A spanom csaja – Filmkritika

A mozgalmas nyári szezon vígjáték fronton nem hozott túl nagy áttörést. A mezőny továbbra is a sekélyes, teljesen értelmetlen témákat boncolgató, altesti poénokkal operáló, vagy abszolút humormentes mozikkal örvendeztetett meg minket, így az ősz hirtelen beköszöntével a romantikus vígjátékokban van az utolsó reményünk. Ezen stílus első fecskéjét az a Howard Deutch követte el, aki korábban olyan – talán mondhatom klasszikusnak – rekeszizmokat megmozgató produkciókon dolgozott, mint a Még zöldebb a szomszéd nője vagy a Már megint bérgyilkos a szomszédom. Női fronton azt a Kate Hudson-t sikerült befűznie, aki lassan csak ilyen komédiákban képes domborítani, a pasi részleget pedig Jason "Jajj, de finom az almás pite" Biggs és a Kabalapasiban megismert Dane Cook képviselteti.

Tank telefonos ügyfélszolgálatosként keresi mindennapi betevőjét, amit egy kissé fura, ámbár jól jövedelmező bevételi forrással egészít ki: Kissé bizarr és rendhagyó Cupidóként dolgozik másodállásban. Bunkó, elviselhetetlen és faragatlan stílusával ugyanis az első randikon rendre eléri, hogy a friss szakítás után lévő hölgyek fejvesztve rohanjanak vissza kidobott kedvesük karjaiba, hogy végül ráeszméljenek, életük főnyereményét hagyták el korábban. Azonban minden megváltozik, amikor anti-randigurunk legjobb barátja, Dustin is az áldásos szolgálatokért fordul, hogy alig öthetes kapcsolatát megmentse. Azonban barátnője, Alexis nem könnyű eset és Tank élete legnehezebb próbája elé néz. Az okos, makacs, gyönyörű és szexi lányról leperegnek bizarr Cupidónk próbálkozásai és trükkjei, ráadásul Alexis tudja, hogyan reagáljon a szerelmi blöffre. A dolog nem alakul túl jól, vagyis inkább túl jól alakul, és Tank egyre kevésbé "szakmai" szemmel tekint az ügyre, inkább valami furcsa bizsergést érez.

Az elsőre is látszik, hogy Howard Deutch nem szégyellt mástól lopni, illetve korábbi, hasonló témában lubickoló alkotásoknak görbe tükröt állítani. Egyértelmű a koppintás a Randiguru-tól, de akár Dane Cook Kabalapasiját is ide vehetjük, annyi jellegzetes, főleg a történetben felbukkanó elemmel találjuk magunkat szembe. Persze ezzel nincs is semmi baj, hiszen nem szégyen a jobbtól lopni, a gond csak az, hogy az elődök se voltak jobbak. Deutch nem mert 19-re 21-et húzni, pedig megtehette volna, mert a téma zseniális és a színészeknek adott szabadság, miszerint improvizáljanak nyugodtan hatásosnak bizonyult. Cook ügyesen hozza a tahó, bunkó, az illemtant abszolút nem ismerő pasas figuráját, Hudson kisasszony pedig pont azt teszi, amit az összes ugyanilyen filmjében. Semmi maradandó, csak amit kisujjból kiráz. Biggs szerepe viszont eléggé súlytalan, gyakorlatilag pár jelenet erejéig van csak jelen, igazából csak a statisztaszerep jutott számára. A prímet mégsem Cook viszi, hanem az apját megformáló Alec Baldwin, aki a kora ellenére igazi pinamágnes, ráadásul Turner professzor szerepében nyugodtan élhet hobbijának: A hölgyeknek.  Az öregedő macsó figuráját kitűnően adja vissza, a film legjobb poénjai is hozzá köthetők, így nagy kár, hogy A spanom csaja utolsó fázisában bukkan fel az öreg.

A kicsit vontatott, néhol üresjáratokkal teli sztorit azért az alakítások mellett a forgatókönyv is feldobja, habár ha valóban hagyta improvizálni színészeit a rendező, akkor azért van egy olyan sejtésünk, hogy a legütősebb dumákat saját maguk a színészek találták ki, nem pedig a forgatókönyvírók.

A spanom csaja az őszi mozi szezonra jellemző romantikus komédiáinak első fecskéjeként ugyan nem alkotott maradandót, habár alapvető hibái ellenére azért kellemes szórakozást nyújthat mindazoknak, akik beülnek rá és megnézik a filmet, melyben akad jó pár olyan szleng, ami garantáltan megragad majd emlékezetünkben.

7/10