Hellboy II – Az Aranyhadsereg – Filmkritika

Mike Mignola képregényhőse először 1994-ben mutatkozott be a Dark Horse Comics égisze alatt és a 49 éves úriember legmerészebb álmaiban sem gondolta, hogy egyszer valaki fantáziát lát az antihős szerepében tetszelgő Pokolfajzatban, hiszen nem feltétlenül a negatív hősökre vevő a közönség. Ennek ellenére Guillermo del Toro, a Faun labirintusának rendezője lehetőséget látott a fantázia láthatatlan birodalmának egyik teremtményében, így hát 2004-ben tető alá hozta az első részt, mely Hellboy történetének elmesélését helyezte előtérbe, így a látvány és a tömény akció kicsit háttérbe szorult. A mozi sikeresnek bizonyult, így a spanyol rendező zöld utat kapott a folytatás elkészítésére, ráadásul a stúdió szabad kezet adott Guillermo del Toro-nak, így fantáziáját is szabadjára engedhette.

Az ősidőkben, amikor még a valóság és a fantázia világa egy és ugyanaz volt Balor király, az elfek uralkodója és az emberiség véres csatározások közepette próbálta meg felosztani egymás között a területeket, azonban nem sikerült a két félnek  dűlőre jutnia. Az elfek királya végül úgy döntött, hogy létrehoz egy olyan hadsereget, mely sosem fárad el, melynek nincs szüksége se élelemre, se vízre. A feladatot végül a goblinok vállalták el, akik olyan hatalmas hadsereget építettek öt méter magas, mechanikus katonákból, akik mindenkit válogatás nélkül legyilkolnak. Nem ismerik fel a különbséget férfi, nő és gyermek, sem ártatlan áldozat és ellenséges katona között. Az uralkodó végül rájön, hogy parancsával miféle veszedelmet szabadított a világra, megérti, hogy az erő nem egyenlő a kegyetlenséggel, és örökre bezárja az Aranyhadsereget, hogy lehetőleg soha senkit ne bánthassanak többé. Hogy ez valóban így is  történjen, a hadsereg irányítására szolgáló aranykoronát három részre osztja, melyek közül egyet az emberek, kettőt pedig az elfek kapnak. Azonban az uralkodó fia, Nuada herceg másképp vélekedik és hosszas önkéntes száműzetéséből visszatérve bosszút forral: Azt tervezi, hogy felébreszti a régóta szunnyadó gyilkos hadsereget, amely majd visszaszerzi népe jogos tulajdonát, és a varázslatos lények újra szabadon garázdálkodhatnak.

Guillermo del Toro szeret adni a részletekre. Ezt korábban több remekművével már bizonyította, mégis a többség a Faun labirintusára emlékszik vissza szívesen. Fantasztikus, lélegzetelállító lényekben és helyszínekben ezúttal sincs hiány. Del Toro ezen a téren egy zseni, hiszen szabadjára engedett fantáziája révén kitűnően ragadja meg a képregény adta lehetőségeket, amit meseszerű elemekkel vegyítve olyan lehengerlő érzést kelt az emberben, ami miatt képtelen levenni a szemét akár egy percre is a vászonról. Azonban a Hellboy második részének pozitívumai itt el is fogytak, mert az egész mozi saját súlya alatt roskad össze. A rendező és egyben forgatkönyvíró Guillermo valószínűleg pár nap alatt dobta össze a skriptet – ami sajnos nem igaz, mert két és fél évig dolgozott rajta – és inkább a látványra gyúrt rá, ugyanis a film teljesen zavaros, kesze-kusza és a néző az idei-oda pattogástól egyszerűen elveszik a részletekben. Nem titkolt cél volt a forgatás kezdetén, hogy több szálon futó cselekményszálat vonultassanak fel a második résznél, hiszen Hellboy háttérsztorijának elmesélésével már nem kellett foglalkozni, azonban a készítőknek beletört a bicskája. A jelenetek néhol viccesek, sőt, sokszor egyenesen hangos kacaj hagyja el a nézők száját az elpuffogtatott poénos betétektől, de a lufi itt ki is pukkad.

A Hellboy II – Az Aranyhadsereg ebben a tikkasztó nyári hőségben, abban az esetben lehet kitűnő választás, ha nagy rajongója vagy a képregénynek, ugyanis a pazar látványvilág miatt mindenképpen megér egy misét a mozi. A különös, furcsa lények, a sötét hangulatot árasztó, de mégis mesebeli aurával körülölelt helyszínek – a Trollpiac valami eszméletlenül jól fest – egyszerűen magukért beszélnek, így az amúgy gyenge történetelmesélés ellenére kellemes élménnyel gazdagodnak mindazok, akik beülnek rá és végignézik Pokolfajzat legújabb emberiség megmentő expedícióját, melyben többek között segítségére lesz a pirokinetikus képességű szépség, Liz Sherman, az empata Abe Sapien, a  a hivatalnok Tom Manning és a Paranormális Kutató és Védelmi Iroda legújabb tagja, Johann Krauss.

7.1/10