LittleBigPlanet – Bétateszt

A bétateszt során a Sony nem fukarkodott és annyi tartalmat préselt a verzióba, amit nagyon kevés hasonló teszt mondhat el magáról. Zsákfiú szóló kalandjai közül az első négy küldetésben tehetjük próbára türelmünket és képességeinket, aztán ha ezt sikerült végigtolnunk, akkor jöhet az online móka, akár kooperatív módban vagy a pályaszerkesztő, mely gyakorlatilag végtelen sok lehetőséget biztosít számunkra, hogy kreativitásunkat kiéljük. A LittleBigPlanet egy 2D-3D hibrid, ugyanis a játék hátteréül szolgáló gyönyörű, meseszerű univerzum 2D-ben pompázik, azonban Zsáksrác teljesen 3D-s külsőt kapott, ráadásul mozgása is térben zajlik, így eshetett meg többször is a teszt alatt, hogy egy pálya pocsékabb teljesítése után újra nekivágtam a kalandnak és láss csodát, rengeteg titkos helyszínre keveredtem második alkalommal. A szokatlan irányítás mellett tovább nehezíti dolgunkat a sok-sok fejtörő, ami sok esetben valóban komoly gondolkodásra készteti az embert és nem egyszer két vállra fekteti agyunkat. A bétatesztben összesen négy egyjátékos pályát próbálhatunk ki, azonban ezek mindegyike egyre nehezebb és nehezebb lesz, ráadásul sokszor maga a rendszer invitál magunk mellé társat, ugyanis egyes fejtörőket csakis társunkkal vállvetve, kooperatív módban tudunk teljesíteni.

Amíg az első pálya gyakorlatilag egy eszeveszett rohanás, addig a negyedik és egyben utolsó térkép olyan komoly fejtörőket képes okozni, melyek közel sem arra vallanak, hogy kizárólag gyerekeknek készült a játék. A rejtvények és talányok mellett természetesen fő hangsúly a platform stíluson van, de itt meg kell jegyeznem, hogy néha ez is igencsak idegesítőre sikeredett. Az irányítás ugyan egyszerű és könnyen tanulható, kis "babzsákunk" mégis nagyon érzékenyen reagál a legkisebb mozzanatokra, így sok esetben mikor ki kell centizni valamit, akkor könnyen megeshet, hogy rövid haláltusával zárul küldetésünk. Ugyan akad egy majd két órás tutorial – mi érthető okokból ezt átugrottuk -, de a különböző mozgáselemek kombinálása és a feladványok nehezedése sokszor az őrületbe kergeti az embert, persze mindezt a lehető legpozitívabb értelemben tessék érteni.

Zsákfiú amúgy egy aprócska kalitka szerűségben tengeti unalmas hétköznapjait, ahol lehetőségünk nyílik kedvünk szerint formálni hősünket. A szóló módban összegyűjtött különböző ruhadarabok és kiegészítők mindegyikét ráaggathatjuk hősünkre, így tényleg saját szájunk íze szerint formálhatjuk meg Zsáksrácot. Ezen kívül érdemes szót ejteni az aláfestő zenéről, melynek minden egyes hangjegyéről leolvasható, hogy nagyon komoly munkát fektette bele a Sony házon belüli csapata, a Media Molecule. A fejlesztők amúgy kicsit a Katamari Damacy szürreális képi világát próbálták feleleveníteni, ami zseniálisra sikeredett, ráadásul a csili-vili színek helyett a LittleBigPlanetben minden harmonizál, minden klappol és passzol egymáshoz.

A játszhatóságot tekintve sokszori újrajátszást biztosít az LPB és ha figyelembe vesszük, hogy co-op módban is tolható mind a single mód, mind az online részleg, akkor nem kell ecsetelnem, hogy micsoda potenciál rejlik a játékban. Ezen kívül ott van pályaszerkesztő, ahol elkészült térképeinket megoszthatjuk majd a világhálón és melyeken a haverokkal újabb és újabb kalandokat élhetünk át. Ugyanez a testreszabhatóság jellemzi Zsákfiú külsejének formálását. Mint említettem, az egyes pályákon rengeteg kiegészítőt gyűjthetünk össze, melyek mindegyikét főhősünkre tehetjük. Egy-egy gombnyomással arcmimikánkat is változtathatjuk. Például teli vigyorral is neki vághatunk egy új pályának, de ha egész napos stressz miatt pocsék napunk volt, akkor szomorkás vagy éppen irtó dühös pofát is vághat karakterünk. Említésre méltó, hogy különböző checkpointokat helyeztek el a fejlesztők a pályákon, így elhalálozáskor mindig a legutolsó ilyenhez dob vissza a játék. Próbálkozási lehetőségeink ugyan korlátozottak, de minden pálya újra és újra elkezdhető, hiszen a küldetések nehezedése azt is jelenti, hogy az egyes pályákat valószínűleg nem fogjuk tudni elsőre 100%-on teljesíteni. Ezen kívül megemlíteném, hogy a tutorial részen kívül az adott küldetéseken is komoly segítségeket kapunk, ennek ellenére az egész nem szájbarágós, hiszen simán átléphetünk a számunkra nehezebb részeken, maximum később visszatérünk rájuk.

Ugyan bétatesztről van szó, így korai lenne kijelenteni, hogy a játék szinte tökéletes, a teszt közel 2-3 órája alatt én úgy vigyorogtam, mint egy öt éves, aki épp megkapta a napi nyalókaadagját. A komoly fejtörők és rébuszok ellenére a LittleBigPlanet tele van élettel és humorral, ráadásul abból a fajtából, ami tényleg mosolyt csal az ember arcára. Az online módusz tele van lehetőségekkel, a hatalmas szabadság, amit a játék kínál szintén komoly fegyvertény, arról nem is beszélve, hogy mindezt olyan körítésben tálalja a Sony, amire régóta várnak a PlayStation 3 tulajok. Október utolsó hetében szerencsére mindenkinek kijut a jóból.

A tesztlehetőségért hatalmas köszönet az ÜberKonzolnak.