Oldal kiválasztása

Gears of War 2 – Játékteszt

Gears of War 2 – Játékteszt
16 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

A szerdai Citadellán tartott bemutatópartin elsők között próbálhattuk ki a pénteken megjelent Gears of War 2-t, melyet a napokban komolyabb tesztelés alá vontunk.

Szerdán este a Microsoft meghívásának eleget téve szerkesztőségünk részt vett a Citadellán megrendezett Gears of War 2 bemutatóbulin, ahol a hazai szaksajtó jeles képviselőivel karöltve elsők között próbálhattuk ki Cliff Bleszinski vezető dizájner produktumát. Az egy-két órás kooperatív nyüstölést követően otthoni fotelunkba huppanva folytattuk Marcus Fenix-szel és a Delta kommandóval a sáskairtást, majd az így kapott összképet most szavakba formálva próbáljuk meg eljuttatni hozzátok. Az igazat megvallva, nagyon nehéz helyzetben vagyok, mert ugyan tízpontos produkció nem létezik, de egyszerűen nem tudtam fogást találni a játékon. Nincs parasztvakítás, pont azt kapjuk, amit az EPIC beígért, ráadásul az első részhez képest mindezt sokkal töményebb dózisban.

Az első epizód 2006 novemberében látott napvilágot és az EPIC által kínált egyszerűsége ellenére hatalmas sikert aratott. A fejlesztők egyetlen percig sem próbálkoztak különféle stílusok egyvelegével házalni, ez pedig igencsak merész húzás volt a jelenlegi piaci igények ismeretében. Cliff Bleszinski vezető dizájner és csapata egy keményvonalas akciójátékot kínált, mely egy teljesen pofon egyszerű, kézenfekvő, könnyen elsajátítható metódust követett. És pont ez volt az a tényező –  na meg a nem elfelejtendő körítés – ami miatt az X360 egyik legsikeresebb és legkeresettebb produkciója lett Marcus Fenix sáskajárása. Ez az egyszerű, velejéig lecsupaszított játékmenet, a csak menni és lőni koncepció mégis egy olyan masszív élményt nyújtott, amit a második résszel csak tovább fokozott az EPIC, így tényleg csak szuperlatívuszokban tudunk majd nyilatkozni a produkcióról.

Érezték is ezt a fejlesztőcsapatnál, ugyanis a jól bevált receptből semmit nem vettek el, ellenben egy olyan titkos adalékkal sikerült fűszerezni az egészet, amivel a folytatás már a fejlesztés kezdeti fázisában a szebb, jobb felfogás kézenfekvő jegyében született meg. Tehát a játékmenet mit sem változott, vagyis továbbra is a bújj fedezékbe és lőjj elvet kell követnünk, viszont mindezt  a kezdetektől fogva úgy kapunk az arcunkba, hogy csak állunk és bámulunk. A reformok gyakorlatilag a még több, még grandiózusabb elvet követve lettek bevezetve, tehát továbbra is zseniális pályatervezéssel és könnyedén elsajátítható irányítással lesz dolgunk. A helyszínek változatosak, ötletesen és logikusan felépítettek és egyetlen percig sem maradunk fedezék nélkül. Mindig lesz valami tereptárgy, ami mögé bebújva könnyedén levadászhatjuk a lesből ránk támadó Locust hordákat. Ebben segítségünkre lesznek majd bajtársaink is, habár a maximális pontszám elérése pont itt bicsaklik meg kicsit. Az MI nem mindig van a helyzet magaslatán, így akadnak szituációk, amikor érdemleges saját magunkra hagyatkozni, viszont a legjobb, ha valamelyik haverral vállvetve vetjük bele magunkat a grandiózus összecsapásba. Tesztünk során többször is csatlakozott egy-egy játszópajtás a kalandba és az igazat megvallva frenetikus élmény, amikor egy-egy jól sikerült offenzíva egy előre megbeszélt, ötletes taktika eredménye. A már említett pályatervezés ennek, a manapság már-már kötelező elemnek a jegyében született. A sok-sok lövöldözős jelenetek közé azért sikerült becsempészni a közelharci mozzanatokat is. A játék névjegyének számító láncfűrészes csúzli jóvoltából alkalmunk nyílik végighasítani pár emberhúsra éhes sáskába, ha pedig keveselnénk ezen funkciót, akkor párbajokra is sort keríthetünk, melyek egy-egy leegyszerűsített QTE formájában zajlanak. Ebből természetesen következik, hogy továbbra is megmaradt a regenerálódó életerő, azonban ha mégis elesnénk csata közben, akkor ott vannak társaink, akik bármikor életet lehelhetnek belénk.

Az egyjátékos mód apróbb finomhangolásai mellett természetesen komoly ráncfelvarráson esett át a többjátékos módusz is. A Gears of War egyik erősségének számító mód a második részben a jól bejáratott játéktípusok mellett egy vadonatúj módot is felvonultatott, a Horde-ot. Egy zseniális alapötleten alapuló multiplayer játékmóddal van dolgunk, melyben  maximum öten szállhatunk szembe az állandóan özönlő Locust csapatokkal szemben, ráadásul szintén kooperatív módban játszhatunk. Nem lennénk meglepve, ha a következő hetekben ismét a legjobb három valamelyike közé verekedné magát az Xbox LIVE toplistában a GoW 2. Szüksége is van a második résznek a masszív többjátékos opcióra, ugyanis az első részhez hasonlóan a második felvonás is iszonyatosan rövidre sikeredett. Közel tízórányi játékélménnyel bír a szólómód, ami mai szemmel nézve nagyon kevés, viszont mindezt ellensúlyozza az egész grandiózus kivitelezése. Összesen öt fejezetet kapunk, melyek mindegyike komoly meglepetéssel bír és mivel a játék magyar feliratozással került forgalomba, így a történet könnyebb megértése is sokat dob a játékélményen. A történet kezdetektől fogva jóval nagyobb fordulatszámon pörög, a történet előrehaladtával pedig rengeteg drámai fordulatban lesz majd részünk, a helyszínek között pedig egészen elképesztőek is akadnak. Itt megjegyezném, hogy például már a második küldetés látványosabb és izgalmasabb és monumentálisabb, mint az első epizód bármelyik missziója. A fejlesztők sikeresen elérték, hogy az unalom teljes elűzésével és az üresjáratok nullára redukálásával egy majd tízórányi pörgést tártak elénk. Ez esetben szerintem megbocsátható bűn a játék rövidsége.

Grafikai téren is komoly előrelépést ért el az EPIC, pedig már az első rész se volt az a csúnyácska játék. A fejlesztők élve az Unreal Engine 3 adta lehetőségekkel, annak képességeit velejéig kifacsarták és az első felvonás kicsit szürkés, komorabb világa helyett egy színekben gazdag, de a játék háborús életképeihez tökéletesen passzoló megvalósítást eszközöltek. Ezt a vizuális élményt csak tovább fokozza azaz audiovizuális körítés, ami nem sok blockbuster jellemző sajátossága. Kiváló szinkronhangok, fantasztikus és hátborzongató Locust hörgések, továbbá egy zseniálisan megírt forgatókönyv garantálja, hogy teljesen elmerüljünk a játékban, mely drámai betétei mellett úgy éri el, hogy ráaggassuk az epikus jelzőt, hogy egy csipetnyi románcot is belecsempésztek a fejlesztők.

A Gears of War 2-vel az EPIC nagyon magasra helyezte a lécet, így kérdés, hogy az esetleges harmadik rész mivel tudja felülmúlni a november 7-e óta kapható második részt. Nehezen tudjuk elképzelni, hogy mindazt a tömény, adrenalinban tocsogó akciót, a látványos, grandiózus, epikus csatákat, a meseszép, változatos helyszíneket felül lehet múlni, azonban semmi se lehetetlen. Mindenesetre a második részről elmondható, hogy az idei X360 felhozatal legerősebb címe, így nem csodálkozunk azon, hogy a Sony nem nagyon mert harcba szállni a produkcióval, pedig kíváncsiak lettünk volna, hogy a Killzone folytatása képes lett volna megszorongatni Marcus Fenix-et. A sáskáknak nem ment…

9.7/10

Translate »