The Witcher bemutató

A héten sikerült szert tennünk a lengyel CD Project Red új RPG-jére. Egész hétvégén ezt nyúztuk. Íme, itt az eredmény…

Azt mindenképpen előre bocsátanám, hogy részemről nem igazán vagyok nagy RPG rajongó. Őszintén szólva a Diablo 2-n kívül eddig még nem csináltak olyan játékot a műfajban, ami képes lett volna huzamosabb ideig lekötni. És itt a hangsúly az „eddig”-en van.

 De kezdjük az elején! Először is a gamma megeszik közel 8,5GB-ot a merevlemezünkön, igaz, ez ma nem számít olyan nagy szónak. A nyitómoziból sokat nem tudunk meg, ennek ellenére igen hosszúra sikeredett, de legalább látványos. A főmenü szép is, egyszerű is, és a beállítások menüpont alatt mindenki beállíthatja a gépe számára optimális részletességet –megjegyzem, ha nincs csúcskategóriás géped, ne feltétlenül higgy a játéknak, amikor az mindent maxra állít!.

Új játék kezdésénél választhatunk, milyen nehézségi szinten szeretnénk nyomulni. A harcok nehézségét állíthatjuk így, illetve a mágiahasználat fontosságát –azaz easy-n hanyagolható, hardon pedig kötelező. Indítás előtt még egy választási lehetőségünk van: a használni kívánt kamerakezelés: két féle távlati nézet, egérrel való irányítzáshoz, és egy váll feletti kamera W, A, S, D kombinációhoz –ez a játék alatt bármikor változtatható. Az első képsorokon azt láthatjuk, amint az erdőben ránktaláló bajtársaink egy rögtönzött hordágyra tesznek minket és elszállítanak a witcherök erődjébe. Mint kiderült volt egy komolyabb csatánk valakivel, vagy valamivel, így (legalábbis ideiglenesen) amnéziában szenvedünk. Barátaink próbálnának mesélni, de idő közben a plebs lerohanja az erődöt, így akció közben jön a tutorial rész, ahol megtanulunk minden lényeges részletet. Így eleinte a harcokat, majd a varázslatok használatát, s végül a különböző főzetek készítését.

Részleteket nem akarok elárulni a sztoriból, úgyhogy szorítkozzunk az alap információkra. A witcherök egy rejtélyes, s nagymúltú csoport, akik az alkímiában szerzett tapasztalataikkal mutációkat idéztek elő önmagukban, így félelmetes harcosokká lettek. Az emberek egyébként sem rajonganak más fajokért, rájuk viszont valamiért különösen haragszanak. Igaz legtöbbjükben elég erős a túlélés ösztöne ahhoz, hogy ne keresse velük a konfliktust. Mi Geraltot alakítjuk, akinek sorsa úgy hozta, hogy korának leghíresebb witchere lett. Na, ezt a sorsot kell nekünk végigjátszanunk, háborúkon, intrikákon keresztül és persze a szerelem sem hiányozhat. Viszont hogy hogyan alakulnak a Fehér Farkas dolgai, az csak rajtunk múlik, hiszen semmi sincs előre elrendelve.Tehát annak ellenére, hogy már a beharangozó infók között szerepeltek olyan dolgok, miszerint Farkas nem nagyon törődik azzal, hogy hogy áll az emberek szénája, amíg az ő pénze biztonságban van, lesz bőven olyan helyzet, ahol morális döntéseket kell hoznotok, melyek természetesen befolyásolják a végkifejletet is.

A világ tele van élettel. A belátható tér hatalmas, s mindenhol apró állatok, madarak, illeve számomra meghatározhatatlan fajok rohangásznak. Ugye nem hiányozhatnak az emberek és más egyéb szerzetek (törpök, elfek…) sem. Igaz legtöbbjükkel nem fogunk egekbe szárnyaló szócsatákat vívni, mivel vagy elküldenek melegebb tájakra, mert nem emberek vagyunk, vagy a gyerekek megszólják külsőnket, esetleg az eddig bámészkodó utazónak (amint beszélni próbálnánk velük) hirtelen nagyon fontos dolga akad… Ugyanakkor a falusi nők mindig nyitottak valami szép kis apróságra, amitől (feltéve, hogy tetszik nekik az ajándék) rögtön megered a nyelvük, s csak győzzétek kiszűrni a pletykák halmazából a számotokra fontosabb infókat.

Mivel a witcherök fő foglalatossága, hogy kellő fizettség ellenében megszabadítják a jónépet a csúnya szörnyektől, ellenfeleitek leginkább ezen dögök soraiból kerülnek ki, de hogy ne legye olyan egyhangú (zombi, szellemkutya, viziszöny, zombi…) néha a helyi bantiták is közbe szólnak. Esetleg ha a helyi kiskirályoknak nem tetszik munkásságotok, akkor jönnek ám a pribékek is.

És ezzel elérkeztünk a lényeghez… tudom a sztori is nagyon fotntos, de mégis csak egy akció-RPG-ről írok. Először is a képernyő dolgai. Fent egyik oldalon azt jelzi nektek a game, hogy az adott hely mennyire veszélyes, másik oldalon pedig ott lóg a medál, melynek két "üzemmódja" van. Egyikben a mágiára és varázslókra érzékeny, másikban a közelben ólálkodó monsztáktól őrül meg. Geralt, mint minden witcher ét kardot hord magánál (ne ijedjetek meg ez majd csak később állandósul a gammában). Az egyik egy szimpla fém kard, mellyel emberek ellen érdemes menni, a másik pedig egy speciálisan kiképzett ezüst penge, ami szönyekkel szemben igen hasznos. Ezek mellé vehetünk magunkhoz tetszés szerint egy nehezebb (balta, buzogány stb.) illetve egy könnyű fegyvert (tőrök, kések). Utóbbiakkal a harc a point-and-click RPG-kben ,egszokott módon megy, semmi különösebb extra, viszont a két karddal alkalmazhatjuk a witcher harcmodorokat. Ezekből háromféle van: Az erős stílus, páncélzott keményebb fickók ellen, a gyors stílus, könnyeb páncélzatú, mozgékonyabb egyénekhez, illetve a csoportos stílus, ami értelem szerint akkor igen hatékony, ha kisebb bandával küzdötök egyszerre. Szerencsésebb esetben a rosszfiúk bekábulnak egy jól sikerült ütéstől (és itt jön a kedvencem), ilyenkor egyetlen mozdulattal bevégezhető a küzdelem. Ezeket a kivégzéseket igen jól oldották meg, van vállraugrás és nyakonszúrás, torokelvágás, fejlevágás, stb…, s ezen megmozdulások kellően véresek is, így én nem csodálom, hogy korhatáros lett a játék.

A hagyományos fegyverek mellé jönnek a különböző varázslatok. Én egyelőre kettővel találkoztam, de még nem is igazán jutottam nagyon messzire a történetben. Ezen tanulható képességeket kiegészítik még a változatos lötyik jótékony hatásai is, mint pl: látás a sötétben, nagyobb sebzés, gyorsabb gyógyulás és így tovább.

Harc közben szépen kapjuk a tapasztalati pontokat, melyeket nyugodtabb körülmények között szétoszthatunk a különböző képességeink között. Itt kell megemlítenem a skilltree-t, ami nekem halálom szokott lenni a stílus képviselőinél. Itt minden szépen áttekinthető és egyértelmű, csak ott voltam néha bajban, hogy kevés xp-ből szerettem volna sokat fejleszteni, de itt sincs probléma, amíg le nem zárod a szintlépést, minden elosztott pont visszavonható és újraosztható.

Negatívumként talán annyit tudok felhozni, hogy az NPC-k szövegei egy idő után unalmasak tudnak lenni, ide jöhetett volna több fantázia, illetve ha nincs a közelben tábortűz akkor meditáláshoz (itt ez van alvás helyett, s ekkor tudunk itókákat, olajakat készíteni és szintet lépni) el kell kezdenünk beszélgetni valakivel és ott találjuk meg a meditálás opciót. Szerintem ez elég bugyuta megoldás, de az is igaz, hogy csak az első pályán találkoztam vele az erődben. Ezek mellet már csak a sok töltögetést tudom felróni neki, amit érek hogy szükséges rossz, de egynémely résznél hosszú percekig kellett bámulnom a képernyőn megjelenő, egyébként szép koncept artot. Viszont az is lehet, hogy csak az én konfigom volt neki túl kevés, s több memóriával ez kiküszöbölhető lenne…

További részeleteket poéngyilkosság nélkül nem nagyon lehet írni és a helyem is fogytán van, de a programhoz jár egy tetszetős és igen informatív kézikönyv is, benne a főbb szereplők és helyek bemutatásával, rövid történetével, bestiáriummal és minden egyébbel, ami fontos lehet. Annyit tudnék még hozzáfűzni, hogy én, mint aki nagy ívben kerüli az RPG-ket, két nap alatt nagyon beleszerettem, úgyhogy a zsáner rajongóinak erősen ajánlott a stuff beszerzése, de a többiek is nyugodtan tehetnek vele egy próbát.  

(Sajnos az ingame screenshotok most kimaradtak, de vigasztalás képpen ITT találtok pár ingame videót)

Teszt konfig: AMD Sempron 64bit 3000+, 1024Mb DDR1 RAM, GF 7600GT 256Mb DDR3 VRAM