Ananász Expressz – Filmkritika

Az elmúlt évek legjobb vígjátékai kétségkívül a Seth Rogan és Judd Apatow páros kezemunkáit dicsérik. A srácok a Superbad és a Felkoppintva című mozikkal egy olyan abszurd irányba vitték el a vígjátékokat, ráadásul mindezt a mainstream érába emelve, hogy arról igencsak nehézkes negatív kritikát alkotni. Az Ananász Expressz ugyanazt a receptet követi, mint elődei, ismét a férfibarátságot helyezi előtérbe, ráadásul egy igencsak kényes téma, a füvezés köré építi fel történetét Seth Rogen és Evan Goldberg.

Az Ananász Expressz története szerint Dale – Seth Rogan – három alapelv szerint éli életét: 1. dolgozz minél kevesebbet. 2. szívj minél többet. 3. ne látogasd meg a csajod szüleit. Utóbbi azért mókás, mert a dagi bírósági ítéletkézbesítő idős, felnőtt kora ellenére egy gimnáziumi végzős lánnyal kavar és figyelembe véve, hogy mekkora a korkülönbség köztük, oltári nagy lúzernek kell lenni ahhoz, hogy valaki ennyi idősen se tudjunk vele egykorú nővel megállapodni. Hasonlóan balfék fazon Saul – James Franco – , Dale drogdílere, aki a fűárusításon kívül nem sok mindent tesz unalmas hétköznapjai során. A lakásából se nagyon mozdul ki, azonban egy nap új áruhoz jut a szerencsétlen díler – neve Ananász Expressz, és nagyon üt. A problémák akkor kezdődnek, amikor Dale egy késő esti bírósági ítélet kézbesítésekor szemtanúja lesz egy gyilkosságnak, a totál beszívott arc pedig naná, hogy lebukik és menekülés közben véletlenül a tett helyszínén hagyja a havertól vásárolt jointot, így nemcsak magát, de Sault is  óriási bajba keveri. A nyakig fűben ülő duó pedig kénytelen felvenni a nyúlcipőt és menekülőre fogni a dolgokat. Az állandó szívás miatt azonban nem hoznak túl sok épkézláb racionális döntést, ami értelemszerűen megannyi abszurd, de marha vicces helyzetet szül.

A korábban csak komoly témákat feszegető független filmes David Gordon Green egy hihetetlen blőd alaphelyzetet bont ki a másfél óra alatt, ráadásul mindezt úgy teszi a rendező, hogy számos túlzással és valószínűtlen fordulattal fűszerezi azt, ami ennek ellenére is képes szórakoztatni és megnevettetni mindenkit. A két elfuserált fazon szerencsétlenkedései ugyan az elején lassan indulnak be, inkább a verbális poénokkal operál Green, azonban a film második felében megszámlálhatatlan akciót zúdít a néző képébe a rendező, melyeket maximális túlzással tálal és amikből ennek ellenére is képes humorforrást fakasztani. Ehhez persze szüksége volt két olyan zseniális színészre, akik mindezt meg is valósítják. Ugyan Seth Rogan-ről tudjuk, hogy ügyes komikus, de a húszas éveiben járó lúzer dzsandzsás fazon az eddigi legjobb alakítása. James Franco, a Pókember 3 negatív hőse pedig teljesen új oldaláról mutatkozik be, és mindezt nagyon hatásosan teszi. Az elfuserált díler szerepében pont annyira vicces, mint Rogan, de ami külön poén, hogy még őket is felülmúlja egy harmadik, inkább mellékszereplőként jelen lévő színész, Danny R. McBride, aki Redet formálja meg a filmben. Az ő jelenetei a film abszolút abszurd csúcspontjai, de erre inkább nem térnék ki, nem akarok poéngyilkos lenni.

Az Ananász Expressz egy nagyon kellemes szórakozást ígérő produkció lett, melyben a teljesen kifordított stílusok egyvelege – romantika, vígjáték, akciófilm – egy olyan hatásos és lebillincselő egészet alkot, ami miatt garantáltan jó kedvűen távozunk majd a moziból. És garantálom, hogy nem a spéci anyag okozza majd ezt a hatást!

8.7/10