A Rómeó és Júlia, illetve a Moulin Rouge! rendezője, Baz Luhrman egy újabb nagyszabású giccsmozit hozott össze, melyben Ausztrália jelenleg két legismertebb és legsikeresebb színészével, Nicole Kidman-nel és Hugh Jackman-nal dolgozott együtt.
Idén Karácsonykor sajnos mellőznünk kellett a hangulatos, humoros, tanulságokkal dobálódzó családi mozikat, cserébe viszont kaptunk egy romantikus vígjátékot, egy igazi giccsparádét, melyben Baz Luhrman a ’40-es évek összes ismert kellékét felhasználva hozta össze az Ausztráliát. A nagyszabású projekthez sikerült meggyőznie azt a Nicole Kidmant, akivel korábban a Moulin Rouge-ban már dolgoztak együtt, és azt a Hugh Jackmant, aki ezidáig hasonló stílusú moziban még nem mutatta meg foga fehérjét.
A II. világháború felhői még csak gyülekeznek Ausztrália felett, amikor egy angol arisztokrata nő érkezik a hatalmas kontinensre. Lady Ashley (Nicole Kidman) azért jött, hogy segítsen férjének birtokaik eladásában. Ám férje váratlanul meghal, és ő egy idegen országban ragad; öröksége egy akkora legelő, mint Belgium és kétezer marha. Vagyona védelmében kénytelen egy helyi cowboy (Hugh Jackman) segítségét kérni, hogy az isten háta mögül eljuttassa a csordát Ausztrália túlsó felére. Együtt teszik meg a lehetetlennek tűnő, kétezer mérföldes utat a lenyűgöző, félelmetes és ismeretlen vidéken. Együtt élik át a japánok orvtámadását, együtt mentenek meg egy elhagyott bennszülött fiút, és együtt találnak rá a szerelem addig nem ismert ízére…
A gyönyörű hóesés, karácsonyi- és családi hangulat helyett kapunk tehát egy romantikus vígjátékot, melyet Ausztrália legszebb vidékein vettek fel. Hó sehol, hangulat sehol, de legalább az arcunkba kapunk frenetikus tájképeket, gyönyörű lovakat, kőkemény cowboy-okat, és egy raklapnyi giccses túlzást. Persze Luhrman mindig is különc alkotásairól volt híres, hiszen ki az a marha, aki Shakespeare klasszikusát olyan szinten erőszakolja meg, ahogy azt a direktor úr tette. Persze ettől még telitalálat volt, de valószínűleg elsőre mindenki furán nézett a hihetetlen ötletekre. Valami hasonló élmény részesei lehetünk az Ausztráliában is, ahol az égbolt megmagyarázhatatlan módon rikító vanília színű, minden cowboy kigyúrt, olajos testű, a helyszínek jelentős részéből pedig árad a műanyag szag, annyira hitetlen az egész.
Persze, aki rajong ezért a giccsért, az tobzódhat az élvezetekben, aki viszont kicsit is figyel a forgatókönyvre és Nicole "Jégkirálynő" Kidman játékára, az azonnal újabb hibákba botlik. A több mint két és félórás mozi végeztével az embernek végig hiányérzete van. Mintha a rendező tovább szerette volna nyújtani a rétestésztát, és igaza van, mert lett volna még mit elmesélnie. Ezen kívül nehezen tudunk megbirkózni azzal a ténnyel, hogy Luhrman nem igazán tudta, hogy most mit is akar nekünk bemutatni. A tehenészfiú és a sznob arisztokrata románcának kibontakozását, vagy azt ausztrál történelem egyik gyalázatos jelenségt, az ún. ellopott nemzedékeket. Ez röviden annyit takart, hogy félvér gyermekeket a szülők akarata ellenére szakítottak el családjuktól, hogy azokat megnevelve, sikeresen "integrálják" a társadalomba. Na, persze…Szóval ez a két és félóra akár szólhatnak a félvér fiút alakító Nullah (Brandon Walters) szívbemarkoló történetéről, a rendező mégis ide-oda csapong, ami kisebb képzavart és érthetetlenséget szül a nézőben.
A film másik buktatója maga Nicole Kidman. A Botox-királynő minimális arcmimikára is képtelen, a mosolynak halvány jelét se képes felmutatni a valaha sikerben tobzódó színésznő. Ettől még kiváló színésznőnek tartom Kidman-t, hiszen nem egyszer bizonyította már, hogy tehetséges, de egy romantikus vígjátékban szerepeltetni igazi baklövés. Jackman-ről nehéz bármit is mondani, szerepe nem igazán fontos, a sztori végig az arisztokrata hölgyre és az ifjú félvér fiú kapcsolatára fókuszál, pedig ha hagyta volna Luhrman kibontakozni a románcot, akkor nemcsak a film első negyedórája lett volna szórakoztató, hanem a maradék két óra is. Így mindössze megmarad egy egyszer nézős produkciónak, amit barátnővel vagy jövendőbeli asszonykával összebújva azért érdemes meglesni.
Értékelés: 7/10
A Rosszfiúk főszereplői ugyan jó útra tértek (de tényleg!), de olybá tűnik, hogy meggyűlik a…
Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…
2025 májusában érkezik a hazai mozikba a második, immáron végső leszámolásos Mission Impossible-film, amelyben valószínűleg…
A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…
Egy alkimista szimulátor szerepjátékos elemekkel, ez az Alchemist: The Potion Monger!