James Bond: Quantum of Solace játékteszt

Bond, James Bond. Ez az a mondat, ami lassan egy fél évszázada a kémfilmek szerelmeseinek egyet jelent a tökéletes ügynökkel. 20 filmen keresztül élvezhettük eddig a 007-es ügynök kalandjait, aki mindig tökéletes megjelenésű, érinthetetlen, mindezek mellett Michael Knight őseként beszél az órájával és jelenlétében érthetetlen módon minden nőnemű egyén endorfinszintje az egekbe szökik és elalél. Aztán 2006-ban, miután az addigi Bond (Pierce Bronsan) kiöregedett és nyugdíjba vonult, egy új Bondot kaptunk Daniel Craig személyében. A hangsúly az újon van. Az új generációból kisöpörték az eddig alappilléreknek számító dolgokat: Q-t és a szuperkütyüket, Miss Moneypenny-t, az udvariasságot stb. Maradt egy brutális Bond, aki nem sérthetetlen, nem sok köze van az úriemberekhez és még a humora is kifinomultabb. És hogy miért írtam le mindezt? Mivel nyakunkon az új next-gen Bond film, és ennek örömére a Call of Duty 5-öt elkövető Treyarch a két filmet felhasználva egy nagyszerű FPS-el ajándékoz meg minket a Beenox tolmácsolásában.

A kissé hosszúra sikerült bevezető után essen pár szó a játékról is. A történet ott kezdődik, ahol a Casino Royal befejeződött, de tekintettel azokra, aki még nem látták a filmet, csak annyit írnék, hogy egy festői környezetben kapjuk meg Bond irányítását az intro után. Ez persze a szokásos tutorial résznek tudható be, de unatkozni azért itt sem fogunk. Ami elsőnek feltűnik, az a gyönyörű grafika, ami nem véletlen, hisz a Trey-es fiúk/lányok a CoD 4 remekül bevált motorját fejlesztették tovább, ahogy tették azt a CoD 5 esetében is, tehát a vizuális élvezet garantált. Részletes, nagy felbontású textúrák vesznek minket körül, amiket még élethűbbé varázsol a valós fizika (szerencsére kimaradt a számomra idegesítő „minden mozog, aminek nekimennénk” effekt, csak azt tudjuk megmozdítani, amit a valós életben is meg tudnánk hasonló helyzetben). Aztán itt vannak még a látványos effektek és a színészek fizimiskájának tökéletes implementálása, tehát grafikailag nem lehet panaszunk a játékra, főleg hogy olyan egzotikus helyeken fordulunk meg, mint Bolívia, Velence, Németország, sőt, még egy sivatagi hotelban is tiszteletünket tesszük.

A játékmenet a megszokott sémákra építkezik, tehát megyünk, lövünk, majd jön a következő pálya, de mivel 2008-at írunk mindez kisebb dolgokkal fel lett rázva, de „nem keverve.” Egyik ilyen a fedezékrendszer bevezetése, ami ismerős lehet a Gears of Warból is. Egy gombnyomással fedezékbe vágjuk magunkat, ha van a környéken erre alkalmas hely, és mindezt mozgás közben is el tudjuk játszani. Ekkor, a’la Rainbow Six: Vegas, külső nézetbe vált a kamera, ezzel segítve a célzást és bizonyítva, hogy tényleg Daniel Craig bőrében osztjuk az áldást. Hogy azért túl sokat ne kelljen gondolkodnunk, a játék egy, a képernyő alján megjelenő felirat formájában jelzi, hogy hol tehetjük meg mindezt, de akit ez zavar, az a beállításoknál kikapcsolhatja a funkciót. Helyet kapott még a blind-fire opció is. Ez a jól ismert fedezék mögül való célzás nélküli kilövöldözés, csak itt ez működik is! Meglepően sok találatot érhetünk így el, és még csak nem is sérülünk közben. De hiába a biztonság, a jól megszokott célzott lövészet sokkal hatékonyabb, és legalább nem pazaroljuk az értékes skulót, ugyanis egyszerre csak három fegyver lehet nálunk. Ebből az egyik az alapfegyver, a PS 99, amihez még felvehetünk két halálosztó eszközt, melyeket leginkább ellenfeleink földi maradványaitól szedünk össze és ugyanezzel a módszerrel juthatunk a töltényhez is. Választék pedig van bőven, a különböző gépfegyverektől a mesterlövészpuskákig. Ha esetleg kifogynánk a munícióból, akkor sincs ok az aggodalomra! Karakterünkkel ugyanis közelharcba elegyedhetünk ellenfeleinkkel. Ezt szintúgy egy gombnyomással tehetjük meg, az áldozathoz közel. Maga a közelharc úgy néz ki, hogy a kamera külső nézetből mutatja Bondot és az áldozatot, előkerül a bullet time, és a célszemély testén megjelenik egy kör, amibe gyorsan bele kell vinnünk az egeret és kattintatnunk, különben sikertelen lesz a támadás, ami nincs épp pozitív hatással az egészségügyi állapotunkra (ezta bal alsó sarokban található fehér Bond sziluett szimbolizálja). Ha a jó öreg Rambo-féle kirohanok és szétcsapok köztetek metódust alkalmazzuk, akkor a kis figura homokóraszerűen eltüntetni magából a fehér kitöltést minden egyes találat hatására és eme akciónk jutalma a jól ismert véres pisztolybelsős képernyő a megszokott dallammal, majd a legutóbbi checkpoint visszatöltése.

Igen, checkpoint alapú mentést használ a játék, amivel nincs is gond, mivel elég sűrűn botlunk ilyen pontokba, és ügyesen játszva a játék sem túl nehéz, ráadásul a mentéssel sem kell külön bajlódnunk. Újabb jégkocka a martiniban a hackelés, ami nem igényel túl sok fejtörést, mindössze a felvillanó zöld nyilakkal egy időben kell lenyomni az iránygombokat. Nem sok ilyennel találkozunk a játék során, és akkor is csak ajtók kinyitására szolgál. Ha már a technikai dolgoknál tartunk, ejtsünk pár szót hősünk felszereléséről, ami kimerül egy darab PDA-ban. Eme hasznos kis szerkezetben található a küldetésünk célja, a térkép, melyen az ellenségek is láthatók a biztonsági kamerákkal egyetemben (ez nagyon hasznos a lopakodós küldetéseknél), és nem utolsó sorban a pályákon elszórt mobiltelefonok tartalmát is itt tekinthetjük meg. Ez utóbbiak összegyűjtése nem kötelező, ellenben nagyon hasznos. Értékes információkat tartalmaznak a pályáról: például ha be akarunk jutni valahova, de minden bejárat zárva van, és találunk egy telefont egy sms-sel, mely a karbantartóknak szól, hogy ugyan javítsák már meg a meglazult szellőzőnyílást, mert zörög. De tartalmazhat még fényképet, rögzített beszélgetést stb., tehát érdemes nyitva tartani a fülünket és alaposan szétnézni, ha mobilcsörgést hallunk.

Fentebb említettem, hogy a CoD 4 motor dübörög a játék alatt, ami állítólag annak AI-ját is használja. Félreértés ne essék, nincs baj a mesterséges intelligenciával, csak nem merültem el annyira a fent említett játékban, hogy ezt megállapíthassam. Amit viszont a játékban tapasztaltam, az kellően meggyőző. Fedezéket használnak, gránátot dobálnak, bekerítenek minket, és ha úgy hozza a helyzet, akkor kézitusába is belekezdenek. Illetve, ha lehetőség van rá, akkor mindig másfelől támadnak: nem sűrűn találkoztam kétszer ugyanonnan támadó rosszarcúval, de persze a szkriptelt egyedek ez alól kivételek. Külön tetszett, hogy a program minden egyes újratöltéskor cserélgette a karakterek skinjét.

Találhatunk különféle tereptárgyakat (héliumos palackot, olajos hordót, tűzoltó készüléket stb.), melyekbe belelőve látványos robbanásokat produkálhatunk, és ha jól időzítve tesszük mindezt, elég takaros kis népirtást rendezhetünk. Egyébként elég látványos az ilyenkor belassuló játék, ezzel növelve a filmszerű hatást. Említettem a lopakodást, mivel ilyen pályarészek is vannak, hogy nehogy belefásuljunk a töménytelen akcióba. Ezen részeknél célszerű guggolva haladni és közelharcban elintézni azt, aki erre rászolgált, és elkerülni a kamerákat. Utóbbiakat kontroll dobozuk segítségével a saját hasznunkra fordíthatjuk, esetleg le is kapcsolhatjuk őket. Kedvünk szerint szét is lőhetjük némelyiket, de ezzel csak felhívjuk magunkra a figyelmet, és vérfürdővé degradáljuk ezeket a részeket. Megemlíteném még az úgynevezett ügyességi részeket is. Sajnos nem sok ilyen van a játékban, viszont itt nem a mennyiség, hanem a minőség számít. Ezek szintén a filmes hatást hivatottak növelni. Ilyenkor külső nézetből láthatjuk hősünket, aki különféle látványos mozdulatokat művel. Ezt leginkább az építkezéses helyszínű üldözéses pályán figyelhetjük meg, és teljesen visszaadja a film képsorait, ahogy egyensúlyozunk, ugrunk, kúszunk, mászunk. (Az egyik ilyen hangulatos rész a játékból, spoilermentesen: a pókerasztaltól kell eljutnunk az Aston Martinig időre, és ahogy telik az idő egyre nyúlik a kép és torzulnak a hangok, összemosódik minden és egyre nehezebb koordinálni mozgásunkat – így, leírva nem tűnik nagy számnak, de ki kell próbálni, nem fogtok csalódni!) Ugyancsak nagy élmények a boss fightok. Ezek a már említett közelharc jegyében zajlanak, csak hosszabbak és látványosabbak. A pályákat a Star Trek filmekben látható kezelőfelületekre emlékeztető átvezető videók kötik össze, ahol általában M oktatja ki Bondunkat módszereit illetően és összegzi az eddig összegyűjtött információkat. A pályák a játék engine-jével készült videókkal kezdődnek, kiegészítve a futurisztikus, mégis puritán átvezetőket. Sajnálatos módon a videók és a játék alatti beszélgetések feliratai kimaradtak, de szerencsére a szereplők nagy része tiszta brit kiejtést használ.

Hangok terén sincs miért szégyenkeznie a programnak. A filmekből ismerős dallamok szólnak a pályák alatt, míg az akcióknál kicsit pergősebbre vált a háttérzene. A robbanások meggyőzően szólnak, a fegyverhangok is nagyon reálisak, plusz még a szinkronok is jól sikerültek. Technikai oldalról megközelítve egy közepes vason is nagyon jó muzsikál a játék, mindezt köszönheti a jól sikerült optimalizációnak, és az elég jól skálázható motornak

A játékidő pont megfelelő, körülbelül 8-10 órát tesz ki, és ebben nincs benne a többjátékos mód, ami a jól megszokott DM, TDM, CTF módok mellett pár Bondos módot is kínál. Az egyjátékos mód teljesítése után különféle extrákhoz jutunk: megtekinthetjük a játék közbeni renderelt videókat, és az MI6 Briefing Room nevezetű opciót is megkapjuk. Ez tulajdonképpen egy plusz pályákat nyújtó extra, ahol concept artokat, fegyver- és járműmodelleket, az Aston Martint és a szereplők modelljeit vehetjük alaposan szemügyre.

Összegezve a dolgokat: korszerű grafika, pörgős játékmenet, a filmekből ismert történet, melyet a készítők mindenhol feltupíroztak egy kis akcióval (legjobb példa erre az „I’m the money. Every penny of it.” című rész), intelligens ellenfelek, kellően hosszú játékidő és egy új Bond-hangulat. Ajánlom mindenkinek, aki szereti az FPS-eket vagy csak a jó akciójátékokat és persze a rajongóknak, akik nem pártoltak el a Casino Royal után a franchise-tól. Végezetül még annyit, hogy azok is nyugodtan kezdjenek bele, akik még nem látták a filmeket, ugyanis nagyszerű módon sikerült minimálisan spoileressé tenni a játékot, így nem rontja a filmélményt, csak ráhangolja az embert egy jó kis mozizásra.