World in Conflict – demóteszt

Egy biztos: A World in Conflict kitüntetett helyen szerepelt a kiállításokon, és nem véletlen, hogy ekkora figyelmet kap. A teljes verzió megérkezéséig még majd’ egy hónapot várnotok kell, de addig is, nézzük mit nyújt az 1,2 GB-on terpeszkedő kedvcsináló!

Első lépések

Ami azonnal szembetűnik, hogy meglepően gyorsan indul a program és ezt a kellemes töltési sebességet folyamatosan tartja is. Amint indítanánk a kipróbálható kampányt, egyből felajánlja az oktató részt. Szerintem nem csak igazi kezdőknek érdemes ezen túlesni, mivel vannak a kis aranyosnak sajátos dolgai, amik, ha váratlanul érnek, képesek rendesen megakasztani a mezei játékost.

Szóval a kiképzés. Az első fonos dolog a kamerakezelés, ami RTS-hez képest számomra szokatlanul nagy szabadságot ad. Igaz, ez magával vonja azt is, hogy akár egy FPS-nél mindkét kezünket lefoglalja a játék egy WASD+egér kombinációval. Miután megtanultuk kezelni a stuff free-look rendszerét, jön egy sablonos katona kijelölős-irányítós rész, de ugye ez is kell… Az érdekesebb részek viszont ez után következnek. Először is, ez nem egy bázisépítgetős stratégia. Harc közben, amolyan tapasztalati alapon, pontokat szerzünk (Tactical Aid Points) és ezekért a pontokért cserébe rendelhetünk magunknak egységeket és erősítést, amiket egy teherszállító repülőről dobnak be a harcmezőre. Hogy hova kéred ezeket, azt a taktikai nézetben tudod meghatározni ahol madártávlatból belátod az egész terepet. Itt nézheted meg azt is, hogy éppen hogy állsz, mármint mekkora terület áll a te fennhatóságod alatt… Bizony itt területet is kell foglalni, egészen pontosan bizonyos fontosabb pontokat kell ellenőrzés alatt tartani.

 Más, ami még érdekes lehet a tutorialban, az az, hogy a gépesített egységeknek vannak speciális képességei, szám szerint kettő -egy defenzív és egy offenzív-, illetve a külső segítségek, mint bombázók és ütegek behívása, melyek szintén életet menthetnek. Ha végeztünk a kb 15 perces fejtágítással, akkor irány a kampány!

Alternatív történelem

A történet egy "mi lett volna, ha?" vonalon indul el -egyébként a sztoriért egy bizonyos Mr. Larry Bond a felelős, aki általában hidegháborús sikerkönyvek írásával múlatja az időt-. Eszerint 1989-ben nem omlott le a Berlint kettészelő, hirhedt fal. Éppen ellenkezőleg, a szovjetek annyira megijedtek az unió széthullásának lehetőségétől, hogy hirtelen felindulásból lerohanták egész Európát. A NATO ereje pedig csak arra volt elegendő, hogy az első tengeren túlra irányuló támadást megakadályozza. Mint az intróban láthatjátok, a másodikat már nem sikerül feltartóztatni, így szegény amerikaiak egyszer csak azt látják, hogy az oroszok már a spájzban vannak -itt volt egy, az én szívemnek nagyon kedves megoldás, nevezetesen az, hogy az oroszok végre oroszul beszélnek, nem pedig akcentussal, de angolul-. Jogos a kérdés, hogy minek ehhez a törénethez egy író, mikor már valami hasonlót anno nagyon régen a Red Alertben is láttunk. Nos itt a történetnek lesznek személyes szálai is, ugyanis a küldetések során Sawyer, Bannon és a francia Sabatier parancsnokok szerepében brillírozhatunk és a játék komoly hangsúlyt fektet az ő személyes történetükre, melyek az átvezető animációkban bontakoznak ki. Mr Bond valószínűleg ezekért felel.

Intro után egy töltőképernyő -itt is marad a gyorsaság, hála az égnek-, aztán már a játék grafikájával rendelt videóban a felettesünk osztja a feladatokat. Gyakorlatilag itt másfél percben elmondja, miről fog szólni a küldetésünk.

Játékmenet

Első dolgunk a kezdő pontjainkból összeállítani egy ütőképes egységet, ha ez megvan, irány a madártávlat, ahol megadhatjuk a landolási helyet (igaz itt még nem sok választási leheőségünk van). Innentől a fő feladat a már említett stratégiai fontosságú pontok elfoglalása és megtartása. Az egész dolog pikantériáját számomra az adta, hogy szakítva az eddigi RTS hagyományokkal, itt csak egy adott csapatot irányítunk a hadseregen belül és nekünk is van felettesünk, aki közvetlenül irányít minket. Így ahelyett, hogy minden ránk hárulna kisebb feladatokra kell összpontosítanunk, míg az AI által vezérelt társaink végzik saját dolgukat.

A demó az első küldetést foglalja magában, ami körülbelül háromnegyed óra játékidőt jelent -ez persze változhat a választott nehézségi szinttől és a gyakorlottságotoktól függően. Már ebben a rövid misszióban is lesz részetek minden féle feladatban, kezdve az első kis bezinkutat örző harckocsiktól és gyalogosoktól, a helikoptereken át, egészen a komolyabb offenzivák visszaveréséig, de kerülendő a poéngyilkosságot, a további részletektől most eltekintenék.

Nézzük inkább, milyen egységekkel lesz itt dolgotok! Gyalogos egységek terén van a G.I. osztag (szokványos tengerészgyalogos, gránátvetővel szerelt M16-ossal), az anti-tank gyalogság (értelemszerűen rakétás katonák) és a mérnökök (ők szerelnek, robbantanak meg ami kell). A gépesített hadosztályból tiszteletét teszi a Humvee (azaz az amerikai katonai terepjáró), a páncélozott csapatszállító, az úgynevezett "heavy-engineer" (ami gyakorlatilag ugyanaz mint a talpas mérnök, csak gyorsabb és jobban bírja a golyózáport), illetve a könnyű páncélos. Külső segítségekből is elég szép választék áll rendelkezésre. Van itt két féle üteg, lézeres bomba, zárótűz, szőnyegbombázás, csak győzzetek válogatni. Arzenálra tehát nem nagyon lehet panasz.

Külső és hangulat

A game vizuális téren arat, mint az már az előzetes képekből és videókból korábban kiderült. Az említett szabad nézelődésnek köszönhetően hatalmas területeket láthattok be. Ha kedvetek tartja leereszkedhettek a harcosok közé, ahol gyönyörűen kidolgozott csatajelenetekben lehet részetek, de választhatjátok a távolabbi nézőpontot is, ahol a talpasok körvonalai alig kivehetőek, de sokkal jobban ellenőrizhető maga az ütközet. Hangsúlyozom, nem előre megszabott nézőpontokról van szó, mindent ti állítotok, akkor amikor nektek tetszik!

Az egész küldetés alatt szinte folyamatos rádiókapcsolatban álltok majd  a parancsnokotokkal, aki adja az utasításokat. Ezzel és az egységek szövegeivel közel olyan atmoszférát teremt a játék, mint egy háborús FPS, tényleg nincs egy perc üres járat sem. A szinkronhangokat külön kiemelném. Számomra a hangulat közel felét ők adták. Iszonyatosan természetesen hatnak.

És végül nézzük mi kell ahhoz, hogy hajlandó legyen elindulni a kicsike. Hivatalos minimum a következő:

• WinXP/Vista
• 2 GHz proci (Vistához 2.2GHz)
• 512MB RAM (Vista 1 GB)
• 128 MB-os Dx 9 kompatibilis videó kártya (amin biztosan NEM fut: GF4 MX, ATI Radeon 8500, 9200)
• 2,5 GB szabad hely

A fenti konfig nem kamu, igaz kizárólag minimális grafikai beállítások mellett, de játszható rajta a WiC és még úgy is egész szép látványt tud nyújtani. De ahhoz, hogy a program megmutathassa mire is képes, érdemes legalább a következőkkel nekifutni a dolognak:

• 2.5 GHz vagy gyorsabb CPU
  
• 1024 MB RAM (Vistához 1,5 GB)
• 256 MB-os videókártya

Egyébként szépen optimalizált és stabil már a demó is, és valószínűleg ezen még simítanak egy kicsit a végleges verzióig (ha ez lehetséges), úgyhogy azok is bátran tehetnek vele egy próbát, akik nem rendelkeznek otthon egy erőművel.

Ha esetleg kedvet kaptatok megnézni a programot saját szemetekkel is, akkor ITT megtaláljátok a hozzá vezető linkeket.