2009 első filmajánlója

A 2008-as év során több említésre érdemes filmhez is szerencsénk volt. Most néhány olyan alkotásra szeretnénk felhívni a figyelmeteket, amikről eddig még nem szóltunk és érdemes velük kezdeni az új évet.

A rövid összefoglalónkban bemutatott három film közül kettő magyar produkció, ami egyben jelzi azt az örvendetes tényt is, hogy a karácsonyi szezonban, az amerikai gigaprodukciók mellett szerephez jutottak a honi alkotások is. Mindhárom filmhez az ünnepek előtt, illetve alatt volt szerencsénk, így most zanzásítva, egy csomagban ajánljuk ezeket nektek, hogy januárban se kelljen filmhiányban szenvednetek.

Valami Amerika 2

Az utóbbi időszakot elnézve ritkán találkozhattunk olyan magyar filmmel, amely folytatást is megért, a legtöbb rendező/producer örült, ha egyáltalán sikerül visszatermelnie a film költségeit. A Valami Amerika első része nagyot dobbantott 2001-ben. Emlékezetes karakterekkel és történettel dolgozott, ráadásul, mint ahogy az hazánkban bevett szokás, több slágergyanús betétdalt is tartalmazott, ami aztán tovább segített a film népszerűsítésében.

A 2. rész története pont ott folytatódik, ahol az első rész befejeződött. Az első rész összefoglalását és az azóta történteket egy mókás kis képregény formájában mutatják be a készítők. Tamásnak lesz pénze leforgatni a filmjét, a Bűnös várost, ami óriásit bukik a jegypénztáraknál, ahogy a DVD-változat is. Rábukkannak Alexra is, akit börtönből szabadulása után Bala, a maffiózó kicsit megszorongat, és most éppen egy amerikai darab jogait akarja megvásárolni, ami kisebb kalamajkák után végül Tamás kezébe kerül. Ám mint kiderül, a darab bukásra van ítélve, Alexnek pedig egy fillére sincs. Ráadásul Bala nem hagyja annyiban, és rászáll a fiúkra is…

A történet összességében egy korrekt iparosmunka, semmi eredeti nem található benne, viszont önmagában elviszi a hátán a produkciót. A film karakterei mókásak, követik az első részben megismert irányvonalat, ám szinte semmi újat nem mutatnak fel, így poénjaik sablonosak, helyenként elcsépelt helyzetkomikumra épülnek, és a legtöbbször csak megmosolyogtatni képesek a nézőt. A film zenéje a magyar popízlést követi, ha valaki szerette az első rész slágereit, most sem fog csalódni. Ha itt megállnánk az értékelésben, azt mondhatnánk, hogy ez egy korrekt folytatás, ami új történetbe helyezte a már bevált szereplőket, és mindenkinek csak ajánlani tudjuk a megtekintését…

Hogy ez nem így van, annak az elcsépelt és néhol erőltetett vicceket leszámítva egyetlen komoly oka van, ez pedig a film hossza. Míg az első rész 115 perce nem tűnt annyira hosszúnak, hogy a film vontatottá váljon, a második rész 110 percéből simán ki lehetett volna vágni jó pár jelenetet, úgy körülbelül a film egyharmadát. Ha nem kerültek volna bele olyan részek, mint például a takarítónő-casting, amik önmagukban nem adnak hozzá a történethez és nem is viccesek, akkor pont olyan hosszúságú lenne a film, hogy a poénok megfelelő sorrendben kövessék egymást, nem ülne le az esemény és nem érezné úgy a néző, hogy itt úgy nyújtják a celluloidot, mint a rétestésztát. Ráadásul lett volna éppen elegendő anyag egy rendezői változathoz, ami a DVD-s kiadás extráinak számát növelhette volna. Így viszont nagyon felemás lett a kép és pont azon a határon van a film, hogy ugyan érdemes megnézni a mozikban, de sokat nem veszíthet az sem, aki megvárja a DVD-s megjelenést. (besorolás: 12 év)

Értékelés: 6/10

Kaméleon

Elsőre talán az tűnhet fel, hogy a film műfaja „szélhámosfilm”. Aztán meg biztosan mindenki hallott Kulka „melegcsókjáról” is. Goda Krisztina filmje decemberben jelent meg a mozikban, és olyan filmet ígért, amilyet itthon még nem láttunk. Profi vágások és kameramunka, egymást megfelelő sorrendben követő jelenetek, pergő akció, remek színészek. A Kaméleon olyan minőségbeli szintet nyújt, amit eddig csak külföldi filmek esetében tapasztalhattunk.

Farkas Gábor foglalkozása: hivatásos szélhámos. A film már a nyitó képsoroknál szembesít minket a ténnyel. Nőket csábít el, mézes-mázos stílusát felhasználva azt mondja, amit hallani akarnak, aztán lelép a pénzükkel. Pitiáner módon űzi az ipart Tibivel, tettestársával közösen, aki mellesleg a szerencsejáték megszállottja. Mindig leakasztanak 1-2 milliót, de eddig még sosem ütötték meg a főnyereményt. Egy lepukkant kis lakásban laknak, a legtöbbször pedig takarítóként gyűjtik be a következő áldozat elcsábításához szükséges személyes információkat. Nem kényeskednek, amatőr, de összeszokott párosként folyamatosan kaszálnak, és bár a rendőrség figyeli őket, nem zavarnak túl sok vizet.

Aztán egyszer csak Gábor belezúg az egyik kiszemelt áldozatba. Habár a kezdetekkor is látszik, hogy nem az ő súlycsoportja a nő (túlságosan szép, okos, körmönfont, kifinomult, és az apja gazdag ), úgy dönt, most megfogja majd az Isten lábát. Hanna komoly kihívást és felkészülést jelent Gábor számára. A cél érdekében pedig képes bármit beáldozni…

A Kaméleon az elmúlt év egyik legjobb, ha nem a legjobb magyar filmje. Profi történetmesélés, a végén pedig elvarratlan szálak és morális kérdések egész sora fogadja a nézőt. Goda Krisztina a film fő cselekményszálára, Gáborra koncentrált, és ennek érdekében beáldozott mindent, csakúgy, mint főhőse. A rendezőnek bejött ez a lépés. Hogy Gábornak is sikerül-e igaz szerelemre és emberi kapcsolatokra találnia és túllépnie a pitiáner bűnözésen, azt megtudhatjátok, ha megnézitek a Kaméleont. Kötelező darab, megtekintése mindenkinek ajánlott! (besorolás: 12 év)

Értékelés: 9/10

Slumdog Millionaire (még nincs magyar címe)

Indiai filmekben sosincs hiány, sőt, lassan legalább olyan kultusza és ellenkultusza van a bollywoodi filmeknek, mint a brazil sorozatoknak. Komoly filmes iparág alakult ki Indiában, amiből az európai és az amerikai nézők csak a jéghegy csúcsát láthatják. Ezek a filmek általában bemutatják az ottani kultúrát, körítésként remek színészeket tálalnak egy felejthető, ámde bájos történet mellett. Ezt a nyugis állóvizet kavarja fel nagy mértékben a Slumdog Millionaire, amelyet eddig főként csak nemzetközi filmfesztiválokon lehetett megtekinteni.

A film nélkülözi mindazt a cukormázat, amit a többi társa felmutat, és elég naturalista módon ábrázolja a nyomornegyedből érkező főhős, Jamal Malik élettörténetét. Jamal bekerül a Legyen Ön is milliomos! című vetélkedőbe, ahol egymás után helyesen válaszol a feltett kérdésekre. A film kezdetén betekintést kapunk a nem túl kíméletes rendőrségi vallatásba, amikor is kérdőre vonják Jamalt, vajon csalással sikerült-e az eddigi kérdésekre helyes választ adnia. A film az egyes válaszokhoz kapcsolódó élettörténeti elemeket mutatja be, valamint kegyetlen őszinteséggel fest képet Bombay (Mumbai) nyomornegyedeiről és alvilági életéről.

Jamal élete nem csupán a korrupciót, a (gyermek)bűnözést és egy kegyetlen, elállatiasodott világot reprezentálja, de gazdag forrása az indiai kultúrának is, amibe lépten-nyomon betekintést nyerhetünk, sokkal nyersebb valójában, mint bármely idegenvezető által tehetnénk. (Hacsak nem fogadjuk fel Jamalt idegenvezetőnknek, ahogy ennek lehetőségét a film egyik jelenete is érzékletesen körüljárja.) Danny Boyle, a Trainspotting rendezője olyan koprodukciót valósított meg, amelyről még csak sejteni sem lehet, hogy amerikai közreműködéssel készült, ráadásul olyan gyerekszereplőkkel, akik fantasztikus átéléssel, hitelesen játszanak. Bár az itthoni bemutatóról még nincs hírünk, aki csak teheti, nézze meg ezt a filmet, mert 2008 (és a csúsztatott bemutatók miatt 2009) egyik legjobb filmjét tekintheti meg a mozikban! (külföldi besorolás: 15 év)

Értékelés: 9/10