Fekete-fehér, nagy a hasa, Jack Black adja a hangját és folyamatosan csak az evésen jár az esze. Naná, hogy a Kung Fu Pandáról van szó!A mozikban már hódít Po, a panda története és bár Amerikában június elején kiadta az Activision a játékot is különböző platformokra, Európában a hivatalos megjelenés a hónap végére lett időzítve. Ez megint egy elhibázott döntés, de sok ilyet láttunk már, úgyhogy ezen a részén nem igazán érdemes kiakadnunk. A játékban több karakter irányítását is átvehetjük, ahogy ezt tehettük a mobilos változatban is, és mivel akciójátékról van szó, itt is hasonló feladatunk lesz, azaz püfölni mindent, ami szembejön.
A történetet valószínűleg nem kell nagyon bemutatni, hiszen a csapból is a dagi pandánk folyik mostanában. A játék Po álmával kezdődik, aki aztán elmegy és részt akar venni a bajnokságon, ahol a nagy ötök jelenlétében mutathatja meg, mit is tud. Kalandjai során 13 pályát jár be vagy ő vagy a film és a játék egy-egy karaktere, ami elsőre talán soknak hangozhat, de tulajdonképpen 1-2 napnyi játékidőt jelent csak a casual gamerek számára. Mivel ugrálós akciójátékról van szó, tulajdonképpen más dolgunk nincs, mint ide-oda ugrálni, gyűjtögetni a különböző tárgyakat és érméket, valamint püfölni mindenkit, akivel összetalálkozunk. Majd néha egy-egy élménydús vagy inkább helyenként idegesítő harcban kell legyőznünk a főellenséget és lépni a következő szintre. Ha komolyan vesszük a kihívást, és teljesíteni szeretnénk minden mellékküldetést (ami tárgyak gyűjtögetéséből és titkos(abb) helyen felfedezéséből, de gyakorlatilag maximum 5 perces extra ugrándozásból vagy mászkálásból áll), akkor is pillanatok alatt végezhetünk egy-egy pályával.
Ez tulajdonképpen nem is lenne baj, ha a játékot úgy hirdetnék, mint ami kisgyerekek számára készült, hiszen ott vannak a cukipofa kis karakterek, amiket nem lehet nem imádni (valószínűleg hamarosan plüssállat formájában is nagy karriert futnak be), ráadásul a játék is teljesen rövid, így csak a kisebbeknek és a rutintalanabb játékosoknak okozhat komolyabb kihívást és annyi játékidőt, ami miatt érdemes kiadni azt a sokezer forintot a Kung Fu Pandáért. A gond az, hogy a játékot mindenkinek szóló programként reklámozzák, pedig felnőttként még ha élvezhetjük is a környezetet és a kiváló szinkront (a film szinkronhangjai adják hangukat a játékhoz), valamint a film minőségét megközelítő grafikát, nagyon hamar be lehet fejezni. Továbbá igencsak idegesítő ugrálós részekkel és nehéz, koncentrációt is igénylő ugrálgatásokról is szó van, ami egyrészt azt jelenti, hogy a kisebbek esetleg hamar feladják (néha még a kamerát is mozgatni kell ahhoz, hogy felfedezzük, hová kellene ugrani), ráadásul a kamerakezelés és a pocsék irányítás miatt szintén hamar akadályokba ütközhetnek a továbbjutást illetően. Vannak olyan részek, ahol ezt már a készítők is felfedezhették, ugyanis az ugrálgatós részhez érkezve a kamera fix pozícióba vált, és így pillanatok alatt végezni lehet az akrobatamutatványokkal, ám másutt erre nem gondoltak, és mivel az irányítás a kamerához viszonyított, így akár ugrás közben leeshetünk a szűkebb platformokról vagy éppen túlnyomhatjuk az előre gombot olyankor, amikor nagyobb távolságot kell átugranunk. Ez pedig fölöttébb bosszantó és frusztráló tud lenni.
Igazán kár, mert maga a játék alapkoncepciója és kidolgozása kivételesen jól sikerült. A hangok, a környezet, a karakterek és a grafika, valamint a szinkronhangok megteremtik a film mókás világát, és ebből a szempontból teljes egészet és egységet alkottak a fejlesztők. Az alapvető irányítás, a különböző támadó mozdulatok, a kombinációk, a speciális képességek mind szépen ki lettek dolgozva, ráadásul karaktereink fejlődését mi magunk irányíthatjuk, mivel mi döntjük el, az egyes pályák végén mire és mennyi pontot költünk, így fejlesztve, hatékonyabbá téve karakterünk egyes képességeit. Egyszóval minden adott volt ahhoz, hogy egy tökéletes játékot alkossanak, ám az elfuserált pályatervezéssel és a kamera és az irányítás közös problémáival sikerült ezt jól elszúrni, ráadásul mire éppen megbocsátaná ezeket a ballépéseket a játékos a fejlesztőknek, pillanatok alatt a végére is értünk a játéknak.
Olyanoknak javasoljuk a játékot, akik gyerekükkel szívesen játszanának vele a konzolon vagy PC-n gamepaddel, és akiknek bejött a film. Ugyan a szinkronhangok nagyon passzolnak a játékhoz is, ezt sajnos csak angol nyelven élvezhetjük (felirattal), így ezzel az élménnyel is kevesebbek lehetnek a kisebbek. Nagyon vártuk a játékot és sajnos nagyot csalódtunk benne, ugyanis míg a lehetőségek megvoltak benne, az említett hibák és hiányosságok miatt tulajdonképpen csak budget kategóriában lett volna szabad kiadni.
Értékelés: 6/10, PC-n billentyűzettel: 4/10
A Rosszfiúk főszereplői ugyan jó útra tértek (de tényleg!), de olybá tűnik, hogy meggyűlik a…
Mit kapunk, ha különböző zsánereket egybeolvasztunk? Egy nagyon aranyos stratégiai játékot, amelyben király és királyné…
2025 májusában érkezik a hazai mozikba a második, immáron végső leszámolásos Mission Impossible-film, amelyben valószínűleg…
A videojátékok mint művészeti alkotásokként is jelen vannak a világunkban, és ennek ékes példája a…
Egy alkimista szimulátor szerepjátékos elemekkel, ez az Alchemist: The Potion Monger!