Star Wars: The Force Unleashed demóteszt
A napokban került ki az Xbox Live Marketplace-re a legújabb LucasArts-féle SW-játék demója, amit már régóta vártunk. Demótesztünkből kiderül, megérte-e várakozni és hogy mit ígérhet a bolti verzió.
Talán nem mindenki tudja, hogy a Force Unleashed a harmadik és a negyedik epizód között játszódik és a játékban Darth Vader egyik követőjeként (titkos tanoncaként) fogjuk az erő sötét oldalát felhasználva felfedezni az SW-univerzum egy teljesen új történeti szálát. A demó mindebből nem sokat mutat, hiszen éppen hogy csak belecsöppenünk az események kellős közepébe és már véget is ér – arra azonban tökéletes, hogy felfedje előttünk, mire számíthatunk majd a teljes verzió megjelenésekor.
A demó leszippantása után érdemes elsőként a tutoriallal kezdeni, ahol megtanulhatjuk használni az erőt, legalábbis annak Force Grip (FG) részét, amikor is megragadhatunk bármilyen tárgyat és azzal az ellenséget darálhatjuk be könnyedén. Aki játszott már a Half-Life engine-jét használó Portal című alapművel, nagy akadályokba nem fog ütközni a tárgyak dobálása terén, de a kezdőbb felhasználók is néhány perc alatt elsajátíthatják az FG használatát.
Ha a kiképzésen túlestünk, a bevezető képsorok révén megtudhatjuk küldetésünk lényegét – egy TIE Fighter-gyárba csöppenünk, amit egy Rahm Kota nevű Jedi irányít, és utasítást kapunk arra, hogy mindenkit (értsd: a birodalmi rohamsisakosokat is) le kell gyaknunk utunk során, mivel ez egy szupertitkos küldetés. Ha a Nagyúr így kívánja, ám legyen!
Amint a jármű fedélzetére kerülünk, rögtön kipróbálhatunk egy kis játékot: az erő segítségével törjük ki az űrre néző ablakokat! Ennek következtében rövid ideig légnyomáskülönbség keletkezik, majd lezárulnak a külső zsilipek és helyreáll a rend. Az ilyen és ehhez hasonló apróbb jelekből arra lehet következtetni, a LucasArts egyrészt komolyan gondolta, hogy a környezet lerombolható (az FG segítségével egy halom tárgyat fogunk majd az ellenfelekhez vagdosni, köztük például robbanóanyagokat is), másrészt ügyelt a részletekre is, aminek révén sokkal jobban beleélhetjük magunkat az eseményekbe.
Ahogy haladunk tovább, egyre jobban felfedezhetjük tulajdonságainkat – például az erő segítségével törhetünk be ajtókat, ide-oda dobálhatjuk az ellenfeleket, a tárgyakat felhasználhatjuk a könnyebb előrehaladásunkhoz, fénykardunkkal és az erő együttes segítségével combókat hajthatunk végre, mindezek mellett pedig különböző feladatokat is végre kell hajtanunk, természetesen miközben folyamatosan lövöldöznek ránk az ellenfelek.
Az egyetlen játszható szint alapján nagyon összetett, érdekfeszítő és változatos játékmenet várja azokat, akik leülnek majd a bolti verzió elé, amit kiegészítenek majd a combókon kívül a power-upok is, amik különféle speciális tulajdonsággal ruháznak fel bennünket, természetesen csak ideiglenesen. Ilyen például a megnövelt károkozás egy lépegető megjelenésekor vagy a korlátlan erőhasználat az egyik ajtó kinyitásához.
A játék irányítása jól el lett találva, ráadásul pillanatok alatt rá lehet érezni. A kameramozgás hagy némi kívánnivalót maga után, ami általában amúgy is problémás szokott lenni a külső nézeti akciójátékok esetében, de ha elfogadjuk, hogy ezt nekünk kell kézzel irányítani esetenként és kis gyakorlással megszokjuk a két digitális irányító együttes használatát, akkor ez sem fog komolyabb fejfájást okozni hosszabb távon.
Ami viszont nagyon idegesítő tud lenni, az a platformos-ugrálós rész, ami itt ugyan kisebb szerepet kap, mint mondjuk a LEGO-sorozat esetében, viszont legalább ilyen idegesítő tud lenni. Képzeld el, ahogy ott állsz az egyik hídhoz hasonlatos platformon, irtod szépen az ellenséges katonákat, majd megjelenik egy lépegető, amit szép lassacskán darabokra szedsz, ám amikor egyik pillanatban túl közel mész hozzá, dobbant egyet és paff, zuhansz lefelé a semmibe és kezdheted elölről az utolsó mentési ponttól. Lehet, csak én vagyok ügyetlen ebben a játékban, de egymás után négyszer is előfordult ugyanez a jelenet a demóban – különböző helyzetekben, akár a platform kellős közepéről kiindulva is…
Ezt leszámítva azonban úgy hiszem, a rajongók egy olyan játékot fognak a kezükbe kaparintani, amivel jó ideig ellesznek, arról nem is beszélve, hogy a különböző nehézségi fokozatoknak köszönhetően mindenki megtalálhatja a magának megfelelő kihívást. Egyszóval biztos pont azoknak, akik kedvelik az SW-univerzumot és szeretnék kipróbálni magukat a sötét erő szolgálatában, valamint kíváncsiak a LucasArts esetében megszokott jó minőségű történeti szálra. Várjuk, nagyon!