Crysis Warhead játékteszt
Múlt hét pénteken megérkezett a szinkronos Crysis Warhead, így végre szerkesztőségünk is górcső alá vehette a CryTek Budapest első játékát, mely szerencsére nem okozott csalódást.
Európában ugyan szeptember 12-e óta kapható a CryTek Budapest első fejlesztése, a Crysis legelső – és reméljük, nem utolsó – expanziója, a Crysis Warhead, míg hazánkban a szinkronmunkálatok miatt pontosan egy hetet csúszott a játék megjelenése. Utólag nyugodtan beismerhetjük, teljes mértékben megérte az egy hét várakozás, ugyanis azt hiszem ,nem árulok el nagy titkot a cikk elején, ha azt mondom, hogy Psycho kalandjának egyik legizgalmasabb eleme a szinkron volt, mely rengeteget dobott a játékélményen. De erről inkább kicsit később.
A Crysis első kiegészítő lemezével kapcsolatban igencsak komoly elvárásokat támasztottak a játékosok és a kritikusok, így a budapesti divízió nem volt könnyű helyzetben, hiszen a pocsék eladási mutatók miatt, valószínűleg a frankfurti anyacég is komoly terheket akasztott a tapasztalt fejlesztőkből álló csapat, amúgy sem tehermentes vállára. A megjelenés előtt beérkezett kritikai visszhangok egyöntetűen kiválóra értékelték a játékot, így lássuk, vajon valóban megérdemli-e a Crysis Warhead a majdnem tökéletes pontszámokat vagy esetleg egy ügyes PR-húzásról van csak szó?
A játék története szempontjából nem sok érdekeset és izgalmasat tudunk elmondani. A Crysis Warheadben ezúttal nem Nomadot formáljuk meg, hanem a csapat legőrültebb tagját, Michael Sykes őrmestert, aka Psycho-t. Változás még, hogy a játék helyszínéül szolgáló sziget másik végében vágunk neki a nagy kalandnak, így gyakorlatilag egy teljesen különálló történettel van dolgunk, csak apróbb utalásokból tudjuk összerakni az előző rész és a mostani epizód közötti kirakóst. Lobbanékony természetű főhősünk VTOL-ja egy rakétatalálat miatt lezuhan, Skyes pedig a zuhanás után felfedezi, hogy a koreaiak sikeresen csapdába ejtettek egy idegent. Nincs más választásunk, kénytelenek vagyunk megsemmisíteni a rakományt, azonban ez nem lesz olyan egyszerű. Itt meg is ragadnám az alkalmat, hogy eláruljam, a sztori a játék leggyengébb eleme, ugyanis hasonlóan bugyuta, sablonos ötletet egy ötéves is ki tud találni. Ezen kívül hiányzik belőle a meglepetés ereje, ergo nem emiatt ragadunk a székbe.
A játékmechanizmusra nem lehet panaszunk. A fejlesztők rengeteg energiát ölhettek ebbe a részbe, ugyanis a Crysis-szal ellentétben több pergősebb, akciódúsabb és adrenalinnal átitatott közelharcban van részünk, ráadásul a Warhead mindezt az első perctől az utolsóig garantálja és egyetlen másodpercre sincs megállás. Mondhatni, hogy egy állandó körforgású ringlispillre hasonlít a játék, melyben végig az üldözés áll a középpontban, hiszen feladatunk, hogy a koreaiak zsákmányát becsempésszük. Ehhez a játékmódhoz kitűnően párosul Psycho stílusa, aki nemcsak forrófejű, de önveszélyes is. A küldetésekre ugyan nem mondanám, hogy változatosak, de mindenesetre elég kihívást jelentenek mindenki számára, akár könnyebb fokozaton is. Általában kövesd ezt, juss be ide, menj el ezzel a járművel A-ból B-be vagy fedezd valakinek a hátsó felét szintű missziókról van szó, ennek ellenére mindegyik tartalmaz kellemes meglepetéseket, így nanoruha ide vagy oda, azért akad majd dolgunk bőven ezek teljesítése alkalmával. Ehhez rendelkezésünkre állnak majd az új és régi csúzlik, illetve a módosított járgányok sokasága.
Az első kiszivárgott hírek szerint komoly tupírozáson esett át mindkét állomány, ennek ellenére mi nem sok változást véltünk felfedezni. Tény, hogy bekerült a Warheadbe a dupla géppisztoly, de ennek használatát csakis legnagyobb elkeseredettségünkben tudnám javasolni. Óriási a szórása, ráadásul ennek ellenére teljesen hasztalan közelharcra, illetve pillanatok alatt megzabálja a töltényeket. Állítólag a játékon belül lehet ezt valahol orvosolni, de őszintén bevallom, nekem nem sikerült rálelnem ennek módjára, úgyhogy aki tudja, az legyen oly kedves és hozzászólások között ossza már meg velünk. Ezen kívül új fegyver a gránátvető, mely főleg az idegenek özönszerű támadásai esetében lehet hasznos társ, illetve a nagyobb alienek legyűrése esetében célszerű bevetni. A több csúzli főleg külsőségekben változott, azok funkciói, illetve rájuk aggatható eszközei nem változtak. Hasonló változás a járműparkban sem állt be. Érkezett egy erős páncéllal és viszonylag nagy tűzerővel bíró négykerekű, az advanced scout vehicle, amely fürge, fordulékony és gyors is.
A legnagyobb változás kétségkívül a külcsínben történt. A Crysis motorjának optimalizátlansága komoly áldozatokat követelt a német cégnél, hiszen a pocsék eladások és a kalózkodás miatt közel sem lett akkora átütő erejű a játék, ahogy azt korábban sokan gondolták. Éppen ezért a budapesti divízió egyik legfontosabb feladata, hogy a CryEngine 2.0-át a lehető legtökéletesebbre csiszolja és optimalizálja. És azt hiszem ez sikerült is nekik. A Crysis demójának betöltése után örültem, ha pár FPS-t ki tudtam csikarni a játékból, ezzel szemben a Warhead gyakorlatilag majdnem full beállítások mellett csak néha-néha döcögött meg. Persze a tökéletes futtatáshoz még mindig érdemes egy jobb géppel előállni, összességében elmondható, hogy gyengébb, pontosabban régebb gépeken is elfut a játék. Ráadásul a fejlesztők mindezt úgy hozták tető alá, hogy a látványos effektusokon semmit se változtattak, sőt! A robbanások, a környezet, a napfelkelte, a Psycho-t körülölelő környezet minden eddiginél szebb és aprólékosabb. Változásokat eszközöltek a particle systemben, illetve az ambient lighting rendszerben is, ami tulajdonképpen a fényviszonyok tökéletes megjelenítéséért felelős. Ezen kívül az új Nvidia drivereket is tökéletesen kezeli majd a Warhed, továbbá a játék 3D-s alkalmazásai barátságosabb viszonyt ápol a Vista Service Pack 1-gyel. A kitűnő értékelésekben valószínűleg fontos szerepet játszott a grafikus motor végletekig tökéletesre csiszolása, mely végre nem csak porhintés volt, hanem valóság, ráadásul mindezt hazánk fiai tudták véghez vinni.
Említésre méltó elem még a szinkron. A hazai fórumokon, a szerkesztőségben és a szobatársammal is egyetértettünk abban, hogy a játék egyik meghatározó eleme lett a zseniálisra sikeredett szinkron. A készítők végre merészek voltak, nem foglalkoztak a korosztály besorolás miatti buktatókkal és egy az egyben sikerült visszahozniuk a játék hangulatát, illetve Psyhco színes egyéniségét.
Az összegzés sose könnyű dolog, főleg akkor nem, ha egy magyar fejlesztésű játékról van szó, ami közel sem tökéletes, de első próbálkozásnak viszont zseniális. Nem kontármunka ez kérem szépen! A játék jutányos ára, az új helyszínek, a pergős, akcióval teli játékmenet és a magyar szinkron miatt mindenképpen tuti vásárt csinál vele mindenki, azonban a butyuta sztori és rövidsége miatt biztos akad olyan, aki eltántorodik a korong megvételétől. Ettől függetlenül mi csak meleg szívvel tudjuk ajánlani, és legyünk büszkénk a budapesti részleg munkatársaira, mert megérdemlik!
9.1/10