Star Wars: The Force Unleashed (X360) játékteszt

Régóta vártunk már a legújabb SW-játékra, és bizonyos szempontból a LucasArts hozta is a formáját. Más szempontból azonban garantált, hogy senki sem fogja ezt az SW-részt választani az év játékának. Hogy miért? Az a cikkből kiderül…A Star Wars: Force Unleashed megjelenését óriási várakozás övezte, hiszen egyrészt az előzetesek alapján nagyon komolyan beleillesztették a harmadik és negyedik epizódok közé, önálló történetet kapott, ráadásul a technikai megvalósítások (grafika, tárgyak kezelése, törése) is pozitív visszhangot generáltak a kiállításokon, az előzetes videók megtekintésekor. További vonzereje a játéknak, hogy az Erő sötét oldalának szolgálatába állhatunk, ami sokkal érdekesebb játékmenetet és képességeket hordoz magában, mint ha valamelyik hős Jedi nyomdokaiba lépnénk.

A játék indulásakor nem teketóriázik, az irányítást és az alapvető képességeket maga Darth Vader segít elsajátítani, a történet szerint ugyanis egy bolygóra érkezve maga veszi kézbe az eseményeket, tonnaszámra pusztítva a wookie-kat. Ez kicsit olyan, mint amikor egy autóversenyzős játékban megkapod a legkomolyabb verdát, hogy kipróbáld, milyen könnyen legyőződ a többieket, aztán a történet szerint gyorsan el is veszíted, hogy átülhess egy ócska tragacsba és elkezdd felküzdeni magadat a ranglétrán, elnyerve a többiektől az egyre erősebb és erősebb autócsodákat. Darth Vader ugyanis csak úgy trappol és szörcsög előre a legelső pályán, maga előtt kaszabolva a szőrös helyieket és rohamkatonáit egyaránt. Kicsit olyan, mintha csalást aktiváltunk volna, bármit is csinálunk, életünk valószínűleg nem fog nagyon megcsappanni, az Erőnk pedig pillanatok alatt visszatöltődik.

Miután az első pályát pillanatok alatt befejeztük, természetesen itt is visszavesznek a készítők képességeinkből, hiszen a demóban is kipróbálható pálya következik, amikor is először lép akcióba Vader egyik tanítványa, aki ugyan önmagában is elég hatalmas képességekkel rendelkezik, ám a játék végére elérhető szinthez képest azért jócskán visszafogottabb lesz az előrehaladásunk, főleg olyankor, ha több ellennel nézünk farkasszemet. Nagyon hamar kitapasztalhatjuk az irányítást, hiszen egyrészt egy oktatáson is részt veszünk, másrészt a játékban szinte minden képességünket kamatoztatni kell. Rendelkezésünkre állnak fizikai harci elemek is (combo), valamint az Erőt is többféleképpen felhasználhatjuk, és természetesen a két lehetőséget ötvözhetjük is harc közben. Attól függően, milyen stílust alkalmazunk az ellenfél legyőzésére, további pontokat és achievementeket is kaphatunk.

A játékmenet harci része elég élvezetes, hiszen egyrészt tömegekre is tudunk hatással lenni az Erő segítségével, másrészt pedig hasonlít a kivitelezése és a kombinációk megvalósítása az olyan akciójátékokhoz, mint a Ninja Gaiden II vagy a Devil May Cry 4. Ez egyben azt is jelenti, hogy az említett játékok legfőbb problémájával is rendelkezik: a rossz kameramozgással. Mint az utóbbi időben sok külső nézeti akciójáték esetében, itt is sokszor kell korrigálnunk a jobboldali irányítóval a kamera állását, máskülönben szinte semmit sem látunk a mögöttünk állókból, ez pedig elég idegesítő tud lenni harc közben. A bossfightok esetében a helyzet még rosszabb, így az amúgy se nem igazán könnyű, se nem nehéz játék során a haladásunkat sokszor ilyen és ehhez hasonló bosszantó elemek lassítják. Sajnos a kombinációk száma közel sem annyi, mint az említett két akciójáték esetében, így a játék felénél már jócskán elunjuk ugyanazon lehetőségek ismétlését, főleg egy-egy bossfight esetében, amikor ugyanazokat a mozdulatsorokat kell egymás után sokszor elismételni, ráadásul még csak alternatívát sem kapunk az ellenfél likvidálására vagy meggyengítésére.

Ugyanez az ismétlődés sajnos érvényes a környezetre is, amely ugyan első látásra gyönyörű és változatos, csak sajnos a szintek kialakítása során nem csak a helyzetek ismétlődnek, de a környezeti elemek is, így a váltásokkor ugyan teljesen új, lenyűgöző környezetben találhatjuk magunkat, ám néhány perc múlva már biztos, nem a minket körülvevő dolgokban gyönyörködünk, hanem a harcra koncentrálhatunk, mert ugyanazok az elemek ismétlődnek egymás után. Ha pedig már a grafikánál tartunk, érdemes megjegyezni, hogy a csodálatos effektek, a pusztítható és a harcokban felhasználható környezet révén sikerült kissé túllőni a célon és ugyanolyan megakadások tapasztalhatók egyes jeleneteknél, mint amit az Infinite Undiscovery esetében is jeleztünk. Állítólag ez csak az X360-as verziót érinti, ám hogy őszinte legyek, kezd nagyon zavaró lenni, hogy képtelenek betartani a fizikai korlátokat a fejlesztők, hiszen ha megnézzük, a Burnout Paradise vagy a Pure gyorsabb és látványos akció mellett nem szenved hasonló problémáktól. Ez pedig azt jelenti, hogy gyaníthatóan a játék fejlesztésénél rontottak el valamit a fejlesztők, esetleg nem maradt idő a kód rendes optimalizálására.

A gyönyörű környezet és az érdekes és eredeti történet sajnos nem tart sokáig, mivel a játékot kevesebb, mint 10 óra alatt végig lehet játszani, és ha egyszer már ezt megtettük, nem nagyon lesz miért újra elővenni. A játékhoz egyébként elérhetők csalások is, amikkel könnyedén átvészelhetők az idegesítőbb részek, ám ilyenkor az achievementeket nem fogjuk megkapni. Az extrák és a rejtett dolgok a játék pályáinak teljesítésével válnak elérhetővé, és maguk a pályák is rejtenek titkos helyeket, amik megtalálásával további jóságokhoz lehet jutni. Ezek eléréséhez néha komoly fejtörőket kell megoldani vagy éppen intuitív módon felhasználni az Erőt. Kár, hogy az ilyen feladványok a fő csapásvonal mentén nem nagyon akadnak. Ott ugyanis a továbbjutásunkhoz felhasználható tárgyak legtöbbjét külön jelöli a játék, ám még így sem mindig könnyű ezeket használni, különösen olyankor, amikor zavaró tényezők is jelen vannak.

A tárgyak használata és a célzás ugyanis a kameramozgás mellett a másik nagyon idegesítő elem. Egyszerűen lehetetlen kijelölni azt a tárgyat, amit meg akarunk fogni az Erővel olyankor, amikor több tíz objektum, no meg ellenfelek találhatók karakterünk előtt. Ilyenkor ugyan lehet egyikről a másikra ugrálni az irányító finom mozgatásával, ám mire kijelöljük a nekünk tetszőt, addigra már az ellenfelek is közrevettek bennünket és foglalkozhatunk velük is. Érdemes lett volna a kijelölést valahogy még bonyolítani, plusz gombok megnyomásával fontossági sorrendet felállítani (pl. robbanóeszközök, emberek, nagyobb tárgyak stb.), mert így sokszor olyan, mint ha tűt keresnénk a szénakazalban, és csak forgunk ide-oda, miközben a kamerát is próbáljuk úgy irányítani, hogy a legtöbbet lássuk az eseményekből és a nekünk kellő tárgyakból.

A játék végére jutottak a legjobb bossfightok, de sajnos ekkorra már az egyszerű csaták kissé unalmasakká válnak, hiszen korlátozottak a kombinációs lehetőségek, ráadásul már annyira erősek is vagyunk, hogy a hétköznapi ellenfelek nem igazán jelentenek kihívást. A képességeinket és az új tulajdonságokat magunk választhatjuk meg, ugyanis a karakterfejlődéshez szétosztható pontokat kapunk, ami egy jó eleme a játéknak, mivel mindenki saját stílusához igazíthatja karakterét. Sajnos az ezek kiosztásához használható képernyő megjelenítését mindig hosszas töltőképernyő előzi meg, ami kissé megakasztja a játékmenetet. Ha pedig már erősek leszünk, kissé reálisabb is lesz a harc, hiszen egyetlen kardcsapástól kinyúlnak majd a mezei rohamosztagosok. Érdekes tény amúgy, amit az egyik külföldi értékelés jegyez meg, hogy kissé fura, ahogy karakterünk és az ellenfelek viselkednek: hiszen egyrészről óriási Erővel rendelkezünk, másrészről pedig mégiscsak egy fénykard van a kezünkben, mégis, a játék első felében legalább négyet rá kell csapni a rohamosztagosokra, mire kifeküdnének. Most akkor vagy papírmaséval hadonászunk vagy rendes fénykarddal, ha pedig utóbbi, akkor igenis működjön úgy, ahogy kell, mint kés a vajban…

Összességében elmondhatjuk, hogy üde színfolt a Star Wars: Force Unleashed, mivel érdekes története van és régóta vártunk már egy ilyen látványos SW-játékra, aminek ráadásul a grafika mellett jó a zenéje (szokásos SW) és a hangulata is. Sajnos az idegesítő játékelemek, az unalmas ismétlődés és fantáziátlan játékmenet, valamint a célzás nehézségei megkeserítik a játékos életét, és cserébe még elég gyorsan a játék végére is lehet érni. Éppen ezért érdemes lejjebb adni az elvárásokból, és főként az SW-rajongóknak és az ilyen típusú akciójátékokat kedvelőknek érdemes beszerezni, a fentiek ismeretében nekivágva a játéknak, felkészülve a bosszantó részekre és elkerülve a csalódást. Úgy tűnik, ahogy a Clone Wars-animációs filmnél, a The Force Unleashed esetében is elmondhatjuk, vannak kiemelkedően jó részei és botrányosan idegesítő megoldások, ami miatt hamar eltűnik majd a süllyesztőben.

Értékelés: 7/10
A játékot az ÜberKonzoltól kaptuk tesztelésre.