Penumbra: Black Plague – bemutató

Egy sötét, földalatti kutatólabor, ijesztő sötétség és félelmetes hangok, hörgések és sikolyok, valamint ötletes fejtörők. Ez a Penumbra, amely sokkal ijesztőbb tud lenni, mint bármelyik horrorfilm, amit valaha is láttál.A Penumbra-sorozat az utolsó részéhez érkezett, egyben pedig néhány korábbi idegesítő tulajdonságától is megszabadult, miközben főbb jellemvonásait megtartotta. A játék az olcsóbb kategóriás (budget) termékek közé lett sorolva, így hazánkban is csökkentett áron juthatunk hozzá, ami azonban nem annak köszönhető, hogy a játék minőségével lennének problémák, hanem egyszerűen annak a ténynek, hogy rutinos kalandoroknak nagyon rövid idő alatt (kb. 4-5 óra) sikerülhet végigtolni, ami azért valljuk be, jócskán elmarad az átlagos 30-50 órás játékidőtől. A csökkentett ár ellenére azonban egy ijesztő és hangulatos, szépen kivitelezett horror-thriller kalandjátékot kaphatunk kézhez, amit ráadásul teljesen magyar nyelven (szinkron is!) élvezhetünk, köszönhetően a CD PROJEKT hazai képviseletének.

Az eredetileg háromrészesre tervezett sorozat így tulajdonképpen két részre csökkent, mivel a Black Plague lezárja a Penumbra-történetet, bár valljuk be, annak ellenére, hogy két rész eseményeit sűrítették bele, elég kurta lett, mind az összjátékidőt, mind a befejezés milyenségét tekintve. Az Overture névre hallgató első rész egy halom kérdést fölvetett, amik közül számosra választ ad a Black Plague, ráadásul több olyan problémás elemet is kijavítottak a folytatásban, ami az előző részt kevésbé élvezhető produktummá tette.

Mindkét játék alapvetése egy ijesztő horrorsztori, amolyan fertőzős-rohangászós-kergetőzős-klausztrofóbiás élmény szűk és sötét folyosókon és szellőzőaknákban, amit belső nézetből követünk. Mivel a Black Plague-ben immáron szinte kizárólag a kalandelemek és a fejtörők dominálnak, így bár a nézet és néha a cselekedetek az akciójátékokra emlékeztetnek, ez ne tévesszen meg minket, itt egy igazi logikai kalandjátékról van szó, ahol egy kis bujkálás és kergetőzés mellett, ami csupán a feszültség fenntartása miatt érdekes, elsődlegesen a menekülésünk útjába kerülő feladványok megoldása lesz a feladatunk, az előttünk heverő, a rendelkezésünkre álló tárgyak, eszközök segítségével. Ez azt is jelenti egyben, hogy azok a veterán kalandjátékosok, akik a Goblins!-sorozaton vagy a Monkey Islanden edződtek, kénytelen lesznek ezúttal inkább józan eszükre hagyatkozni, mivel bizony, itt a való világból vették a feladatokat, így a lézert nem kell tükrökkel vagy egyébb elterelő hadművelettel hatástalanítani, elég ha néhány hordót elé tolunk és szépen átugrunk rajta. Ahogy az üdítőt is kinyerhetjük az automatából egy érme segítségével, vagy úgy is, hogy jól hozzávágunk egy nagy darab téglát. Egyszóval a feladványok megoldása teljesen reális alapokon nyugszik, és sokszor éppen ez az ijesztő is, hiszen ennek hatására sokkal könnyebben éljük bele magunkat főhősünk bőrébe.

A történet átélésében a környezet, a hanghatások és az említett hétköznapi eszköztár mellett az is segédkezik, hogy az irányítás és a tárgyak mozgatása ugyanúgy történik, ahogy azt a való életben tennénk. Amikor valamit mozgatni tudunk, az egérrel megfogjuk és oda visszük, ahová csak akarjuk. Ha egy öltözőszekrényt akarunk kinyitni, megfogjuk az egérrel és azt a mozgásívet követjük, amit a való életben is. Abban, hogy ez ilyen szépen működjön, nagy szerepe van a fizikának is, ugyanis a játékban az egyik legkiemelkedőbb részt pont ez az elem jelenti. Ha elhajítunk egy követ vagy faldarabot, az nem csak hogy visszapatan az adott felületről, de az íve is megfelel a fizika törvényeinek. Mivel a rejtvények nagy része a körülöttünk lévő tárgyakra épül, így lesz időnk a játék során ezt kitapasztalni.

A játék rövidsége igazán csak akkor érvényesül, ha vagy rutinos kalandjátékos fog neki, vagy ha valaki képes arra, hogy a végigjátszást böngészve próbáljon kimenekülni a létesítményből. Utóbbi nagyon nem ajánlott, mivel ezzel éppen a játék egyik legjobb részét sikerül megölni, ahogy minden kalandjáték esetében. Ha valamit elrontottunk volna, a játék automatikusan visszatölti a korábbi mentést, ráadásul szorult helyzetben sem marcangolnak azonnal szét azon kevés alkalmak egyikén sem, amikor ellenféllel kerülünk szembe, így érdemesebb elgondolkodni azon, amit karakterünk éppen mondott vagy olvasott. Minden fontos bejegyzés ugyanis bekerül a könyvecskénkbe, és főhősünk gondolatai is sokat elárulnak (pl. amikor közeledő lépteket és hörgést hallva azt gondolja, vajon hová bújhatna…).

Természetesen minden felirat és hangbejátszás magyarra lett fordítva, így a hazai közönség is teljes mértékben átélheti a horrorjáték minden elemét. A fordításban ugyan sokszor felfedezhető, hogy másik nyelv az eredetije, ám ez nem akkora bakikat jelent, amik miatt kizökkennénk a szerepből vagy a hangulatból. A szinkronhangok is találóak, a hozzájuk tartozó háttéreffektek és az időzítés azonban néhol nem igazán stimmel, így fura lehet mondjuk, úgy lehallgatni egy kazettát, hogy a fertőzött delikvens már nagyban marcangolja a szöveget nyugodtan felmondó kutatót, majd miután a hörgés abbamaradt, a doki még befejezi a mondatát, kis hatásszünet, majd a síri csönd kellős közepén kiáltja el magát emberünk, hogy: Ne! Kérem, ne! Ugyan apróság, de ilyenekre érdemes lett volna jobban ügyelni, ugyanis a játék végigjátszása során úgy tűnt, az egész probléma csupán abból fakad, hogy a magyar szinkron más hosszúságú lett, mint az eredeti angol, és az ezzel kapcsolatos időzítési gondokat kellett volna orvosolni.

A játékot tudjuk ajánlani mindazoknak, akik szeretik az ijesztegetős horrorokat és inkább a feladványokat részesítik előnyben az öldöklős akciójátékok helyett, valamint képesek megállni, hogy ilyenkor ne végigjátszással nyomuljanak előre, hanem valóban saját józan eszükre és ötleteikre hagyatkozzanak. A PEGI-besorolás nagyjából találó, 16 év alatt nem nagyon javasolt a játék, idősebbeknek azonban kellemes borzongást nyújt, különösképpen akkor, ha teljes csendben, az éjszaka kellős közepén játsszuk. Bízzunk benne, hogy a Frictional Games azáltal, hogy sikeresen megállapodott a Paradox-szal, további játékokkal látja majd el a piacot, és sikerül majd nagyobb költségvetésű, teljesárú játékokat is elkészíteniük

Jó hír a játék kedvelőinek, hogy ugyan nem harmadik rész, de egy kiegésztő, a Penumbra: Requiem várható idén júliusban, ugyanis a készítők is úgy látták, kicsit még elvarratlanok a történet szálai. A kiegészítő csak interneten keresztül lesz letölthető és a történet folytatásában egyre kevésbé lehet majd megkülönböztetni a valóságot főszereplőnk "álmaitól".

Értékelés: 7/10