Star Wars: A klónok támadása – Filmkritika

George Lucas A sith-ek bosszúja után sem állt le hatalmas univerzumának dédelgetésével, hiszen még a harmadik epizód előtt útjára indította a Cartoon Networkön a második és a harmadik rész között játszódó rajzfilmsorozatot. A klónok háborúja a 2003-ban vette kezdetét, mely végül hatalmas sikert aratott. Ezen a sikeren felbuzdulva készült most el egy egész estés verzió is, amit akár 2.5-ik résznek is tekinthetnénk.

A klónok háborúja négy esztendőn keresztül, egészen három évadon át mesélte el a második és a harmadik epizód közötti klónháborút, melyben Palpatine főkancellár és a Jedi tanács vezette Galaktikus Köztársaság vívja ádáz, szűnni nem akaró és komoly áldozatokat kívánt háborúját a szeparatistákkal, kiknek vezetője a sötét oldal ismerője, Dooku gróf. A Független Rendszerek Konföderációja szeme előtt egyetlen cél lebeg, hogy az összeesküvésekkel, ármánnyal és árulásokkal átitatott értelmetlen csatározás végeztével a kancellár totális sötétségbe taszítsa az egész galaxist.

Galaxis szerte tombol a klónháború, a Jedi lovagok pedig szétszórva az univerzumban próbálnak ismét békét és rendet teremteni, azonban a szeparatisták óriási erőket mozgósítanak, hogy egyetlen szabad dicső lovagja se legyen a Tanácsnak. Dooku gróf, a Független Rendszerek Konföderációjának vezetője őrült tervet eszel ki, melyet ha sikerre visz tanítványával, Asajj Ventress-szel, akkor bizony komoly fordulatot vehet az évek óta tartó értelmetlen csatározás. Dooku megbízásából elrabolják a peremvidékek felügyeletét biztosító Jabba fiát, hogy aztán az egészet a Jedikre kenve viszályt szítson a Köztársaság és a huttok között. A poronty felkutatására a mára már legendává vált Anakin Skywalkert és azt az Ahsoka Tanot bízza meg a Tanács, akit Obi-Wan Kenobi javaslatára küldenek Skywalker mellé. Az ifjonc, nagyon tehetséges, ámbár annál neveletlenebb jedi tanconc természetesen hatalmas segítség lesz a rejtély felkutatásában.

Az amerikai-szingapúri produkció színes, szagos látvánnyal bír, ami mindenképpen megkapó lehet a kicsiknek, azonban ha kicsit jobban megnézzük a filmet, akkor észrevehető, hogy erősen videójáték beütése van az egésznek. A karakterek szögletesek, azok mozgása darabos, mely a mai kor követelményeinek közel sem felel meg. Ha animációs filmről van szó, akkor az ember joggal várja el, hogy ne csak a tartalom okozzon maradandó élményt, hanem a külcsín is. A gond csak az, hogy sajnos a belbecs is kontármunka. A cselekmény összecsapott és az embernek olyan érzése van, hogy ez az epikus galaktikus mese inkább szól a piciknek, mint azoknak a felnőtteknek, akikben még él az a gyermek, aki képes volt rajongani a harminc évvel ezelőtti epizódokért. A dialógusok kidolgozatlanok és erőteljesen érezni, hogy mondanivaló nélküliek, a karakterek becézgetése pedig csak tovább fokozza azon érzésünket, hogy ez maximum egy újabb bőr, de semmiképp se méltó az amúgy is már kicsit megtépázott hírnévhez.

Persze akadnak a mozinak kellemes pillanatai hisz. Az aláfestő zenék csillagos ötöst érnek, hiszen John Williams klasszikus traktusait nem lehet elrontani. Ezen kívül, aki rajon a pergős akcióért, az állandó, folyamatosan zajló cselekményért és a látványosan megkomponált fénykard párbajokért, az akár még jól is érezheti magát, ha szemet huny a fent felsorolt idegesítő hibák felett.

A Star Wars: A klónok háborúja kitűnő hétvégi kikapcsolódás lehet, de csakis azon családos szülőknek, akik egyrészt imádják Lucas űreposzát, nem rettennek vissza a rajzfilmektől és esetleg akad otthon egy imádnivaló gyerkőcük, akivel szeretnének együtt tölteni egy kis időt.