Avagy hogyan (nem) fér el több ezer ember szilveszterkor egy aprócska épületben és hogyan (ne) szervezzünk bulit, ha nincs elég terünk az embertömeg befogadásához. Tapasztalatmegosztó szubjektív véleményözön egy olyan buliról, ami jól is sikerülhetett volna.
Most szilveszterkor jó pár beugrós hely várta a fővárosi szilveszterezőket, a néhány nyilvános, ingyenes helyszín mellett. A Merlinben megrendezett parti jónak ígérkezett, hiszen a radiocafé neve eleve garancia a zenére, főként, ha olyan neveket is felvonultatnak, mint a Quimby, a PASO, vagy az Erik Sumo. Négyezer forintos beugrót pedig megér egy jó buli, ráadásul az élőzene mellett ott vannak a DJ-k is, és az ígéretek szerint vár minket a helyszín „nagy, fűtött szabadtéri rendezvénysátra és a merlin még nagyobb, még fűtöttebb beltere”. (Valami rejtélyes ok folytán persze, az elővételes jegyek nem tartottak ki december 30-ig, és nem csak az esemény napján, de már néhány nappal előtte is csak teljes áron, 5ezer forintért lehetett beugrót váltani. Különös…)
De mi az, amit egy ilyen nagy volumenű rendezvénynél el lehet rontani? Először is, ha két helyszín van, akkor e kettő között átjárást is kell biztosítani. Ez már rögtön komoly akadályokba ütközött, hiszen a Merlin két dupla szárnyas ajtaja közül csak az egyik volt nyitva, azt is néha bezárták, amikor úgy ítélték meg a rendet felügyelő kétajtós szekrények , hogy túl sokan vannak az épületben. Ilyenkor mi mást tehet egy pórul járt buliarc? Az épület előtt, a mínusz fokokban ácsorog, míg be nem engedik, és közben a szervezők felmenőit emlegeti fel. A vendégek még csak a kabátjukhoz sem tudtak hozzájutni, hiszen a két ruhatár közül az egyik az épületen belül volt. Tehát a józan paraszti ésszel is felismerhető problémát nem hogy orvosolni nem sikerült (például egy nem fűtött, de a széltől védő, további sátor felállításával), de még rontottak is rajta.
Aztán ott a ruhatár. Télvíz idején, szilveszterkor odakinn farkasordító hideg van, így mindenki felcuccolva érkezik, és szeretné berakni ezeket a cuccokat a ruhatárba, hogy aztán a fölös tehertől szabadon mehessen táncolni, inni stb. Ezzel szemben a ruhatárakra már jóval éjfél előtt kikerült a megtelt tábla. Persze, voltak ügyeskedők, akiknek mégis sikerült a feladatot abszolválni, de nekik is fejenként 200 forintot kellett otthagyni a pultnál, mivel a tárolásnak a díját a belépőjegy nem tartalmazta.
A ruhatári plusz költségeken még könnyedén túltenné magát az ember (főleg, ha már túlélte a tömeget és a mindenhol tapasztalható félórás sorban állást), de akkor megakad a szeme a bárpult fölött kifüggesztett italárakon, amiket bármely ingyenes, beugrómentes hely megirigyelhetne. Lőre, folyó bor színvonalú nedűt lehetett kapni decinként közel 300 forintért, és akkor a pezsgőről és a töményről inkább nem is beszélnék. Manapság már nem lehet kiakadni a fővárosi árakon, hozzászokik az ember, hogy pofátlan árakkal szembesül az éttermekben és a szórakozóhelyeken, de azért mindennek van határa.
A hab a tortán a mellékhelyiségek előtt állandósult sor volt. De a vendégek feltalálták magukat, és a mosdókat leleményesen koedukálták: a piszoárnál aránylag gyorsan haladt a sor, még úgy is, hogy a lányok kisajátították maguknak a zárható ajtajú fülkéket. Ám a sátorban található mobilbódéknál már nagyobb volt a küzdelem, ami ahhoz vezetett, hogy aki itt múlatta az időt, a műsor élvezete helyett óráknak tűnő perceket tölthetett embertársaival a jobb pozícióért versenyezve.
Hogy mindezek után milyen volt a buli? A zene nagyon jó, köszönhetően a meghívott zenekaroknak és a cafés DJ-knek. Minden más a szervezés legalacsonyabb fokán volt, ami azért sajnálatos, mert ennyi pénzért elvárná az ember, hogy ne kelljen egymást lökdösve-taposva tolongani és sorban állni. Pont ezt elkerülendő fizet bárki beugrót az ilyen eseményekre. Lehetett volna a jegy pár ezressel drágább, cserébe biztosíthatták volna a rendes infrastruktúrát és az alacsonyabb árakat, bár hogy őszinte legyek, azt sem értem, a mostani belépő árából ezt miért nem sikerült előteremteni.
Egy biztos, a Merlin ilyen formában alkalmatlan ekkora embertömeg befogadására, és a szervezőknek nem lett volna szabad ennyi jegyet értékesíteni. Ahogy olvastam mások tapasztalatait, nem ez volt az első olyan alkalom, amikor ezek a problémák ezen a helyen felmerültek. Mi jövőre biztosan máshol szilveszterezünk…
Oszd meg saját élményeidet a hozzászólásodban vagy fórumunkban!
A White Day: A Labirynth Names Schoolt a koreai Resident Evilként is említhetném, azonban a…
Mit kapunk, ha a szerelmünk a horror zsáner iránt sosem szűnt meg és ezt összekeverjük…
A Slime Rancher folytatása korai hozzáférésébe történt betekintésünk alapján úgy tűnik, messze túl fogja szárnyalni…
Tizenegyedik alkalommal rendezi meg a JátékNet az Ország Játéka versenyt, amelyre idén 65 játékot neveztek…