Mamma Mia! – Filmkritika

Nagyon úgy tűnik, hogy Hollywood új témát talált magának. Tim Burton sötét hangulatú, vérrel átitatott musicalje, a Sweeney Todd után ezúttal egy újabb remekbe szabott, a világ minden pontján ismert zenés színpadi darab került a mozikba, melyben ezúttal a vidám, nyári hangulat elegyedik a ’70-as évek egyik legendás svéd együttesének, az ABBA-nak klasszikus dalaival.

Történetünk helyszíne egy elbűvölő kis görög sziget, Kalokairi, ahol Donna (Meryl Streep) egyedülálló, független anyaként működteti a Villa Donna nevezetű mediterrán hotelt. Nagy a sürgés-forgás, hiszen egyedül felnevelt lánya, a tűzrőlpattant Sophie (Amanda Seyfried) épp házasodni készül ifjúkori szerelmével, Sky-jal (Dominic Cooper), azonban az ifjú szépség szeretné, ha régóta dédelgetett álma akkor vállna teljessé, ha eddig nem ismert édesapja vezetné az oltár elé. Sophie rövid nyomozás után rálel édesanyja féltve őrzött naplójára, melyben egy évtizedek óta őrzött titokra derül fény és amit koszorúslányaival oszt meg először: Elárulja nekik, hogy megtalálta édesanyja naplóját, melyből kiderült, hogy három férfi közül bármelyik lehet az édesapja: az üzletember Sam Carmichael (Pierce Brosnan), a kalandor Bill Anderson (Stellan Skarsgård) vagy a bankár Harry Bright (Colin Firth). Természetesen Donna tudta nélkül hívja meg a három sármos férfit esküvőjére, hogy aztán kiderítse, ki is valójában az édesapja. A három férfi a világ három különböző városában készülődni kezd, hogy visszatérjen a szigetre ahhoz a nőhöz, aki húsz évvel azelőtt elvarázsolta őket, aztán összetörte a szívüket.

Egy olyan musicalt, melyet közel nyolc nyelven, több mint 200 városban adtak már elő, nagyon nehéz filmvászonra vinni. Márcsak a színpadi művet megtekintők kívánalmainak sem egyszerű megfelelni, na és persze az ABBA-rajongók kedvében sem túl könnyű járni. Ennek ellenére az elismert színpadi és operarendezőnek, Phyllida Lloydnak sikerült az, ami valószínűleg másnak sose jött volna össze: Egy olyan szívet melengető, nyári, romantikus történetet sikerült vászonra álmodnia, ami után a stílust messziről kerülők is nyugodt szívvel bólogatnak majd. Nemcsak megfelelően adagolt és valóban vicces betétekkel tarkított jelenetek sokasága váltja egymást, hanem az ismert ABBA-nóták is garantálják, hogy mindenki jól mulasson a filmen, mely az első perctől fogva rabul ejti az embert. Nincs az a mozinéző, aki ne kezdene dúdulni olyan klasszikusok hallattán, mint a Money, Money, Money, I Have a Dream, Mamma Mi,a Chiquitita, Dancing Queen, Super Trouper vagy a Voulez-Vous.

Persze egy musical vászonra viteléhez színészek is kellenek és a rendezőnő – akinek ez volt az első nagyjátékfilmje – ezen a pontos is kitűnően választott. A kétszeres Oscar-díjas Meryl Streep sziporkázik Donna szerepében, ráadásul egyes kritikák szerint sokkal viccesebb és élettel telibb, mint a színpadi verziót alakító színész. A három férfi, Brosnan, Firth és Skarsgård is hozza azt, amit tőlük elvárhatunk, ráadásul mindegyikről kiderül, hogy kitűnő énekhanggal bírnak.

Aki tehát szereti az ABBA-dalokat, esetleg egy laza, nyár esti romantikus kikapcsolódásra vágyik a barátnőjéve, vagy barátnő jelöltjével, annak kitűnő választás lehet a nyár egyik meglepetés mozija, mely mindenképpen megéri a pénzét.

8.2/10