Batman: A sötét lovag – Filmkritika

A DC Comics egyik legismertebb szuperhőse, a Denevérember igencsak komoly karriert tudhat maga mögött. A Bob Kane és Bil Finger által megálmodott igazságosztó először a Detective Comics 27. számában bukkant fel, amelyet 1939 májusában adtak ki. Az elmúlt közel hetven esztendő alatt aztán temérdek új képregénnyel, mini-sorozattal és persze egész estés adaptációkkal bővült az univerzum. A filmadaptációk közül egyértelműen a Christopher Nolan-féle 2005-ös Batman: Begins az eddigi leghitelesebb. A felvezető rész után az volt a nagy kérdés, hogy a magasra helyezett lécet, vajon sikerül-e átugrania a Nolan fivéreknek? Augusztus 7-én mindenki saját maga döntheti el. Szerintünk a válasz: IGEN!

Gotham városának utcái szépen lassan megtisztulni látszanak a bűntől. Batman és Jim Gordon rendőrhadnagy sikeresen lép fel a korrupció, a bűnözés és a maffia ellen. Ebben szerencsére segítségükre van az újonnan megválasztott, törtető, makacs, a végletekig kitartó államügyész, Harvey Dent. Már csak egyetlen lépés választaná el a triót a totális békesség hajnalának eljövetelétől, amikor színre lép egy különc pszichopata, Joker, akit sem a pénz, sem a hatalom nem mozgat. Csak egyetlen dolog motiválja: A káosz, a céltalan rombolás öröme!

Bevallom őszintén, mikor kiderült, hogy ez a fiatal, eddig csak inkább tini-filmekben felbukkanó ausztrál fiú, Heath Ledger bújik Joker bőrébe megijedtem. Jack Nicholson korábbi, 1988-as alakításáról mindenki azt hitte, hogy képtelenség lesz felülmúlni, de a tény az, hogy ez a szerencsétlen sorsú fiú megmutatta a világnak, hogy mekkora tehetség. Nolan valószínűleg már kezdetben érezte benne azt az elhivatottságot, erőt és képességet, amivel ezt a beteg, elborult elmét vászonra lehet vinni, hiszen a rendező és fivére a klasszikus képregényekhez nyúlt vissza, melyek szerint Joker valóban egy zakkant, őrült fazon volt, nem pedig a Tim Burton-féle verzió alapján "jött létre". Ledger minden egyes színre lépése azonnal borzongást kelt a nézőben. Az ausztrál fiú hang- és arcjátéka egyszerűen zseniális és a moziba beülők hátán garantáltan végigfut majd a hideg. Ennek ellenére minden egyes jelenete magával ragadó, lebilincselő és egy percig sem unalmas. Az ember issza Joker szavait és egy percig sem érzi úgy, hogy különb lenne, mint Batman. Harvey Dent személyisége is komolyan előtérbe kerül. Gotham City polgárai csak "Fehér lovagként" emlegetik a kerületi ügyészt, aki még a Denevérember rokonszenvét is kiérdemli. Naná, hiszen a nappal milliárdos playboy-ként ténykedő Bruce Wayne szeretné végleg nyugdíjba küldeni éjszakai énjét, de rá kell eszmélnie, hogy ez sosem lesz lehetséges, így a maszk nélküli jótevő sose lesz elegendő a város végső megtisztításához. Mindig jön majd olyan bűnöző, akivel csak Ő maga szállhat szembe. Ezt a lelki vívódást újra és újra átéli főhősünk, aki a jó és a rossz fogalmának szakadékán táncolva próbálja megtalálni morális kérdéseire a választ, de végül elbukik. És ez talán így is van rendjén, mert senki sem tévedhetetlen, senki sem tökéletes, ráadásul senkitől sem várható el, hogy egyedül mentsen meg egy nagyvárost a rothadó bűn bűzölgő szagától.

Joker játéka mellett amúgy Harvey Dent személyisége az, amivel még magával ragadó. A rendező fantasztikusan építi fel a jótevőből egy baleset során Kétarccá átvedlett és bosszúra szomjas bűnözővé avanzsált karakter jellemfejlődését. Christian Bale ezúttal kicsit háttérbe szorul, ennek ellenére játéka még most is zseniális. Igazi profizmussal hozza azt a lelki dilemmával átitatott karaktert, aki ismét bizonyítja, hogy semmivel se különb nálunk. Talán pont ebben rejlik a Denevérember vonzereje. A többi szuperhőssel ellentétben nincsenek szuperképességei és ugyanolyan problémákkal küzd, mint mi. És ezt Nolan tökéletesen tudja, így nem csoda, hogy erre építve próbálja megfogni a nézőt ezzel a lélekfacsaró történettel. A mellékszerepelők is szerencsére tisztességesen hozzáadják a magukét a filmhez. Morgan Freeman, mint Lucius Fox vagy Michael Caine, Alfred szerepében tökéletesen hozza azt a fanyar, ironikus humort, ami változatossá teszi a jeleneteket. Rachel Dawes szerepében szerencsére nem "Miss Cruise", azaz Katie Holmes került, hanem Maggie Gyllenhaal és hát a különbség égbekiáltó. Igen, Maggie fényévekkel tehetségesebb színésznő, mint Holmes.

A Batman: Kezdődik! lassan lüktető ritmusával és mesélős betéteivel ellentétben a Sötét lovag sokkal intenzívebb, akciódúsabb előadásmódot képvisel. Gyakorlatilag az első perctől kezdve pörögnek az események és Nolan az utolsó percig puffogtatja az akció elemekkel átitatott, nyomasztó hangulatot árasztó, lélektani hadviselő mozzanatokat. Egy percig sincs megállás, ráadásul mindeközben olyan morális kérdéseket feszeget a rendező, melyek a hétköznapi embert is rendszeresen érintik.

Összességében elmondható, hogy az idei esztendő legjobb filmje címe díjra garantáltan bejelentkezett a Batman: A sötét lovag, mely egyetlen egy percig sem okoz csalódást a nézőnek. Nolan ügyesen lavírozik az akcióra és látványra éhes nézők igényei és a mélyenszántó gondolatokat közvetítő párbeszédekre vágyók igényei között. Nagyszerűen teremtette meg azt az egyensúlyt, ami a filmet végig izgalmassá és érdekessé teszi. Ehhez persze kellett még egy Heath Ledger is, aki szerény véleményem szerint ezzel a szereppel örökre beírta magát Hollywood nagykönyvébe, mert jó ideig nem lesz senki, aki csak megközelíteni is  tudja majd ezt a zsenit, akinek csak drukkolni tudunk, hogy kapja meg Posztumusz Oscar-díjat. A mozi csak azért nem kap 10-ből 10-et, mert tökéletes film nincs.

9.9/10