Tegnap jelentették be ezt az őrületet, ami olyan szintű agymenésnek ígérkezik, hogy nem bírtuk ki, hogy kicsit jobban utánna ne nézzünk.
Alapvetően egy történet-orientált cumóról van szó. Eszerint javában dúl 1942 nyara, és mint azt a töri órákról tudjuk a Második Világháború is. Ekkor döntenek úgy a marslakók, hogy ők bizony jól megszállják a Föld nevű bolygót. És hol másutt kezdenének hozzá, mint Szibéria kellős közepén. Nem mintha Sztálin apánknak nem lenne elég baja a friccekkel, még jönnek ezek a kis zöld (lila, sárga és egyéb…) színű kis szemetek, akiknek az ő dicső országára fáj a foguk. Az öreg Vasember tehát úgy dönt, saját kezébe veszi a dolgokat és személyesen irányítja az anti-ET hadműveletet. Innentől kezdve a mi feladatunk szétrúgni pár földönkívüli hátsót – amiknek tulajdonosai gyakorlatilag a szivárvány minden színében pompázó, idióta rajzfilmfigurák – a Vörös Hadsereg élén.
Ennyi lenne tehát dióhéjban a sztori. A játékmenet alapkoncepciója az volt, hogy felejtsük el a több száz oldalra rúgó – fegyverekre, épületekre, egységekre és nem tudom még mire vonatkozó – dokumentációt és olvasás helyett végre játszunk is egy kicsit. Ennek megfelelően a Stalin egy gyors és végtelenül egyszerű játékmenetet kínál. Alapállásból tessék gyorsan elfelejteni a bázist építek, aztán a barakkokban katonát képzek, a gyárban pedig gépeket építek stílusú felállást. De akkor hogy is néz ez ki?
A pályákon az egyetlen fellelhető „erőforrást” a power-upok jelentik. Ezek pedig úgy néznek ki, mint ahogy egy ilyen környezetben elvárható: csillogó kis érmék… Ezek a földbetaposott ellenfelek nyomán bukkannak fel és öt különböző típusuk van:
Egy adott egységet többször lehet „ápgrédelni” egymás után. Ugyan van egy bizonyos határ, az egyensúly megtartása végett, de még így is megoldható, hogy egyes tankjaink 150%-kal gyorsabbak legyenek, ami azért már magában érdekes helyzeteket képes teremteni.
A lőszerutánpótlással sem lesz különösebb problémánk, merthogy ilyen nincs a játékban. A legtöbb egység két féle fegyverzettel rendelkezik: géppuska és valami nagyobb csúzli (pl. ágyú). Míg a gépfegyverek végtelen lőszerrel rendelkeznek, addig bizony a nagyobb kaliberű cuccok kifogyhatnak, ilyenkor csak várni kell egy keveset és automatikusan újratöltődnek – egyébként az egységek maguknak választják ki, éppen melyik az ideális fegyverzet, szóval ezzel sem kell bajlódnunk.
Volt szó korábban a pályán kívüli segítségekről. Ezek különböző légi csapásokat, illetve szuperfegyvereket takarnak. Ezekről egyelőre nem hajlandóak részleteket elárulni, de állítják, hogy le fog esni az állunk.
A grafikai megvalósítás az ötlethez méltóan idióta, de erről mindenki meggyőződhet saját szemével a galériánkban, ahol már ott figyelnek az első screenshotok. Igaz, ezek még korai fázisban készültek, szóval a végleges játék nem teljesen így fog kinézni, hogy mit kapunk a végén, az majd ősszel kiderül, ugyanis elviekben akkor jön a progi.
A World of Warships: Legends az év legcsodálatosabb időszakát ünnepli a Winter Fleet visszatérésével, három…
A Worshippers of Cthulhu a városépítést keresztezi a Lovecrafti mitológiával egy baljós, de rendkívül ígéretes…
Jön a Steel Hunters – egy ingyenesen játszható, mecha hősöket felvonultató lövöldözős játék, amely egyedülálló…
A Temporal Purge: Z egy leegyszerűsített CoD: Zombies játékmód, annak előnyeivel és az egyszerűségéből adódó…
A Dimensionals egy rendkívül stílusos és nagyon ígéretes roguelike deckbuilder, mely novemberben indult útjára Korai…
Az Arcanum inspirálta New Arc Line egy ígéretes CRPG, azonban egyelőre a kiforratlanabb Early Access…