Tomb Raider: Underworld játékteszt

Lara Croft újabb kalandokba bonyolódik, újabb csodás helyszínekre utazik el és megint csak forró helyzetekből menekül meg, miközben antik dolgok és titkok után kutat. Csak egy újabb epizód vagy annál azért több?A bevezetőben szereplő szöveggel talán össze is foglalhattam volna a játék lényegét, de ebben az esetben felesleges lenne cikket írni Lara legújabb kalandjairól. Ettől még a lényeg sokat nem változott: adott főhősnőnk, sok-sok fegyver és ellenség, a lenyűgözően szép környezet, egy egész pofás történet és hozzá kellemes történetmesélés, továbbá minden olyasmi, ami eddig sikerre vitte a Tomb Raider-sorozatot.

Az Underworld ráadásul több olyan dologból is építkezik, ami a Legendben már megjelent. Elsődlegesen a sztori az, ami követi az eddigi eseményeket, éppen ezért a játék főmenüjéből elérhető egy visszatekintő, ami gyors összefoglalást nyújt azok számára, akik nem játszottak a Legenddel. Aztán a quick time elemeket eltávolították a játékból, helyére megérkezett a Situational Adrenaline, ami tulajdonképpen annyit takar, hogy egyes helyzetekben, ha forró lesz a talaj a lábunk alatt, lelassul a játék és ahelyett, hogy valami extra dolgot kellene produkálnunk, egyszerűen csak felhívják a figyelmünket arra, hogy be fog következni egy esemény és nekünk gyorsan reagálnunk kell erre az eseményre, máskülönben főhősnőnk elhalálozik. Ez nagyon szépen működik, ráadásul látványos is, ami nagy mértékben növeli a beleélést, valamint hozzájárul ahhoz, hogy még nagyobb szabadságot élvezzünk a játékban.

Míg a Legend megvariálta a Tomb Raider játékmenetét és játékélményét, az Underworld csak apróbb részeit finomítgatja. Kicsit változik a fegyverválaszték, újabb eszközök állnak a rendelkezésünkre (pl. a víz alatti szonártérkép), ám nagy mértékben nem változott az alapkoncepció. Az Underworld és a Legend alapján a játékban két fő stílus találkozik: bizonyos részeknél adott egy óriási tér (legyen zárt vagy nyitott), és különböző feladatokkal és akadályokkal megbirkózva kell eljutnunk A pontból B pontba. A hogyan kitalálása csak leleményességünkön és ügyességünkön múlik, ráadásul nem csak egy út vezet a célba. A tereptárgyakat többféleképpen felhasználhatjuk, ami miatt úgy érezzük, valóban mi oldottuk meg a feladványokat és nem egy előre leírt, scriptelt pályán kell végighaladnunk, hanem interakcióba léphetünk a környezettel és saját stílusunkat kamatoztathatjuk. A másik típusú részeknél valamilyen pergős akció kellős közepén találjuk magunkat: vagy környezetünk biztosítja, hogy reflexeink ne rozsdásodjanak be vagy közelharcba keveredünk ellenségeinkkel és a támadásaikat kell elhárítanunk, miközben megpróbáljuk ép bőrrel megúszni a találkozást. A két rész eltérő stílust követel meg a játékostól, ám tökéletesen kiegészítik egymást. Ki szeretne azzal foglalkozni a gondosan megtervezett ugráskombináció közben, hogy éppen tigrisekre kell lövöldözni? Az egyikhez türelemre és pontosságra van szükség, míg a másikhoz az egekig pumpált adrenalinra.

Az eddig áttekintett elemek alapján az új rész nagyon jól teljesít. Nézzük hát, mik azok a pontok, ahol már kevésbé jól muzsikál. Ugyan a táj gyönyörű és az átvezető képsorok után is tátva marad a játékos szája, ráadásul a zene és a hangeffektek is kiválóan illeszkednek a hangulathoz, ennek sajnos megvan az ára. A játék bizonyos pontokon beszaggat, lelassul, ami elsődlegesen a PS3-tulajokat fogja kellemetlenül érinteni, mivel a probléma ott gyakrabban fordul elő, mint X360 esetében. A másik, minden játékost érintő és sokkal nagyobb probléma az, hogy az egyes tereptárgyak, árnyékok esetében apróbb anomáliák fordulhatnak elő, amik közül a legidegesítőbb az a tény, hogy a földön elrejtett elsősegélycsomagokat és egyéb begyűjtendő tárgyakat nagyon nehéz észrevenni, szinte belemosódnak a textúrába (különösen nagyobb, HD-felbontásban). Így ezek megtalálása okozza a játék talán legnagyobb kihívását. Aki szeretné megtalálni a pályákon összegyűjthető összes tárgyat, annak jól fel kell kötnie a gatyót.

A legidegesítőbb hiba mégsem itt, hanem az irányítás terén található. Nem igazán tudom elképzelni, hogyan maradhatott olyan a kameramozgatás és az irányítás, amilyen, hiszen egy kimondottan külső nézeti akciójáték-sorozatról van szó, ami már jó pár részen túl van és éppen elég lehetőség adódott arra, hogy egy felhasználóbarát megoldást kifejlesszenek. Ehhez képest az új részben a kamera néha pont ellenünk dolgozik és nem mutatja meg az ugrásunkhoz szükséges következő kapaszkodót, néha egyszerűen ugrás előtt vált irányt, ezzel elrontja az ugrásunkat is, megint máskor meg egyszerűen csak idegesítő, hogy külön irányítgatni kell, mert éppen valamilyen terepakadályba ütközött és így semmit nem látunk a pályának azon részéből, amerre haladnánk. Sajnos a kamerától függetlenül is akadnak problémák az irányítással, például olyankor, amikor Lara megmakacsolja magát és olyan, láthatatlan tereptárgyba ütközik, amiből nehéz őt kimozgatni. Ez lehet sima futás közben, lehet ugrások után vagy tulajdonképpen bármikor. Ilyenkor akár több tíz másodpercig is elszórakozhat a játékos, mire sikerül eltalálni azt az irányt, ami kivezeti Larát a láthatatlan "mocsárból". A víz alatti irányítás és kamerakezelés hasonlóan idegesítő, amit tetéz a korábban említett probléma, hogy az egyes tereptárgyakat nagyon nehéz felismerni. Éppen ezért már a játék elején elmehet a kedvünk az Underworldtől, amikor már 15-20 perce csak azt keressük, merre található a továbbhaladásunkhoz éppen szükséges tereptárgy. Egyrészről érdemes megküzdeni a továbbhaladásért, mert gyönyörű jeleneteknek, kihívást jelentő feladványoknak lehetünk szemtanúi és részesei, másrészről érdemes tudatosítani magunkban, hogy az irányítás később sem lesz jobb, például simán előfordul, hogy egy íves felületnél (ahol nem lehet megkapaszkodni a széleken) Lara ahelyett, hogy megállna a szélén, egyszerűen csak lesétál a biztos halálba.

Aki képes túltenni magát a fenti problémákon, egy korrekt Lara-kalandba élheti bele magát, különösen X360-on, ahol az achievementek is jól ki lettek találva, ráadásul DLC-ket is megjelentetnek a játékhoz. Legrosszabban a PS3-tulajok jártak, akiknek a gépén ráadásul még szaggat is a játék. A végeredményt igazából a mérleg két serpenyőjének egyensúlya alakítja ki: az akciójátékhoz illő csodálatos grafika, a jó történet és az elvarázsoló hangulat, valamint a profi kivitelezés áll szemben a helyenként irányíthatatlan Larával, a nehezen felfedezhető tereptárgyakkal, apróbb technikai problémákkal és a rossz kameramozgással. Jó példája annak, hogy egy kicsit hosszabb bétateszteléssel és odafigyeléssel hogyan lehetett volna olyan részt alkotni, amelyik kiemelkedik a sorozatból. Így viszont csak egy újabb epizód jutott, ami összességében éppen hogy csak a Legend nyomába ér. Lara-rajongóknak kötelező darab, a többieknek inkább a Legend javasolt.

Értékelés: 7/10
A játékot az ÜberKonzoltól kaptuk tesztelésre.