Tom Clancy’s Rainbow Six Vegas 2 – bemutató

Az első szembetűnő különbség az elődhöz képest, hogy a főszereplő immáron nem Logan Keller. A készen kapott karakter helyett a játékos szabad kezet kap saját harcosa megalkotásában – kezdve a nemétől egészen a legapróbb részletekig. Ezen új karakter fedőneve Bishop. Ko-op módban csatlakozik hozzá Knight, akinek mindössze támogató szerep jut, hogy azért mégiscsak lehessen ketten is játszani – valahogy úgy, mint a Gears of Warban.

Történetét tekintve a Vegas 2 folytatás és előzmény is egyben, szóval lesznek olyan események, melyek még Keller előtt játszódnak, s olyanok is, melyek mát túl vannak a Vegas lezárásán. Magát a történetet két okból nem részletezném. Egyrészt nem szeretnék poéngyilkossá válni, másrészt nem véletlen, hogy egy bestseller író neve fémjelzi a programot. Annyit viszont nyugodtan elmondhatok, hogy az események most is filmszerűen pörögnek, üresjáratokat pedig véletlenül sem enged meg a sztori.

A játékmenet egyik legmarkánsabb újdonsága a fejlesztett "Persistent Elite Creation" rendszer, ami nagyjából azt jelenti, hogy a játékos real-time, harc közben válik profivá. Ez az XP-k –tapasztalati pontok – gyűjtögetésével van összhangban. És mivel itt ugyanaz a karakter áll rendelkezésre single- és multiplayer játékra is, az ilyetén fejlődés bekerült az egyjátékos módba is.

Ezt továbbfejlesztve került be az ACES („Advanced Combat Enhancement and Specialization”) rendszer, ami figyeli a játékos stílusát és osztja a pontokat. Három nagy specializációs csoportot különböztet meg a rendszer: Marksman, Assault, CQB (Close-Quarter Battle). Az első a mesterlövész kategória, ide olyanokért kapunk pontot, ha fejlövéseket osztunk, vagy nagy távolságról szedünk le valakit. A második kategória pontjai akkor szaporodnak, ha valakit fedezéken keresztül likvidálunk, esetleg az ellenfelünket hátulról lepjük meg, s végül a közelharci csoportot nem nagyon kell magyarázni. Az ACES rendszerben szerzett pontok révén lépkedhetünk egyre feljebb a kategóriák ranglétráin és egy-egy ilyen szintlépéssel érdekes új cuccokkal gyarapíthatjuk arzenálunkat (Marksman – új mesterlövészpuskák, Assault – különböző rohampuskák, CQB – nagyobb erejű pisztolyok, sotik).

Felszerelésekből rengeteg került a játékba. Egy-egy fegyveres ládánál gyakran ránk törhet a bőség zavara, ugyanis harcosunk egyszerre egy pisztolyt és két nagyobb csúzlit cipelhet magával, szóval muszáj lesz szelektálni. A másik ilyen veszélyekkel fenyegető részleg a ruházkodás – ugyanazon ládáknál bonyolítható le, mit a fegyverkezés. Itt aztán tényleg elszabadultak a készítők. A világ szinte összes valamire való harci alakulatának felszerelései közül válogathatunk. Minden kiegészítőnek megvannak a maga mutatói: védelem és mobilitás. Ez utóbbi a sorozatban szintén új sprint lehetőségre lesz kihatással.

A parancsrendszer kifejezetten áttekinthetőre sikerült. Anno a Ghost Recon esetében páran panaszkodtak arra, hogy a játék már-már áthajlik stratégiába és alig van akció, itt ilyen problémákkal nem kell számolni. Csapattagjaink alap parancsokból értenek, a részleteket pedig saját hatáskörükön belül megoldják, nem kell külön megadnunk mindenkinek merre nézzen. Sőt a fejlesztett MI-nek köszönhetően a csapattársaink automatikusan fedezik is egymást mozgás közben. Az ellenfelek intelligenciája is igen impozáns lett. Nyílt összecsapások alkalmával érdemes szemmel tartani a terepet, mert amíg egy kisebb csoport szemből szóval tartja egységünket, egy pár fős különítmény előszeretettel közelít oldalról. Ami külön öröm, hogy ha meghalunk, és ismét neki kell futnunk egy-két csatának, az ellenfelek nem az előbbi helyekről lesnek ránk.

Grafikai téren semmi panasz nem lehet a játékra. Ugyanaz a továbbfejlesztett Unreal Engine 3-as alapokkal dolgozó motor zümmög alatta, ami az elődöt is hajtotta. Kicsit finomítottak rajta, került bele pár új effekt, szóval még szebb, még jobb, egyszerűen gyönyörű és mindezek mellett kiválóan optimalizált (egy közepes konfigon is probléma nélkül fut).

A hangok kivitelezéséről is csak jókat tudok mondani. A fegyverek és különféle eszközök hangjai mind nagyon valószerűek és hatásosak. Hatalmas dicséret jár még a szinkronszínészeknek is. Hihetetlen atmoszférát teremtettek a játékhoz. S mindezek mellé csatlakozik még a nagyon eltalált zenei aláfestés. Az összhatás frenetikus!

Az egyedüli hangulatromboló hiba, amivel találkoztam a tesztelés alatt, az MI rakoncátlankodása volt. Néha hajlamos szegényke összeomlani. Így esett meg, hogy egyszer az egyik csapattag úgy döntött, hogy ő akkor sem hajlandó tovább jönni a csapattal, ha a fene fenét eszik is… Ilyenkor egy mission restart megoldja a dolgot és folytathatjuk a küldetést a legutóbbi mentési ponttól.

Összességében nagyon kevés hiányossága van a Tom Clancy’s Rainbow Six Vegas 2-nek, a hangulata viszont egyenesen utolérhetetlen. Aki egy reális lövöldözős progit szeretne, amiben néha azért a fejünket is kell használni, az ebben megtalálja a számításait. Legjobb szívvel ajánlom mindenkinek.