Lips – Játékteszt

16 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

Szerda este a Citadellán tartotta a Microsoft az év utolsó nagy premier partiját, ahol meglepő módon nem valamelyik agyon hype-olt produkcióját, hanem egy karaoke játékot, a Lips-et prezentálta a nagyközönség előtt.

Lips Launch Party a Citadellán:

Tesztünket rendhagyó módon egy rövid buli-beszámolóval indítjuk, ugyanis ezen a héten szerdán, a Citadella Teraszon tartotta a Microsoft az idei esztendő utolsó launch partiját, mely meglepő módon a casual réteg számára készült karaoke játékot, a Lips-et leplezte le a hazai szaksajtó előtt.

A rendezvény nyitó akkordjaként Joó Ildikó, a Microsoft egyik fő vezetője állt ki a színpadra, ahol röviden vázolta a játék lényegét, specifikációt, de az ifjú hölgy sajnos nem vetemedett éneklésre. Mindeközben az összes kiállított masinán mindenki próbára tehette énektudását és egy esetleges jobb eredményért cserébe egy Lips yoyo-val gazdagabban térhetett haza. Az estnek természetesen sztárvendégei is voltak, ugyanis a Microsoft Hungary elhozta a jelenleg futó Megasztár szereplőit, illetve a korábbi szériából ismert Tóth Gabi garantálta, hogy ne csak fahangú kornyikálásokat hallhassunk a buli alatt. Egy-két merészebb delikvens még a színpadra is felmerészkedett, többek között Cseh Laci, úszó bajnokunk is dalra fakadt, ráadásul egy nagy kedvencet, a Depeche Mode tolmácsolásában ismertté vált Personal Jesus-t adta elő a pekingi olimpia úszó fenoménja. Negatívumként talán a hideget tudnám felhozni, habár ha figyelembe vesszük, hogy mindezért kárpótolt Budapest látképe, akkor valóban semmiség a hideg, amit egy plusz pulóverrel és kabáttal, na meg némi alkohollal könnyedén ellensúlyozni lehetett. Chilly-t nem nagyon sikerült dalra fakasztani (pedig de, csak szerencsére nem voltál fültanúja a balesetnek – Chilly), azonban jómagam az est jelentős részét "énekléssel" töltöttem, amit természetesen a torkom rendesen meg is sínylett.

Összességében elmondható, hogy a Microsoft az idei esztendőben csupa színvonalas bulit hozott tető alá, és remélhetőleg a következő esztendő is hasonló minőséget képviselő buliktól lesz hangos.

Lips játékteszt:

És akkor rendhagyó bevezetőnket követően térjünk rá magára a játékra, mely már nagyon hiányzott az X360 felhozatalából, hiszen a Sony pár éve futtatja a SingStar-t, mely szintén egy kiváló karaoke program, habár itt azonnal szeretném leszögezni, hogy ezen programot még nem volt szerencsém kipróbálni, így nem mennék bele felesleges hasonlítósdiba, hiszen nincs értelme. Az amúgy japánból származó szórakozási formával eddig egyetlen egyszer volt közelebbi kapcsolatom, akkor is enyhén illuminált állapotban, így a tesztet megelőzően voltak fenntartásaim az egésszel kapcsolatban, hiszen elég nehéz valamit úgy kipróbálni, hogy eleve ódzkodik tőle az ember. Aztán mindenféle tudatmódosító szer nélkül sikerült magunkat belevetni a játék boncolgatásába és nyugodt szívvel állíthatom, hogy fantasztikusan szórakoztunk.

A Lips kezdeti alapcsomagja nem sok minden rejt magában, de mégis pontosan annyit, mely a kezdeti induláshoz bőven elegendő. Először is ha kinyitjuk a dobozt, akkor találunk benne két wireless mikrofont, melyekről megjegyezném, hogy kiváló minőségűek, valóban azt az érzést keltik az emberben, hogy valami profi színpadi énekes és épp tízezrek előtt próbál valami maradandót alkotni. Aztán ott az alapjáték, mely kezdetben 40, különböző korszakokat és stílusokat felölelő dalokat tartalmaz. Tesztünk ideje alatt olyan klasszikusokat próbáltunk meg elénekelni, mint a No One Alicia Keys-től, Stand By Me Ben E. Kingtől, Listen To Your Heart – Roxette, Umbrella – Rihanna, Another One Bites The Dust – Queen, Rome Wasn’t Built In A Day – Morcheeba, Ring Of Fire – Johnny Cash, Hungry Like The Wolf – Duran Duran, Survivor – Destiny’s Child vagy a Personal Jesus a legendás Depeche Mode-tól. Az első negatívumot is ezzel kapcsolatban tudjuk felhozni, ugyanis akadnak olyan dalok, melyek nagyon nem illenek egy karaoke témájú játékhoz, ugyanis mind szövegük vagy dallamviláguk annyira nehézkes, hogy egy profi számára is valószínűleg kisebb gyakorlást igényel egy minőségibb produkció előadása. A túl gyors ének például sokszor megtréfált minket, ilyenkor pedig súlyos pontokat veszíthetünk, ami értelemszerűen a későbbi értékelésben üt majd vissza.

De kicsit térjünk vissza a mikrofonokra, melyek külleme azonnal elnyerte tetszésemet. A ceruzaelemmel működő perifériák a játék lelkét adják, hiszen nélkülük nem lehetne megszólaltatni a dalokat. Anyagukat tekintve hajaznak a kontrollerek finom fogású anyagához, így több órás markolászás után se lesznek kényelmetlenek vagy csúszósak. A szerkezet ezenkívül egy mozgásérzékelős rendszert is magában rejt, mely a dalok éneklése közben, illetve a mini-játékok alatt szolgál majd ki minket. Ezenkívül a periféria alján színesen világító ledecskéket találunk, melyek a különböző ütemekre többféle színben pompáznak.

A játékmódokat tekintve lehetőségünk van "Versus" módban, továbbá kooperatívban is kornyikálni. Vállalkozó kedvű partneremmel természetesen a duett lehetőségével élve próbáltunk beleadni apait-anyait, és egész szép eredményeket sikerült elérnünk. A rendszer ugyanis pontoz, ráadásul kegyelmet nem ismerve szórja a pontszámokat. Egy középső sáv jelzi, hogy milyen hangmagasságban és ütemben kell kiejtenünk ajkainkon a dallamokat és ha megfelelően reprodukáljuk az eredeti verziót, akkor a játék jutalomban részesít. Azonban ha kicsit eltérünk, akkor komoly pontoktól esünk el és csak részpontokat szór ránk a Lips. Ezenkívül a képernyő tetején egy sárga csík is folyamatosan töltődik és ha sikerül teljes állapotába töltenünk – feltétele a jó éneklés -, akkor aktivilásához a mikrofon különböző irányú, erőteljes lendítése szükségeltetik. Gondolok itt tapsolásra, dobolásra vagy épp különböző színpadi mozgások imitálására. Ilyenkor bónuszok hada zúdul ránk, melyeket mindenképpen érdemes megragadni, különben rengeteg pontszámtól esünk el. Ennek persze hátulütője is van, hiszen ilyenkor nehezebb a dalszövegre és a ritmusra figyelni, így ezen két folyamat összehangolása komoly erőfeszítést igényel majd a kezdők számára. A dal végéhez érve végezetül a játék kiértékeli teljesítményünket és az elért pontszám alapján különböző kategóriákba sorol minket – bolygó, csillag, naprendszer, univerzum, szupernova.

A mini-játékokkal kapcsolatban kicsit felemásak az érzéseink, ugyanis teljesen érdektelennek és feleslegesnek érezzük őket. Némileg rontanak a játék összképén, ugyanis véleményünk szerint egyszer bőven elég kipróbálni őket, többször ugyse fogjuk meglesni ezeket. Ilyen például az a mini-game, amikor egy bomba felrobbanását kell megakadályoznunk és időről-időre odébb kell tolnunk a kanócot.

A dalokkal kapcsolatban nekem személy szerint csakis pozitív tapasztalataim voltak, habár ehhez hozzátartozik, hogy jó részüket legalább hallásból ismertem és ez énekléskor nyilván megkönnyíti helyzetünket. Az induló 40 dal elsőre bőven elegendőnek bizonyult, de a Microsoft folyamatosan teszi majd közzé DLC formájában az újabb nótákat – tegnap megjött az első, november 28-án jön a második -, tehát mindenki megtalálja majd a maga kedvencét. Persze, ha úgy tartja kedvünk, akkor minden olyan mp3-at felpakolhatunk, melyek nem rendelkeznek DRM védelemmel, azonban ezekhez nem tudunk dalszövegeket társítani, ellenben a rendszer spontán generált videóklippel kompenzálja ezt a hiányosságot. Ezen negatívumot azonban feledteti, a kristálytiszta, gyönyörű kép, a letisztult, végtelenül egyszerűen kezelhető menü, az előre programozott playlist lehetősége és a játéknak az a varázsa, ami valószínűleg olyanokra is átszáll, akik korábban nem is hitték volna, hogy képesek lennének dalra fakadni.

Értékelés: 8.7/10

Dallista: