16 éve született ez a tartalom. Kezeld ennek megfelelően (pl. egyes hivatkozások esetleg már nem működnek).

Az EA blockbuster játéksorozatának legújabb része hódító útjára indult PS3 és X360 konzolokon, szórakoztató és addiktív játékmenetet garantálva egyjátékos és többjátékos módban.Üdvözlünk a B-Company-ben. Bad Company, azaz rossz társaság. Ide azok kerülnek, akiket akár el is ítélhettek volna és börtönbe csukhattak volna azért, amit tettek, de sokkal nagyobb hasznukat veszik az éppen folyó háborúban, így az amerikai hadsereg úgy döntött, inkáb kiküldi őket a frontvonalra, olyan küldetésekkel megbízva őket, amiket a többi katonára nem bíznának, mert túlságosan kockázatosak és emberáldozatokkal járhatnának. A Bad Company tagjaiért azonban egyáltalán nem kár. Na, ilyen sorunk lesz ebben a játékban…

Vagyis talán mégsem. Az egész játékot ugyanis egy mókás, viccelődő hangulat veszi körül, ami úgy tűnik, a fejlesztőket is hatalmába kerítette. A játékmenet során ugyanis ténylegesen meghalni nem tudunk. Egyrészt a kezünkben van egy életerő-visszatöltő injekciós tű, aminek ugyan van egy kicsi cooldownja, de ezt leszámítva bármikor, akárhány alkalommal használhatjuk. Ráadásul, ha meghalunk, nem az utolsó mentés pontjára kerülünk vissza, hanem egyből onnan folytatjuk, ahol elhaláloztunk, és akit kinyírtunk, az bizony, a földön fekve marad. Ettől aztán karakterünk irányításunk alatt valóban feláldozhatóvá válik, hiszen egy csatakiáltással ötvözve berohanhatunk egy ellenséges csapat kellős közepébe és elkezdhetjük a mészárlást, majd miután kipurcantunk, ugyanezt megismételhetjük újra, ahányszor csak kell, míg mindenki ki nem feküdt. Hát, ennyit a háborús játékoknál megszokott bujkálásról és kúszásról, célozgatásról és csendes likvidálásról.

Bár ez tulajdonképpen annyira nem is gond, hogy kimaradt, ugyanis a Bad Company-ben hiába bújnánk egy fal vagy épület, esetleg homokzsákból alkotott sánc óvó rejteke mögé, hiszen bármit szét lehet robbantani a tereptárgyak közül, és ezt nem csak mi kamatoztathatjuk a rejtőzködő ellenséggel szemben, de bizony, ők is sokszor durrantanak egy-egy gránátot vagy nagyobb kaliberű lövedéket az irányunkba, porrá zúzva falakat, egész házakat, vagy más építményeket. A játék közben amúgy nagy élmény robbantgatni, amit a fejlesztők megspékeltek azzal is, hogy az egyes csaták helyszínén jó sok robbanóanyagot "felejtettek" ott, azaz nem is kell rakétavetővel vagy gránátokkal vagdalóznunk, ha a rendes puskagolyó is képes tűzijátékot varázsolni szemeink elé.

A robbanások és a grafika nagyon a helyén vannak, pont annyira, hogy folyamatos fps legyen elérhető, látványosak (és, például a füst esetében valósághűen zavaróak) legyenek az effektek, moziszerű élményt nyújtson a játék és az átvezető jeleneteket a játék engine-je képes legyen valós időben megjeleníteni hosszabb töltögetés nélkül. Az egyedüli probléma, hogy mindebbe nem fért bele a vsync, így a gyorsabb eseményeknél a vizuális élmény kisebb csorbát szenved. De ha már robbantgatunk, érdemes szót ejteni a hanghatásokról is, amik élvonalbeli minőségűek. Egyrészt a térhatást sikerült nagyban megteremteni a kiváló hangkezelő rendszer és az effektek segítségével, így valóban úgy érezhetjük, körülöttünk mindenfelé "esemény" van, másrészt a játék zenéje is abban a felszabadult, de profi hangulatban készült, mint a többi része, így nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a játék függőséget képes kialakítani nagyon rövid idő alatt.

A függőség azonban szükséges is lesz, hiszen a játék irányítását meg kell szokni: a fegyverek váltását és a gombok elrendezését ugyanis kicsit megvariálták a megszokottakhoz képest. Ez alkalommal azonban ez jól sült el, ugyanis ha az ember ráérez az ízére és megszokja, nagyon könnyedén tud azonosulni és pillanatok alatt tud variálni a gombokkal. Egyedül talán a járművek irányítása lett kicsit felemás, mivel egymás fölötti gombokra rakták a gyorsítást és a fékezést, ami a szimulátorokon edződött játékosokat elsőre talán a vártnál is jobban meghökkenti.

Ha már járművekbe és a volán mögé pattantunk, lehetünk sofőrök és beülhetünk a gépfegyver mögé is. Utóbbi nem árt néha, ugyanis a mesterséges intelligencia sokszor elég gyatrán viselkedik, így társaink – hiszen négyes csapatban nyomulunk – nem elég segítőkészek önmagukban. Sajnos ez a csatatéren is megvalósul, ugyanis nem egyszer előfordult, hogy fogták magukat és beálltak a "mező" kellős közepébe, folyamatosan kapták a lövéseket (ilyenkor elsütött mókás beszólásaik amúgy komolytalanná teszik a harcot, érdemes lett volna az átvezető jelentekre megtartani ezt a viccelődést), vagy éppen 2 centire állt tőlük egy ellenség és a két mesterséges intelligencia valahogy nem vette észre, hogy ellenséges oldalakon állnak.

Sajnos a buta gépi ellenfelet nem lehet kooperatív módra, hús-vér emberekre lecserélni, ami pedig jót tett volna a játéknak és valljuk be, a legnagyobb hiányossága. Azonban multiplayerben kiélhetjük minden ilyen terű vágyunkat, hiszen az ottani öldöklés és aranyvadászat (a sztori szerint ugyanis katonáink, miután a dicsőségért és a hazáért már nem nagyon harcolhatnak – többek között, mert a hadsereget se nagyon zavarja, ha ottmaradnak a csatamezőn, nem hogy plecsniket osztogatnának nekik -, szóval ezért inkább a harcmezőn ottfelejtett aranyrudacskákra hajtanak) baromi jó lett. Nem csoda, hiszen az eddigi Battlefield-részek is erre fektették a legnagyobb hangsúlyt, igaz, ott PC-s verzió is elérhető volt. Amúgy nem lenne hülyeség ezt a játékot PC-re is kiadni, mivel egeres irányítással még nagyobb móka lenne az öldöklés és valószínűleg a grafikát is lehetne tovább fokozni az újabb videokártyákon.

Összességében azt javasoljuk, próbáljátok ki a játékot mindenképpen (Marketplace-en van demója is), mert gyanítom, még akik nincsenek nagyon rácuppanva az FPS-ekre, azok is pillanatok alatt megkedvelik a játékot, ha másért nem is, de mókás szövegéért és könnyű játékmenetéért. Akik pedig szeretik az akciójátékokat, biztosan rengeteg órát töltenek majd vele, mert egyszerűen nem bírják abbahagyni. Konzolos játék révén egyrészt egyjátékos módban is egy halom elérhető achievement van benne, ráadásul a multiplayer során is csak bizonyos célok elérése után juthatunk egyes fegyverekhez és segédeszközökhöz (van ranked és unranked multi).

Teljes mértékben megéri a pénzét és korlátlan szórakozást nyújt a játékosok számára a Bad Company, még ha egy halom hibája is van, amik néha bosszantóak tudnak lenni. Viszont a DICE Frostbite-rendszere, a nagy költségvetés, a kiváló hangok és zenék, a multiplayer és a grafika egyszerűen olyan élményt teremtenek, amit nem szabad kihagyni! (Mellesleg, mivel hazánkban a fémdobozos Gold Edition kapható, érdemes megtekinteni a Behind the Scenes videót, ahol képet kaphattok arról, milyen hangulatban készült a játék és milyen módon valósították meg a kezdeti ötleteket. És érdemes kihasználni a multiplayer videók adta előnyt is!)

Értékelés: 7,5/10

A játékot az ÜberKonzoltól kaptuk tesztelésre.

Legfrissebb bejegyzések

Zero Sievert – bemutató

A STALKER és Escape from Tarkov nyomdokait követve a ZERO Sievert egy singleplayer játékba helyezi…

2024-11-27

Dűne: Profécia – Kritika

A Warner Bros. Discovery jóvoltából megnéztük az első négy Dűne-részt. Spoilermentes beszámoló következik.

2024-11-25

PlayIT 2024, ősz – Élménybeszámoló

Kint jártunk a megújult PlayIT-en. Felnőtt-gamer beszámoló következik...

2024-11-25

Jövő nyáron jön a Rosszfiúk 2, most viszont itt a szinkronos előzetese

A Rosszfiúk főszereplői ugyan jó útra tértek (de tényleg!), de olybá tűnik, hogy meggyűlik a…

2024-11-22

Monarchy – Teszt

Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…

2024-11-21