megfelelő mennyiségű csillagot. A fejlesztő kreativitását mi sem jellemzi jobban, hogy a szigetek amolyan rajzterületek, melyekre különböző dolgokat rajzolhatunk – virágok, kastélyok, fák, stb.
A teljes verzióban nincsenek nehézségi szintek, ezek automatikusan, maguktól változnak. Míg az első pár pályán magától értetődik, hogy mit kell rajzolnunk, addig a játék vége felé már közel sem olyan egyszerű a történet. Alapvetően a megoldások nem túl nehezek, de mivel rengeteg variáció van teljesítésére, megeshet, hogy a legnehezebb útvonal jut majd elsőre eszünkbe. Például lesznek küldetések, ahol előkerülnek a rakéták, amiket aktivizálhatunk, azok pedig a fizika törvényeinek megfelelően viselkednek, vagyis felszállnak a magasba. A fejlesztők ezen kívül extra csillagok megszerzését is feladatul tűzik ki. Erre szükségünk is lesz, ugyanis az utolsó szigetet csak ezek segedelmével nyithatjuk meg. Az extra csillag megszerzéséhez háromféleképpen kell megoldanunk az adott feladatot: elegánsan (elegant), régimódian (old school) és lenyűgözően (awsome). Például az elegáns megoldási mód esetében egyetlen egy alakzatot rajolva kell elérnünk a csillagot – ha rontunk, a Space-szel lehet törölni a rajzolt alakokat. Az old school esetében akármennyi alakzatot rajzolhatunk virtuális papírlapunkra, csak a szögek használata tiltott, míg a lenyűgöző mód esetében szabad kezet kapunk, a lényeg, hogy valami nagyon frappáns, látványos megoldást alkalmazzunk a cél teljesítése érdekében.
A játék másik varázsa magában az online szolgáltatásban rejlik. Nincsenek, illetve nem kezel profilokat, de minden esetben fel kell csatlakoznunk, habár offline módban is játszható a játék, de ilyenkor rengeteg szolgáltatástól esünk el, ami persze egy utólagos csatlakozás esetén már nem rögzít a rendszer. Gondolok itt a saját videók készítésére és feltöltésére – erről fentebb meséltem -, vagy a játék teljesítése után megnyíló pályaszerkesztőben tervezett csodák megosztására. A Crayon Physics Deluxe egy végtelenül egyszerű és könnyen kezelhető pályaszerkesztővel is meg lett áldva és itt ismét csak kreatív elménket engedhetjük ki a palackból, mert lehetőségeink tárháza végtelen, hiszen olyan és annyi alakzatot vésünk virtuális zsírkrétánkkal a papírra, amennyit csak akarunk.
A játékban akadnak apró hibák, a fizika nem mindig működik úgy, ahogy az a valóságra jellemző lenne és kicsit zavaró, hogy a szigeteken rajzolt dolgainkat nem „radírozhatjuk” ki, így azok véglegesnek mondhatók. Persze ezek felett könnyedén szemet hunyunk, mert egyrészt szemet kápráztató látványvilágával, hangulatos, fülbemászó dallamaival, és játékmechanizmusával egy olyan időutazásban lehet részünk, amire idáig egyetlen alkotás sem volt képes. A játék online tölthető a hivatalos honlapról és mindössze 20 dollárba, vagyis alig 5000 FT-ba kerül, ami egy ilyenfajta élményért szinte semmi, így melegen ajánljuk mindazoknak, akik kicsit unják a hardcore játékokat és szeretnének a szürke hétköznapokból kilépni, kicsit visszatérni és visszaemlékezni gyermekkoruk azon korszakára, amikor még gondtalanul éltük mindennapjainkat.
Értékelés: 10/10
A White Day: A Labirynth Names Schoolt a koreai Resident Evilként is említhetném, azonban a…
Mit kapunk, ha a szerelmünk a horror zsáner iránt sosem szűnt meg és ezt összekeverjük…
A Slime Rancher folytatása korai hozzáférésébe történt betekintésünk alapján úgy tűnik, messze túl fogja szárnyalni…