Ausztrália – Filmkritika
16 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).
A Rómeó és Júlia, illetve a Moulin Rouge! rendezője, Baz Luhrman egy újabb nagyszabású giccsmozit hozott össze, melyben Ausztrália jelenleg két legismertebb és legsikeresebb színészével, Nicole Kidman-nel és Hugh Jackman-nal dolgozott együtt.
Idén Karácsonykor sajnos mellőznünk kellett a hangulatos, humoros, tanulságokkal dobálódzó családi mozikat, cserébe viszont kaptunk egy romantikus vígjátékot, egy igazi giccsparádét, melyben Baz Luhrman a ’40-es évek összes ismert kellékét felhasználva hozta össze az Ausztráliát. A nagyszabású projekthez sikerült meggyőznie azt a Nicole Kidmant, akivel korábban a Moulin Rouge-ban már dolgoztak együtt, és azt a Hugh Jackmant, aki ezidáig hasonló stílusú moziban még nem mutatta meg foga fehérjét.
A II. világháború felhői még csak gyülekeznek Ausztrália felett, amikor egy angol arisztokrata nő érkezik a hatalmas kontinensre. Lady Ashley (Nicole Kidman) azért jött, hogy segítsen férjének birtokaik eladásában. Ám férje váratlanul meghal, és ő egy idegen országban ragad; öröksége egy akkora legelő, mint Belgium és kétezer marha. Vagyona védelmében kénytelen egy helyi cowboy (Hugh Jackman) segítségét kérni, hogy az isten háta mögül eljuttassa a csordát Ausztrália túlsó felére. Együtt teszik meg a lehetetlennek tűnő, kétezer mérföldes utat a lenyűgöző, félelmetes és ismeretlen vidéken. Együtt élik át a japánok orvtámadását, együtt mentenek meg egy elhagyott bennszülött fiút, és együtt találnak rá a szerelem addig nem ismert ízére…
A gyönyörű hóesés, karácsonyi- és családi hangulat helyett kapunk tehát egy romantikus vígjátékot, melyet Ausztrália legszebb vidékein vettek fel. Hó sehol, hangulat sehol, de legalább az arcunkba kapunk frenetikus tájképeket, gyönyörű lovakat, kőkemény cowboy-okat, és egy raklapnyi giccses túlzást. Persze Luhrman mindig is különc alkotásairól volt híres, hiszen ki az a marha, aki Shakespeare klasszikusát olyan szinten erőszakolja meg, ahogy azt a direktor úr tette. Persze ettől még telitalálat volt, de valószínűleg elsőre mindenki furán nézett a hihetetlen ötletekre. Valami hasonló élmény részesei lehetünk az Ausztráliában is, ahol az égbolt megmagyarázhatatlan módon rikító vanília színű, minden cowboy kigyúrt, olajos testű, a helyszínek jelentős részéből pedig árad a műanyag szag, annyira hitetlen az egész.
Persze, aki rajong ezért a giccsért, az tobzódhat az élvezetekben, aki viszont kicsit is figyel a forgatókönyvre és Nicole "Jégkirálynő" Kidman játékára, az azonnal újabb hibákba botlik. A több mint két és félórás mozi végeztével az embernek végig hiányérzete van. Mintha a rendező tovább szerette volna nyújtani a rétestésztát, és igaza van, mert lett volna még mit elmesélnie. Ezen kívül nehezen tudunk megbirkózni azzal a ténnyel, hogy Luhrman nem igazán tudta, hogy most mit is akar nekünk bemutatni. A tehenészfiú és a sznob arisztokrata románcának kibontakozását, vagy azt ausztrál történelem egyik gyalázatos jelenségt, az ún. ellopott nemzedékeket. Ez röviden annyit takart, hogy félvér gyermekeket a szülők akarata ellenére szakítottak el családjuktól, hogy azokat megnevelve, sikeresen "integrálják" a társadalomba. Na, persze…Szóval ez a két és félóra akár szólhatnak a félvér fiút alakító Nullah (Brandon Walters) szívbemarkoló történetéről, a rendező mégis ide-oda csapong, ami kisebb képzavart és érthetetlenséget szül a nézőben.
A film másik buktatója maga Nicole Kidman. A Botox-királynő minimális arcmimikára is képtelen, a mosolynak halvány jelét se képes felmutatni a valaha sikerben tobzódó színésznő. Ettől még kiváló színésznőnek tartom Kidman-t, hiszen nem egyszer bizonyította már, hogy tehetséges, de egy romantikus vígjátékban szerepeltetni igazi baklövés. Jackman-ről nehéz bármit is mondani, szerepe nem igazán fontos, a sztori végig az arisztokrata hölgyre és az ifjú félvér fiú kapcsolatára fókuszál, pedig ha hagyta volna Luhrman kibontakozni a románcot, akkor nemcsak a film első negyedórája lett volna szórakoztató, hanem a maradék két óra is. Így mindössze megmarad egy egyszer nézős produkciónak, amit barátnővel vagy jövendőbeli asszonykával összebújva azért érdemes meglesni.
Értékelés: 7/10
