Kicsit megkésve, de mi is neki estünk az év egyik legjobban várt szerepjátékának, a Mass Effect PC-s verziójának, mely hozta azt, amit minden kedves rajongó várt tőle!
Az emberiség 2148-ban a Marson végzett ásatások során komoly felfedezést tesz. Egy közel 50 ezer évvel ezelőtt élt faj, a protheanok technológiájára tesszük rá a mancsunkat, mely lehetővé tette számunkra a fénysebességgel történő űrutazást. Hódító természetünkből fakadóan a felfedezett planéták eszeveszett kolonizálásba kezdtünk, majd hamarosan újabb technológiára lel rá fajtánk. Ezúttal a Plútó közelében sikerül rábukkannunk a "mass relay"-re, mely a fénysebességnél is gyorsabb űrutazást tesz lehetővé, ezáltal pillanatok alatt juthatunk el egyik naprendszerből a másikba. Természetesen ezúttal sem tudjuk féken tartani magunkat és újabb népek leigázásra készülünk, azonban egy harcos, mindenre elszánt fajjal, a turianokkal nem bír az emberiség. Hosszú, véres csatározás veszi kezdetét, aminek az idegen fajokból álló Citadel Council vet véget. Békét kötünk, az emberiséget végre befogadják, a Citadel bolygón, a galaxis gazdasági és politikai fellegvárában saját követséget is kapunk, és amikor végül mindenki azt hiszi, hogy béke és nyugalom lengheti körül az univerzumot, akkor a galaxis egyik legismertebb ügynöke, Saren őrült összeesküvést sző az egész galaxis ellen…
Főhősünk, Shepard, egy fiatal és tehetséges tiszt, aki szolgálati idejét a szövetség egyik legfejlettebb hajóján, az SSV Normandy-n teljesíti. Tehát a játék kezdetekor egy mezei beosztottként kell az első pár küldetésünket teljesíteni – Eden Prime vagy a szövetségen -, azonban hamarosan a szövetség komoly kiváltsággal ruház fel minket. Szembesülve a rideg valósággal, miszerint a galaxis egyik legismertebb Spectre ügynöke, Saren az egész univerzumot érintő cselszövést szövöget, így az emberiség első harcosaként minket is kineveznek Spectre-nek. Hogy mit is jelent intergalaktikus 007-es ügynöknek lenni? Csakis a Councilnak tartozik elszámolással, bármilyen eszközre vagy segítségre szabadon engedélyünk van, küldetéseinket pedig saját belátásunk szerint teljesíthetjük. Ha úgy gondoljuk, hogy a cél sikeres teljesítése csakis egy bolygó porig rombolásával teljesíthető, akkor cselekedjünk úgy, ellenben ha akarjuk, akkor a törvények megőrzésével ,betartásával is fülön csíphetjük a rossz fiúkat, ez esetben Sarent. Ráadásul mindezt olyan színes, változatos küldetéseken és kalandokon keresztül tehetjük meg, melyet nem sok hasonló játékban élhettünk át. Különböző planétákon járva a történet szempontjából fontos karaktereket szabadíthatunk ki, a gethek támadását visszaverve fajtársainkat menekíthetjük meg, kötekedő és beképzelt újságírónőket pofozhatunk fel, korrupt cégvezetőket leplezhetünk le vagy akár egy egész faj sorsáról is dönthetünk.
A játék során döntéseink nyomán "renegát" vagy "paragon" irányba mehetünk el és mindezt a kissé módosított párbeszédrendszerrel "irányíthatjuk". Mivel hősünk egyetlen célja, hogy bármi áron elkapja Sarent, az árulót, így lényegében mindegy, hogy jófiúként vagy rossz fiúként teljesítjük feladatunkat. Habár pont ez adja a játék egyik sava-borsát, hiszen a módosított párbeszédrendszer, valamint viselkedésünk révén komoly újrajátszhatósági faktorral rendelkezik a Mass Effect, melyet tovább fokozhatunk a különböző kasztok – szám szerint hat – váltogatásával. A rendszer gyakorlatilag csak rövid válaszmondatokat jelenít meg, így személyiségünk tényleges, valódi kibontakozása gyakorlatilag lutri, ugyanis nem tudni, hogy az éppen választott mondat ténylegesen mit is takar. Éppen ezért célszerű alaposan meggondolni, hogy melyik lehetőségre kattintunk, de ennek ellenére jó móka, ha nem mindig a szabályok szerint cselekszünk, érdekes, hogy milyen jellemfejlődés mehet keresztül Shepard a játék végére.
A Mass Effect kezdetén lehetőségünk nyílik saját karaktert generálni, így ha úgy tartja kedvünk Shepard akár női harcos amazon is lehet. Lehetőségeink szerin több kaszt közül is választhatunk, így a már említett újrajátszhatósági faktor igencsak széles skálán mozog, hiszen összesen hat lehetséges kaszt közül választhatunk. Az első a katona, azaz soldier, aki értelemszerűen csatában edzett, kőkemény harcos. Nehéz páncélzatot visel, a négy lehetséges gépkarabély mindegyikét tökéletesen tudja kezelni, ráadásul életereje automatikusan regenerálódik. Egyetlen hátránya, hogy biotikus képességei nem igazán akadnak, így ezen hiányosságot a Normandy legénységéhez csatlakozó társakkal kell kompenzálnunk. A mérnök, azaz engineer egy eléggé speciális kaszt. Képességeinek köszönhetően nem éppen a harcmezőre termett harcos, de technikai tudásának köszönhetően könnyedén béníthatja meg a geth "droidokat", ráadásul az elektromos zárak feltörése se okoz komoly problémát neki. Szárazföldi járművünket, a Makót pedig mindenkinél gyorsabban javítja meg. Az Infiltratorok átmenetet képeznek a fent említett két kaszt között. Kitűnő mesterlövészek, relatíve jó páncélzattal és energiapajzzsal rendelkeznek, közelharcban viszont rendre alul maradhat. A Vanguardok szintén a távolsági fegyverekre specializálódtak, azaz kitűnő mesterlövészek, ellenben biotikus képességeiknek köszönhetően már a közelharcban is hasznosak lehetnek. Az Adept, azaz a játék "varázslója" a biotikus képessége mestere. Ugyan a fegyverhasználat és a páncélzat gyengéi közé sorolhatóak, a játék előrehaladtával igencsak komoly erőre tehet szert. Képességei révén képes az ellenséget a falnak hajítani vagy a levegőbe emelni. Végezetül a Sentinel maradt, mely a közelharcokban egyértelműen hátrányunkra lehet és mivel a csapat másik két tagjának a mesterséges intelligenciája nem mindig verdesi a plafont, így a biotikus és technikus képességeinek köszönhetően könnyed célpont lehet a gerhek számára. Tényleg csak a legelvetemültebb, vérprofi harcosok essenek neki a játéknak ezzel a kaszttal.
A PC-s verzió grafikai tuningja mellett a harcrendszer is apró ráncfelvarráson esett át. Minden egyes küldetés előtt a rendszer felteszi a nagy kérdést: Mely társainkkal akarunk csatába vonulni? Mivel a játék küldetéseinek első fele csapattagjaink "begyűjtésével" zajlik, így a későbbiekben érdemes képességeik alapján alaposan megfontolni, hogy kit viszünk magunkkal, mert utána nem lehet már módosítani, csak a következő küldetés alkalmával. Érdemes tehát ügyelni rá, hogy mindig legyen olyan a csapatban, aki kiváló a közelharcban, aztán a biotikus képességekkel sem áll hadilábon, illetve némi technikusi vér is csörgedezik ereiben. El lehet felejteni a jó öreg körökre osztott csatákat, itt végre valós időben zajlik minden, ráadásul a PC-s verzióban kicsit pergősebb az akció, mint az X360-as verzióban, azonban itt is könnyedén vehetjük az akadályokat, ha a módosított kezelőfelületet rendesen használjuk. Lehetőségünk nyílik, hogy társainkat adott célpontra irányítsuk, ellenben még mindig nehézkes megadni, hogy embereink hova is helyezkedjenek. Az új shortcut rendszernek hála "gyorsbillentyűkre" helyezhetjük biotikus képességeinket és támadásainkat. A játék során az ember egyik pillanatról a másikba csöppen egy-egy komolyabb ütközetbe, ezek lefolyása mégis hihetetlenül gyors. Egyszóval a játék egyik érdemi része, a pergős akció, mely hihetetlenül élvezetes az új felületnek hála.
Természetesen a PC-s igényeknek megfelelvén, a grafika is komoly tupírozáson esett át. A fejlesztők semmit nem bíztak a véletlenre, így egy esetleges lincseléstől tartván mindent megtettek annak érdekében, hogy drágán megvásárolt vasunkon minőségi megjelenítést kapjunk. Élesebb textúrák, gyönyörűen kidolgozott kül- és belterek, és a karakterek kidolgozása is elsőosztályú. Realisztikus szemmozgások, mimika és szerencsére karaktereink mozgáskultúrája is nagyon jóra sikeredett. Negatívumként a kissé kopárra sikeredett bolygófelszínek lettek, melyeken egy-egy épületen kívül csakis ellenséggel sikerül találkozni így a Mákót vezetve nem igazán van mibe gyönyörködnünk, habár az vitathatatlan tény, hogy a helyszínek változatosak.
A Mass Effect másik vonzereje a zseniálisan működő epikus zenében rejlik. A Bioware szerencsére mindezt úgy tálalja a játékban, hogy szépen, csendben meghúzódik az egész a "háttérben", szinte nem is hallani, hogy szól a muzsika, végül mindig azon kapja magát az ember, hogy az elektronikus alapokra helyezett élő zenével fűszerezett dallamokra üti a ritmust. Egyszerűen fantasztikus, amit Jack Wall és Sam Hulick komponált. Így alkot teljes egészet az elmúlt évek egyik legjobb szerepjátéka, mely csavaros, minden hájjal megkent története mellett élvezetes játékmenetével és székbe bilincselő dallamaival biztos vételnek számít, ráadásul mindezt magyar felirattal élvezhetitek végig. Igaz, a felirat néhol katasztrofális lett, akad ahol befigyel az eredeti angol, akad olyan is, ahol a haját tépi az ember, mert olyan oltári nyelvhelyességi vagy helyesírási hibát vétettek a fordítók, hogy az már fájdalmas, de ettől függetlenül, akinek nem erőssége az angol, az nyugodtan megvásárolhatja a feliratos verziót, mely webshopunkban is megtalálható!
Értékelés: 9.3/10
A World of Warships: Legends az év legcsodálatosabb időszakát ünnepli a Winter Fleet visszatérésével, három…
A Worshippers of Cthulhu a városépítést keresztezi a Lovecrafti mitológiával egy baljós, de rendkívül ígéretes…
Jön a Steel Hunters – egy ingyenesen játszható, mecha hősöket felvonultató lövöldözős játék, amely egyedülálló…
A Temporal Purge: Z egy leegyszerűsített CoD: Zombies játékmód, annak előnyeivel és az egyszerűségéből adódó…
A Dimensionals egy rendkívül stílusos és nagyon ígéretes roguelike deckbuilder, mely novemberben indult útjára Korai…
Az Arcanum inspirálta New Arc Line egy ígéretes CRPG, azonban egyelőre a kiforratlanabb Early Access…