Jimmy Hopkins-t korábbi iskoláiból magatartása miatt eltanácsolták. Most anyja unszolására új tanévet kezd a bentlakásos Bullworth Academy-n. Rajtunk múlik, hogy sikerül-e a beilleszkedés, hogy rosszcsontok leszünk-e, avagy meghúzzuk magunkat és a tanárok kedvében járunk. Jó adag Rockstar-féle cinizmus és a tengeren túli oktatás ferde tükre. Ez a Bully. Az Európában Canis Canem Editként ismert szabad játékmenetű huligánszimulátor nem mai keltezésű fejlesztése a Grand Theft Auto szülőatyjainak, azon belül is a vancouveri székhelyű stúdiónak Legelőször PS2-n debütált a játék, majd tavaly követte egy Xbox 360-as átirat feljavított grafikai motorral. Az idei E3-on derült ki, hogy idén elkészül a PC-s verzió is, ám alig maradt idő a várakozásra, pár hónappal a bejelentést követően már telepíthettük is a csomagot. (Talán a gyors portolásnak köszönhető, hogy technikai szempontból nem lehetünk teljesen elégedettek a végeredménnyel.) A játék koncepciója teljesen egyedi: egy diák erkölcstelen ténykedéseit eddig csak nagyon régen élhettük át, még az ősidőkben, a címe Revenge of School volt. E szempontból a Bully teljesen hiánypótló és immár nem kell irigykednünk a konzolosokra sem.
Hogyan lehetünk sikeresek Jimmy bőrébe bújva? Ha éppen a rosszfiús klikkekkel pacsizunk le, elejét vehetjük a folytonos szekálásoknak, de dönthetünk úgy is, hogy jófiúként a tanárok perverz kívánságainak teljesítéséből fakadó bűnrészességet preferáljuk. Jó dolog, hogy a játék díjazza, ha éppen bejárunk órára és ilyenkor élvezetes mini-játékokban vehetünk részt, ergo tanulunk is valamit. Lehetőségeink száma igen tekintélyes, e cikk sem lenne elég arra, hogy minden lehetséges tevékenységi kört végigjárjunk. Időnk nagy részét az iskolában, illetve a kollégiumban töltjük, de tehetünk kiruccanást a városban is, szabadidőnket kedvünkre eltölthetjük, küldetéseket vállalhatunk, gyűjtögethetünk, csaphatjuk a szelet a gyengébb nemnek, vagy folytonosan borsot törhetünk a helyi menő csávók és felnőttek orra alá. Durva ferdítésben a játék Grand Theft Gördeszka, vagy Bicikli.
A történet szempontjából fontos és sztereotip karakterek adnak küldetéseket. Kialakításuk, mondataik igazi rockstaros szellemben valósul meg, a való életbeli megfelelőik felől fikarcnyi kétségünk sem lehet. Zsarnok igazgató, őt rajongásig imádó helyettese, aki mellesleg egy vénlány és utálja a gyerekeket. Undorító konyhás néni, iskolai bandák menő sportolókból összerakva, akik egymással rivalizálnak, szemüveges éltanulók, hisztis lányok, vagy a rút kiskacsa, aki egyszerre jóságos és perverz. Rajtunk áll, hogy mi hogy viszonyulunk hozzájuk: az iskola lehet csupán szükséges rossz, ami nem különbözik korábbi intézményeinktől, avagy a megjavulást is jelentheti Jimmy számára. Nincs valódi indíték arra, hogy jók vagy rosszak legyünk, a döntés a játékosra hárul.
A küldetések is folytonos élvezhetőségi faktort jelentenek, a történet pedig még akár valóságos is lehetne. Robbanthatunk kerti törpéket a karneválon, avagy éppen kerékpárversenyeket zavarhatunk le az utcákon, esetleg éppen szívünk hölgyének tehetünk tanúbizonyságot hódolatunkról. A feladatok kellően rövidek és érthetőek, egy-két kivételtől eltekintve egyáltalán nem frusztrálóak, mindig szilárdan haladunk előre, így nem veszíthetjük el a fonalat. Nagy hangsúly van a csihi-puhin, amire már rögtön az elején is rájöhetünk, amikor kb. két fejjel magasabb, izomagyú srácok kötnek belénk, a friss húsba. Bár csupán egyetlen támadási formánk és fogásunk van, de ennek kombinációja és időzítése miatt a verekedések elegendő kihívást adnak. Meglepő, de elmondható, hogy a taktikázás sem utolsó szempont. Persze, a nyári szünetben elsatnyult izmainkkal előbb-utóbb elsőre legyőzhetetlen ellenfelekkel is összeakadhatunk, ám fejleszthetjük képességeinket és új harci kombinációkat is elsajátíthatunk. Erőnlétünket a tesitanár kiképzése alatt növelhetjük, míg az új bunyós formulákat a bolt mögött lebzselő hajléktalan okíthatja némi ellenszolgáltatás fejében. Ha így sem menne valami, akkor szégyen a futás, de…
A játékban fegyvereink is lehetnek. A „krumplipuska” eléggé mókás, a záptojások az épületek falainak állandó ellenségei, ám a leghatásosabb tömegoszlató egyértelműen a csúzli és a baseballütő kombinációja. Léteznek még bevethető pirotechnikai termékek és kis fondorlattal egy hatásos rakétakilővőt is zsebre vághatunk. Ha kellően leleményesek vagyunk, legyőzőnk nemigen akadhat. Ám az erőszak mellett ott van a mentális rátermettségünk fejlesztése, azaz a napi két tanórán való részvétel. Iskolakerülőként speciális tulajdonság-megvonással büntethetnek, ha rajtakapnak, hogy nem éppen a padban ténykedünk., Ám ha abszolváljuk ezeket az élvezetes fejezeteket, akkor új lehetőségeket zsákolhatunk be pl. az udvarlás vagy a csúzlival való pontosság terén. Minek mondanánk le a változatosabb társadalmi kölcsönhatásokról? Tanuljunk, tanuljunk, tanuljunk!
Mik is ezek az órák? Bár némelyik eléggé élvezetes, másikak az átirat-jellegből adódóan inkább frusztrálóak és angoltudás hiányában problémáink adódhatnak. A matek és az angol főként erre épül, ahol rejtvényeket kell fejtegetnünk. Ám a földrajz, a biológia az irányítás miatt sok gyermekbetegségben szenved, kínszenvedés a feladatokat végrehajtani. A fő- és mellékküldetéseket figyelembe véve a játékidő nem rossz, 20-30 óra is lehet, vérmérséklettől függően. A frakciókkal való bolondozást egy statisztika-rendszerben követi figyelemmel a program, ám a fő sztorinak vajmi kevés köze van ahhoz, hogy éppen kik a barátaink és az ellenségeink. A grafika nem éppen mai darab, eredetileg mégiscsak PS2-es cucc volt, amin még a nagyobb részletességű textúrák sem segítenek. A karaktermodellek is eléggé elnagyoltak, sőt, néha még a pálya objektumai is kínosan hosszú idő múltán töltődnek be előttünk. Az átiratból adódó interfész-hiányosságok bosszantók, pedig erre elég nagy hangsúlyt fektet a játék. Ezeken felül több bug is a végigjátszhatóság rovására megy, jó néhányat csak az újratöltés orvosol. A zenék viszont igazán élvezetesek, erre a fejlesztők mindig is adtak, ahogyan a tökéletes szinkronmunkára is. A Bully PC-s verziója, bár több sebből is vérzik, a játékmenet sokszínűsége és az élvezetes, szatirikus küldetések miatt szórakoztató. Nem szabad elfelejteni a karikatúraszerű mondanivalót sem, amiben a fejlesztők mindig is otthon voltak. Bár több elem csak közepes minőségű, az amcsi bentlakásos iskolák ferde tükrén igen jól lehet szórakozni.
Értékelés: 7/10
A Rosszfiúk főszereplői ugyan jó útra tértek (de tényleg!), de olybá tűnik, hogy meggyűlik a…
Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…
2025 májusában érkezik a hazai mozikba a második, immáron végső leszámolásos Mission Impossible-film, amelyben valószínűleg…
A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…
Egy alkimista szimulátor szerepjátékos elemekkel, ez az Alchemist: The Potion Monger!