Age of Conan: Hyborian Adventures – Bétateszt

Ha manapság egy-egy sör mellett szóba kerül a masszívan multiplayer online játékvilág, mint téma, akkor akaratlanul is, de mindenki azonnal  a Blizzard remekművére, a World of Warcraftra asszociál. A több mint 10 millió felhasználót számláló univerzum hamarosan egy vadonatúj kiegészítővel kedveskedik a rajongóknak, így mindenképpen érdekes csata várható a trónt birtokló és az új belépő MMO-alkotások között, melyek egyik ékövének ígérkezik a május végén debütáló Age of Conan. Ennek ellenére pár órányi játékórával a hátam mögött úgy gondolom, hogy felesleges egymásnak ereszteni a két alkotást – főleg, hogy az Age of Conanből ez csak bétaverzió -, így a következő bekezdésekben csakis a Funcom produkciójával fogunk foglakozni.

A játék kezdetén saját magunk kreálta karakterrel vágunk majd neki a nagy kalandnak. A karaktergenerálás amúgy hihetetlen szabadsággal bír. A megfelelő karakterosztály – róluk majd később – kiválasztása után gyakorlatilag olyan külsőt varázsolhatunk jövendőbeli karakterünknek, amilyet csak szeretnénk. Lehetünk izmos, barbár vadállatok, borostával és kócos, hosszú hajjal, de akár jól fésült, vékonyka, törékeny formaként is bebarangolhatjuk Hyboriant. A történet kezdetekor épp rabszolgaként sínylődünk egy hajón, ami később hajótörést szenved Tortuga szigetén. Tényleges kalandjaink is innen veszik kezdetüket. Egyetlen túlélőként ébredünk fel a parton a roncsok között és rabszolgához hűen nem sok mindennel rendelkezünk.

Az Age of Conan itt azonnal bedob egy kicsit rendhagyó újítást, ugyanis legelső lépéseink megtételekor szembesülünk vele, hogy itt bizony még egyetlen játékos sincs. Gyakorlatilag a kaland elején egy egyjátékos tutorialba csöppenünk, ahol küldetésünk egy rabul ejtett ifjú leányzó megmentése, majd Tortuga városának megtalálása. Alig egy óra játék után 5-ös szintig tápolhatjuk magunkat és korábban árbocként és fegyverként funkcionáló fadarabunkat végre kardra vagy íjra válthatjuk és félig mezítelen testünket is végre ruhába boríthatjuk. Csizmát, mellényt, fejkendőt és sok más egyebet aggathatunk magunkra. A városba megérkezvén aztán végre "élő" emberekkel találkozunk, így NPC-k által ránk bízott feladatinkat nem feltétlenül egyedül kell majd teljesítenünk.

Az újítások sorát gyarapítja a kissé szokatlan harcrendszer is. Az eddig megszokott gyorsbillentyűk helyét nem a szokásos alapvető képességek vagy varázslatok töltik ki, hanem három különböző irányba mutató nyíl. Az itt helyet kapott balra-felfelé, felfelé, jobbra-felfelé mutató nyilak azt mutatják, hogy egyes megvívott csaták esetén hősünk éppen milyen irányba suhint majd. A háromféle mozgás a szintek megmászásával újabb kettővel egészül majd ki – balra-lefele és a jobbra-lefele -, azaz a játék előrehaladtával akár hatalmas alulról érkező horgokra vagy felülről érkező csapásokra is képesek leszünk. A lehetséges kombinációk tárháza tehát elég sok, így a megfelelő kombinációkat alkalmazva maximalizálhatjuk fegyvereink hatékonyságát, amiket a szintlépések során "kapott" extra ütésfigurákkal egészíthetünk ki. Egy-egy ügyesen bevitt találat esetén kegyetlen, brutális kivégzések szemtanúi lehetünk – szíven szúrás, lefejezés. Ilyenkor az egész képernyőt beteríti majd a szanaszét fröccsenő vér. Az igencsak interaktívnak ígérkező harc valószínűleg majd a nagyobb, többfős ütközetekben válik érdekessé, különösképpen azért, mert a Funcom a WoW-val ellentétben ütközésmodellt pakolt a Hyborian Adventures-ba, azaz nem tudnak a karakterek egymáson átmenni. További érdekesség a kifejlesztett rendszerrel kapcsolatban, hogy a játék folyamatosan jelzi, hogy az ellen éppen melyik irányból fedezi magát, így a halálos csapásokat érdemes mindig arra az oldalra bevinni, ahol épp védtelen a delikvens.

A szintlépés a bétában sajnos korlátozva lett, igaz, az állandó javítgatások és frissítések során a kezdeti 13-as szintet szerencsére folyamatosan növelték, azonban a bétateszt során rengeteg olyan újdonság és valószínűleg a játék igazi varázsát is biztosító érdekes látványosság nem tárult még elénk, amit csak megfelelő szint elérésekor élhetünk át. A 20. szintre lépéskor végre bányászhatunk, PvP csatánkat vívhatunk vagy akár szakosodhatunk – erről sajnos semmit nem tudunk egyelőre – vagy akár klánozhatunk is. Negyvenes szintnél – ahogy a WoW-ban is – végre lovat vásárolhatunk, hogy a hatalmas birodalmat könnyebben és gyorsabban barangolhassuk be. Érdekesség, hogy akadnak olyan négylábú patások, akik kifejezetten harcra termettek, de akadnak olyanok is, akik lomhák és nem éppen kezes bárányként viselkednek a játék során. A lovon történő csatározás amúgy is külön ügyességet igényel, mert ugyan egy tömegbe vágtatva komoly sebzéseket okozhatunk, természetesen mi is védtelenek vagyunk közben.

Az Age of Conan másik varázsa a kasztokban rejlik. Összesen három nép négy különböző kasztja közül válogathatunk, melyek mindegyike három-három választható alkasztot rejt magában. A Rouge kaszt a gyors, precíz, barbár harcosokat foglalja magába. A fejlesztők ide sorolták a barbárokat, a bérgyilkosokat és az íjászokat. Mondanom se kell, hogy a játék univerzumához hűen egy barbárral veselkedtem neki kalandjaimnak. A második kaszt a mágusok csoportja. Ide azok a különös varázslók, kuruzslók kerültek, akik Stígiából, a mágusok ősi földjéről származnak. A Demonologistok, a Necromancerek és a Herald of Xotli-k egyaránt a fekete mágia ismerői és egyetlen céljuk, hogy aljas, hataloméhes kegyetlen módon hatalomra kerüljenek. A harmadik kasztot a gyógyításra és különböző képességek felruházására képes papok alkotják. A jó szándék vezérelte kaszt három csoportját a Bear Shaman, a Tempest of Set és a Priest of Mitra alkotja. Az utolsó osztályt a harcosok alkotják, akik főleg robosztus külsejük miatt sorolhatók ide. A hatalmas sebzéseket is elviselő, általában nehéz páncélba öltöztetett katonákhoz soroljuk a Conqueror, a Guardian és Dark Templar kasztot.

A játék látványvilágára sem lehet egy rossz szavunk se, ugyanis sima, mezei DirectX 9 alatt is álleejtős látványt nyújt az Age of Conan. Mindezt állítjuk úgy, hogy a bétában csak Tortuga városa és annak otthont adó sziget trópusi esőerdejét volt alkalmunk bebarangolni, így a sziklákkal, hegyekkel és dombokkal teletűzdelt környezet nem túl változatos, de mégis magával ragadó. A karakterek kidolgozottsga is gyönyörűre sikerült, erre se lehet panaszunk. Természetesen, ahogy haladunk majd előre a teljes játékban, ez a látványorgia csak további elemekkel bővül, arról nem beszélve, hogy DX10 alatt biztosan még szebben fest majd a játék. Ennek sajnos meg is van az ára. Sajnos egy igazi erőmű kell a tökéletes futtatáshoz, ráadásul nem árt egy hatalmas tárhellyel bíró gépen futtatni majd az Age of Conant. Már maga a béta telepítője 13 GB-ot nyomott, majd a rendszer még pluszba felpakolt közel 30-35 GB-ot és ebben még nincsenek benne a folyamatos javítgatások során letöltött javítócsomagok.

Robert E. Howard által megálmodott univerzum egy egészen hiteles megvalósítást kapott a Funcomtól, mely a kitűnő körítésekkel nyakon öntve egy nagyon egyedi, nagyon hangulatos MMO-t irányoz előre. Ugyan a bétatesztnek bőven akadtak hibái – állandó lag, bugok, kicsit korlátolt bejárható terület stb. -, azért kalandozásaink során összességében csakis pozitív élményeink voltak, így a május végén esedékes debütáláskor mindenképpen érdemes lesz beszerezni a produkciót azoknak, akik imádják a Conan-univerzumot.