Fallout 3 – Játékteszt

A Fallout sorozat ma már történelem, ez vitathatatlan. 1997-es debütálása óta eltelt több mint egy évtized, a széria pedig kapott hideget és meleget egyaránt. Most itt a folytatás!Az alternatív idősíkon játszódó történet egy atomtámadásoktól elcsúfított Földet mutat be, ahol az idő az 50-es, 60-as évek környékén megállt. A táj sivár, csak néhány radioaktivitástól szennyezett tó és fa jelzi azt, hogy itt valamikor élet volt. A városok elpusztultak, a megmaradt emberek pedig kolóniákba tömörülve a maguk által megépített, koszos erődökbe húzódtak vissza. Egyesek menedéket találtak a föld alatt is, hiszen az élet a szabadban már nem ugyanolyan, mint régen. A vadonban a nukleáris szennyezettségtől eltorzult mutánsok járnak, akik veszélyt jelentenek mindenki számára, az erődök és a föld alatti bunkerek viszont menedéket adnak a túlélőknek és reményt egy, a körélményekhez viszonyítva normális élethez.

Egy ilyen világba születünk bele a Fallout 3 indításakor. A szülőszobában sírásunktól zeng a kórterem, mi pedig rögtön döntésre kényszerülünk. Kiválaszthatjuk nemi hovatartozásunkat és személyre szabjuk külsőnket. Ha ezzel végeztünk, folytatódik a történet, ami hamar drámai fordulatot vesz, ugyanis édesanyánk eltávozik az élők sorából, mi pedig rögtön előrerepülünk az időben. Egyévesek vagyunk, mikor először kezünkbe vehetjük az irányítást. Szokatlan és eddig még nem látott megvalósítás, hiszen apróságként a földön mászva kell eljutnunk szerető apánk nyugtató kezeibe. Hamarosan magunkra maradunk, kis börtönünkből kiszabadulva folytatódik a karaktergenerálás. Így haladunk előre az időben, életünk különböző fázisait járjuk végig, miközben folyamatosan kialakul (illetve mi alakítjuk) jellemünk és megtanuljuk az alapvető dolgokat. Telik-múlik az élet a játék első egy órájában a Vault 101 névre hallgató kis föld alatti bázison. A történet azonban újra hatalmas fordulatot vesz, apánk úgy dönt, elhagyja a nyugalmat jelentő építményt és elindul a nagyvilágba…

Mivel apánkhoz, aki magyarázat nélkül hagyott ott minket, erős szálak fűznek, sürgősen  megszökünk Vault 101-ből és utánaindulunk. Az ajtón kilépve szinte vakító napfény, valamint groteszk szépségű táj fogad. Kérdésekkel felvértezve, ám fegyverek híján indulunk el feltérképezni ezt a hatalmas bejárható világot, miközben száz meg száz veszély leselkedik ránk.

Nagyjából így indul a sztori, a folytatásban pedig az elsődleges célpont, ugye, apánk nyomaira bukkanni, ami nem lesz egyszerű feladat. Bárhová is megyünk, bárkit is kérdezünk, ha látott vagy tud valamit, nem mondja el nekünk ingyen, valamit tennünk kell érte. A fővonal mellett milliónyi mellékküldetést is elvállalhatunk, amik fontosak, hiszen ezzel növelhetjük tapasztalati pontjainkat, illetve pénztárcánk tartalmát, amit hasznos dolgokra költhetünk el.

A legfontosabb tárgyunk, amit már a Vault 101-ben megszerzünk, a Pip-Boy, ami tulajdonképpen egy kezünkön hordott mindenes. Ennek révén érjük el az inventory-t, adatokat tudhatunk meg saját magunkról, megnézhetjük aktuális küldetésünket és innen hívhatjuk elő a térképet is, ami a hatalmas világ miatt létfontosságú kellék. Mindig nálunk lesz és bármikor segítségül hívhatjuk a tájékozódáshoz.

Kis hátizsákunk megtöltésére rengeteg lehetőség nyílik. Elindulhatunk pl. szabadon garázdálkodni, fosztogatni, miközben gyűjtjük a töltényeket, az elsősegélycsomagokat és különböző kiegészítőket. Minden tárgy hasznosnak bizonyul majd kalandjaink során, de a legfontosabbak mégis a töltények és az elsősegélycsomagok, amik közt megtalálhatóak olyanok is, amik a radioaktív fertőzést szorítják vissza. Ezek létfontosságúak, hiszen szinte folyamatosan sugárzásnak leszünk kitéve, ami akár egyenes útja lehet az elhalálozásnak is. Nagyon fontos, hogy ismeretlen területre soha ne merészkedjünk be töltények és jó fegyverek nélkül, mert a játék egyik nagy hibája lévén elérhet végzetünk.

Ez a nagy hiba pedig nem más, mint az, hogy az ellenségek fejlettségi szintje sokszor sokkal magasabb, mint a miénk. Kellő elővigyázatossággal kikerülhetők ezek az ellenfelek, de ha beleszaladunk egy nagyobb mutánshordába, biztosan mi húzzuk a rövidebbet. Néhány kutya és földalatti zombi nem okoz nagy fejtörést még az első néhány szinten sem, viszont egy Szuper Mutáns már játszi könnyedséggel elintézhet minket, kivéve, ha alkalmazzuk a forradalmasított harcrendszert, ami a VATS névre lett keresztelve.

A VATS egy gomb lenyomásával érhető el, ilyenkor az idő megáll, a kamera ráközelít az aktuális ellenfélre, mi pedig kiválaszthatjuk azt a testrészt, amire tüzelni szeretnénk. A különböző testrészeknél százalékos arány fogja mutatni, hogy mekkora a találat esélye, amit minden esetben figyelembe kell vennünk, hiszen egy pontos lövés felérhet az azonnali halállal is. Ez a rendszer kicsit szokatlan lehet a régebbi Fallout-részeket ismerőknek, de a különbség nem csak itt érzékelhető.

Az egész játék szinte alapjaitól át lett formálva, az eredeti hangulat mégis megmaradt. Magát a háromdimenziós, hatalmas világot most nem felsőnézetből, hanem TPS vagy FPS nézetből csodálhatjuk meg. A választható nézetek közül a belső nézet sokkal célszerűbb, mint amikor hátulról kémleljük az eseményeket, ugyanis nem csak a karakter mozgása hagy maga után kívánnivalót, de a játék irányítása is nehézkes lehet így. Belső nézetből viszont, mikor csak a fegyvert látjuk, sokkal könnyebb a célzás és az irányítás is. A célzás pedig, mint említettem, sokszor létfontosságú, hiszen a VATS célzó rendszer nem mindig elérhető. Ilyenkor vagy menekülőre fogjuk a dolgot, vagy bízunk az ösztöneinkben és fegyvereinkben. Utóbbiak különösen sérülékenyek és minél jobban el használjuk őket, annál pontatlanabbak.

Meg kell hagyni, maguk a küldetések  változatosak. Bár egy sémára épül mindegyik, unatkozni nem fogunk. A játék képes folyamatosan fenntartani a figyelmünket és egyfolytában úgy menetelünk előre, hogy közben az adrenalinszintünk az egekbe szökik. Köszönhető ez annak, hogy sokkal erősebb mutánsok is garázdálkodhatnak a közelben, akikkel a találkozás nem lenne túl egészséges. Ezért folyamatosan figyelnünk és lapulnunk kell, bármerre is járunk, hiszen bármelyik romhalmaz mögül előugorhat egy félelmetes, fertőzött lény, aki csak azért él, hogy a betolakodókat elpusztítsa. Utazgatni csak gyalogosan lehet, de segítőket felfogadhatunk, ha van nálunk elegendő az aktuális fizetőeszközből, a kupakokból, hiszen a nukleáris pusztulás előtti pénz már csak értéktelen papírdarabnak minősül.

Mint említettem, a táj lenyűgözően szép lett, viszont akad néhány apróság, ami szemet szúrhat. A tereptárgyak kidolgozottságára nem lehet panasz, a romos városmaradványok, az összedőlt házak mind szépen ki lettek dolgozva, viszont néhány apróság azért lerontja az összképet. Különösen visszataszító például a talaj kinézete, ami olyan, mintha egy kőmintás szőnyegen járkálnánk, de ugyanez igaz a karakterek kinézetére is, ami enyhén szólva hagy maga után némi kívánnivalót. A játékélményre ez mégsem lesz túl nagy kihatással, hiszen az összkép és a hangulat ettől még megfelelő.

A játék milliónyi opciója közül mindent megemlíteni szinte lehetetlen lenne: hangulatosra sikerült a napszakok váltakozása, ami a küldetéseinkre és utazgatásainkra is kihatással van, de megemlíthetjük a fegyverek sérülékenységét is vagy a radioaktivitás hatását főhősünkre. Mindig nyitott szemmel kell járnunk, hiszen töltényből sosem lesz elég és mindig oda kell figyelni minden apró tárgyra, mert a játék nem emeli ki az elsősegélycsomagok vagy tölténydobozok helyét. Ha nem vesszük észre, akkor annyival kevesebb lesz nálunk, ahogy a valós életben is.

A Fallout 3 megjelenését hatalmas várakozás és hatalmas elvárások övezték, amiknek a játék sikeresen eleget tett. Az alapjaitól újragondolt koncepció ugyanazt a szintet hozza, mint elődjei. Nagyon jól kidolgozott szerepjáték lett, amiben megtalálunk rengeteg jó újítást, egy részletesen kidolgozott sztorit és azt a hangulatot, ami csak a Fallout-sorozatra jellemző. Az apró hibák eltörpülnek a rengeteg pozitívum mellett, néhány nagyobb miatt viszont kicsit lejjebb kell venni a pontszámból, de bátran kijelenthetjük, hogy a Bethesda kiváló munkát végzett.

Értékelés: 9,3/10